Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-03-08 / 5. szám
Közlemény oz egyházakhoz Az Egyházak Világtanácsa Újjáépítési és Egyházközi Segély Osztálya, abban a meggyőződésben, hogy az újjáépítés szorosan összefügg az evangélizáció sürgős szükségével, Genfbe konferenciát hívott össze 15 különböző nemzet egyházainak képviselőiből, hogy megvitassák a világon folyó evangélizáció jelen helyzetét. A konferencia főmunkáját 6 bizottság végezte, melyek a következő kérdésekkel foglalkoztak: 1. Az egyház helyzete a háború utáni világhoz való viszonyában. 2. Az evangélizáció új módszerei és különleges fajtái. 3. Az evangélizáció az egyház rendszeres munkájában. 4. Az evangélizáció és az ökumenikus szemlélet, tekintettel egyházközi evangelizációs törekvésekre és az Egyházak Világtanácsának az evangelizációs munkában való szerepére. 5. Evangélizáció az ifjúság között. 6. Evangelizációs munka a sajtón, rádión és mozin keresztül. A témák megvitatása is igen értékes volt, de ezenfelül különösen megragadta a konferencia résztvevőit — sokan olyan országokból jővén, melyek a háborús évek alatt egymástól el voltak zárva — az a tény, hogy a helyzet, mellyel szembetalálták magukat, lényegében ugyanaz világszerte. Ezt a helyzetet az jellemzi, hogy az emberek hisznek abban, hogy kielégítő életet tudnak teremteni Isten nélkül is. Ez az emberben, emberi ideológiákban és nem Istenben való hit. Sokakban mostanában ez a bit reménytelenségbe csap át. Nagy hatással volt a konferenciára az a tény is, hogy a különböző országokban a Szentlélek ugyanazokra a módszerekre vezetett el az adott helyzettel való megküzdésben, mely módszerek a különböző bizottságok jelentéseiben le vannak fektetve és nyilvánosságra fognak jutni. Ezenkívül az a közös meggyőződés hatotta át a résztvevőket, hogy az evangélizáció sürgős szükségének isteni parancsa, hogy menjünk szét széles e világra. Vajha együtt mehetnénk, kiki híven az Igazsághoz, ahogyan ő látja, de egybekapcsolva a Szentlélek közösségében Jézus Krisztus uralmának hirdetésére! nevezte el, az evangéliumból az derül hi, \hogy az evangélium mégis egy teljesen készületlen, sőt ellenséges embervilágot talált. Ebből tehát nemcsak az derül ki, hogy az ember mit. sem tett az evangéliumért, hanem az, hogy mindent megtett az evangélium ellen. De érdemes azt a kérdést is feltenni, hogy vájjon mi a véleménye az evan. géliumnak az emberről? Ha az evangéliumban felkínált viszonyulást , vagyis azt, hogy az Isten szereti az embert és szeretni akarja a világ végezetéig, határozottan felleljük is benne, azt kell látnunk, hogy a szeretet viszonyulása nem érinti az Istennek rólunk váló igazságos véleményét: mindenestől fogva bűnösök vagyunk- Vegyük tehát tudomásul azt, hogy az evangélium az emberről bizony »csuparosszat« mond. Az evangélium ugyanis a Krisztussal együtt való megfeszítéssel kezdődik az egyes ember számára. Mindaddig, amíg ez meg nem történik, nem igaz reá nézve az evangélium egyetlen ígérete sem. Az evangéliumot így kezdte prédikálni az Ur Jézus: »Térjetek meg, mert clközelített a mennyeknek országa«. Az evangélium érvényessége emberi oldalról nézve emberi nyomorúságunk teljes megismerésével és megváltásával, tehetetlenségünk és reménytelen állapotunk becsületes elsírásával kezdődik, amelyből a kiutat az Isten épp az evangéliumban adja meg. Az Isten az ember reménytelen álla. potát nem azért állapítja meg, hogy előkészítse, mint valami ugródeszkával a következő lépést, hanem azért, mert ez igaz. Az isten tehát komolyan mondja ez': (az Isten mindig mindent komolyan mond, akárhogy próbáljuk elmagyarázni az értelmét!), nekünk is komolyan kell tehát vennünk. És itt jövök elő az elégiával! Az Isten nem azért kezdi »nemzeti nagy létünk nagy teremtője, Mohács«-csal, hogy a végén rátérhessen az »él m.a- gyar, áll Buda még, a múlt csak példa legyen most«-ra, nem azért mondja a »bűn megvan bennem«-et, hogy mi, komótosan rábólintva, már előre oda- bazsaljunk a »mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőségt szerez nekünk«-re Az Isten nem elégiát mond az evangéliumban, nem azért mondja a rosz- szat, hogy már előre várjuk a jót, hanem azért, hogy higyjük el a magunk esett állapotát- Sokan azért mondják rosszul az evangéliumot, mert elégiává züllesz- tették. Olyan műfajjá lett sokak szú. jában, hogy kis fejmosás után nagy ígérgetés símogatását hallották ki belőle a gyülekezetek. Pedig az Isten azért mondja a rosszat, mert ez igaz és azért mondja a jót, mert szeret. Ezért lett a bűnbánat olyan elégi- kus elspekulálgatás sokak lelkében- Valami ilyesmi: »hát bizony, bűnösek vagyunk mindannyian«. Vagy: »hát bizony, nem vagyunk tökéletesek«. Ezért nem tud népünk kétségbeesett bünbdnatot tartani. Hányszor hallok manapság ilyen »él magyar, áll Buda még« evangéliumot, amiben tulajdonképpen az van benne, hogy sok rossz történt velünk, főleg azért, meri az emberek gonoszak voltak, most is sok rossz történik velünk, mert az emberek gonoszok, mi is gonoszok vagyunk egy kicsit, node jó az Isten, jót ád- Majd lesz ez másként is. Persze nem egészen ilyen durván mondják ezt így. Hanem sokkal esztetikusabb formában, sokkal többször említve az Isten nevét, amikor a gonoszságról van szó- Ha bűnbánatos az alkalom, akkor a »nagy temetője Mohács«: a hosszabb rész, ha nem, akkor az »él magyar, áll Buda még«. Nagyon meg kellene tanulniok az ilyen igehirdetőknek, hogy az evangélium bennünk teszi nyilvánvalóvá az Isten szeretőiét és nem velünk. Meg kellene tanulniok, hogy a »csupa, jó«, csak a »csuparossz« komoly és állandó átélése után maradhat meg bennünkAzért van a református köztudatban olyan kis helyre szorítva a bűnbánói, mert sokan ilyen evangéliumot hallgatnak. Azért van olyan kevés hálaadás, mert a »csupajót« természetesnek tartják, a kegyelmet magától értetődőnek, a Jézus Krisztus váltság- haláldi mindennapi eseménynek, mert a »csuparosszról« nincs komoly meggyőződésükAz evangélium tehát nem elégí t, mert nem azért veze>c végig halálos és vigasztalan elején, hogy a végével megvigasztaljon, hanem azért, hogy megtartson engem, aki olyan vagyok, mint amilyennek Isten mond, de azért tart meg, mert Ö olyan, mint amilyennek Ő kijelentette magát. Sok minden mást is el tudnék mondani az evangélium és az evangéliumpótló elégia közötti különbségről, de ezek után erre már sem hely, sem szükség nincsen. Nem is érdemes kimeríteni ezt a témátAz elégia-evangélium »él magyar, áll Buda még«-je közeliségét tekintve, távoli és bizonytalan, távoliságát tekintve pedig végtelen. Az evangélium jóhíre nemcsak hogy közeli, hanem itt és most már valóság is, ha befogadom és elhiszem- A bűnbocsánat és a kegyelem magában az evangéliumban kínáltatik fel. Ott, a helyszínen elfogadható. Az evangélium hallgatója, tehát nem foghatja sohasem szaván az Úristent, hogy miért késik, mert, aki végig sírta a »csuparosszat«, az azonnal befogadhatja a »csupajót«. T)e ez a csupajó nem nyújtható a végtelenségig. Még a nagyon jóban i> tesz raiami meggondolkodtató és sürgető intést az Úristen. Az evangélium sokak számára egyszer majd elveszti az érvényét. Az aji jk egy szer majd bezáratnak, megjön a gazda és számonkéri a szolgáktól ti sáfár- súgót. Az evangéliumban mindenütt oct leselkedik az elkésés veszélye- Lesz idő, amikor már nem hirdet- tetik tovább az evangélium számunkra. Szubjektíve, ha meghalunk, objektíve az ítéletkor. Az »él magyar, áll Buda mJg: az evangéliumban bizony nem igaz, mert úgy igaz, hogy nem áll örökké Buda és nem él örökké a magyar, mert ha »ma, amikor az Ö szavát halljátok« megkeményítitek a ti szíveteket, lekéstek BudárólAz evangéliumot nem lehet régidvd prolongálni. Fekete Sándor 5 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
