Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-02-22 / 4. szám
Bibliai vezérfonal | Együtt az Úr színe előtt Krisztus nyomdokaiban »... arra hivatottak el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, nektek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott; aki szidal- maztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén, nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk, akinek sebeivel gyógyultatok meg. Most olyanok valótok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelfcetek pásztoréhoz és felvigyázójához. (I. Péter 2:21—25.) Az eléggé közismert és elfogadott »igazság,, hogy a keresztyénséf Krisztus követését jelenti; vagyis az a keresztyén, aki legalább is meg próbálkozik az Ö követésével. Sajnos, gyakorlatilag nem megoldott kérdés ez. Vessük fel magunknak most Itt Isten színe előtt a kérdést: Kriszta* nyomdokaiban járunk-e? Vájjon, ha egészen becsületesek lennénk, ne» azt kellene mondanunk: azt se tudjuk: mit jelent Krisztust a mindennapba* követni?! Most az Ige erre akar bennünket megtanítani. Krisztus a szenvedés útját Járta, öt ezen az úton követhetjük. Az igazi, a köznapi élet számunkra is szenvedés. Az a keresztyén, aki szenvedni tud keresztyén módon. Krisztus nyomdokaim Az a Krisztus követője, aki a mindennapi szenvedéseiben igazodik Jézus példájához. Nagy dolog ám az. hogy az lehet a példánk, aki a Megváltónk is, akitől egyedül kérhetünk kegyelmet, békességet és erőt is! Jézns szenvedése -ártatlan szenvedés. Ő igazságának teljes tudatába* »vállalta'! a szenvedést. Ez kizár minden bűnbak-keresést, mindem önigazolást, minden mentegetődzést. Jézus követése, magunk megtagadását és a kereszt felvételét jelenti minden nap. Az esetleges és viszonylagos ártatlanság nem lehet jogcím a szenvedésnélküli életre. Jézus szenvedésében nincs elégtétel-keresés, ö nem akarja megtorolni a rajta esett sérelmet. Benne a bosszúnak és a visszaütésnek még az árnyéka sincs. Sőt ö a legnagyobb szenvedése közben, a kereszten a bűnösükért imádkozott. Ö nem akarja, hogy az Ő szenvedése miatt más, vagy mások szenvedjenek. Krisztus követése: a szenvedésben, a szenvedésteli hétköznapi életben a bennünk felébredő bosszút, haragot, visszaütni-vágyást megtagadni, a saját magánk szerint való igazságtevésről lemondani. Jézns Krisztus azért tudott »így szenvedni, mert ő a Atyára nézett. Benne bízott és az igazságtevő ítéletet öreá hogyta. Krisztnst követni * tekintetben a >bizaloroteljcs hivést« jelenti. Csak az tud keresztyén módon szenvedni, aki úgy tud hinni a Szentháromság Istenbem, hogy magát é* minden ügyét rá meri bízni. Nem a maga tehetetlenségéből, hanem mivel Istent a Krisztusban veto és ügyével személyesen törődő Atyának ismerte fel. Krisztus szenvedésének a titkához hozzátartozik, hogy Ö mindannyiunkért sőt mindannyiunk helyett Is szenvedett. E tekintetben követni öt azt jelenti, hogy mások bűnéért, sőt bűne miatt való szenvedést Is vállalnia kell annak, aki az Ő nyomdokaiban kíván járni. Az ember magától (te se. én se, mi se) így nem tud szenvedni. Az így való szenvedés az emberi természet ellen van. Ezért a bűnnek való meg- halás és az Igazságnak Való élés, a megtérés és a Jézus Krisztus pásztor- sága, felvigyázása alá hódold» nélkül nem is lehet. így esak a Krisztus sebeivel meggyógyult ember tud szenvedni! Hiába akarná valaki szenvedéseiben követni Krisztnst, ha még nem gyógyult meg az ö sebeivel. A meggyógyulás Jele és bizonysága, hogy úgy »keil« szenvednünk, mert az övéi lettünk. DOUI/OS FEBRUÁR 23 II. Péter 3: 1—10. í. Mózes 23 24 »» 3:ll—16. it 24 25 » J 3 :17—18. 25 26 1. János 1 •• 1—10. 2(1 27 2 : 1—17. ti 27 28 >> 2 : 18—29. a 28 MÁRCIUS 1 >» 3: 1—24. ti 29 2 it 4: 1—21. ti 30 3 ti 5 : 1—5. ti 31 4 5 : 6—13. yy 32 5 *, 5 :14—21. 33 6 II. János 1: 1—3. ti 34 7 ti 1 : 4—13. ti 35 8 Ili. Jánob 1 : 1—8. ti 36 9 ,, 1 : 9—15. 37 10 Judás 1 : 1—2. 5 i 38 11 ,, 1 : 3—19. t * 39 12 ,, 1 : 20—23. 40 Magyar Megmaradás Imaközössége > Abrahám pedig... tut Űr előtt áll vala. Ss hozzá járnia Abrakom és monda: Avagy eL vepzted-é o.r igazat is a gonosz- szál egybef .. . Tévői legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekyd* jél, hogy megöld az igazat a gonosszal és úgy járjon az igaz, mint «I gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságait És monda az Vr: Ha találok Sodomában, a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek, megkegyelmezek azokért.« (I■ Mózes 18:ti- 23, !■»- 25—2«.) Ne bízzuk el magunkat: A mi népünkért vaJó könyörgéseink nem hasonlíthatók egészen Ábrahám közbenjárárához. A mi »Sodomámkbam* nekünk, magyaroknak, nem nyolc ejt: barrel van valamilyen kapcsolatunk, közösségünk- —- Abrahám mégsem rokonainak kimentését kérte, ami pe- dijf nem járt volna olyan nehéz, kínos alkudozással, tusakodással és végül is nem maradt volna szégyenben. Az egészért kiáltott. A mi imádságaink testibbek, önzőbbek, vérszerinti, lelki (sőt érdek!) összeköttetéseinktől támogatottak. Mintha Isten lelki kiskorúságunkkal számolna- Nekünk könnyebb, mint Ábrahámnak volt! De mégis ez megmaradásunk egyetlen útja. És ha a záros számból csak kettő fog hiányozni: elveszünk. Érezzük-e most megájulólag az imádkozok felelősségének súlyát: vagy kibontakozik, eljön a magyar lelki ébredés, vagy a nemzethalált el nem kerülhetjük? Hódoljunk Isten ürusága előtt, mert ö határozta meg a népek eleve rendelt idejét és lakásunknak határait, , 2 mert ö a »magyarok Istene« Is. Valljuk meg neki töredelmesen? hogy megint eltékozoltunk két, viszonylag csendes, megtérésre, más- képcsinálásra kapott esztendőt, hogy az önmagunkkal szemben, fennálló magyar adósságokat: a szociális kérdések, a földkérdés, a nevelés és művelődéskérdés, a munkáskérdés megoldását és az egyház nagy adósságát népünk felé: a tiszta evangélium hirdetését, még uem fizettük meg, hogy a hivő magyarok is megbízhatatlan emberek, nem kenyerük a szótárté«, hűség, Könyörögjünk szívünk teljességéből, bűneinkből való valóságos tisztulásért, hogy Isten könyörüljön népén: egyházán, hogy érte könyörülhessen az egész magyarságon, hogy népünk a békeszerződést Istentől fogadja és az Űrért vállalja- engedelmesen, az Egyházak Világtanácsa evangéli- záló világkonferenciájáért, az Országos Református Szabad Tanácsot előkészítő esendő« napértAdjunk hálát. Isten véges, de még tartó hosszút* réséért, országunk vezetőiért, ökumenikus kapcsolatainkért, a magyar kenyérért. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
