Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-07-26 / 15. szám

Gondolatok egy tábortűznél

Esti »tábortűznél« ülünk a nyíregyházi Megbékélés Háza ifjúság csendesnapjainak első estéjén. Tűz ugyan nem lobog középen. Ma nem gyújtottunk, de azért mégis tábortűz. A templom és az iskola közti árnyas helyen ülünk. Három szépnövésű nyirfa lombja borít be bennünket. (Vájjon mire használták régen ezt a helyet?... Az Ur Isten biztosan erre is gondolhatott, mikor az előttünk} ismeretlen ültetőjével elülteti ette ezt a három fát^ hogy a! »két ítélet között« legyen egy kis árnyék azoknak, akik ítéleteis időben összejönnek az Ö útját keresni...) Átsuhan egy hálás hódolás szívemen az Isten aprólékos gondolkodása megtapasztalásán, aztán visszalibben tekintetem az előttem levő képre. A két nyírfa közé felszerelt vil-. lanylámpák fényében ott ül elöl a vezető lelkész. Kis asztalka előtte. Rajta egypár vaskos könyv« Előtte, körülötte, sőt még a háta mögé is jut bőven a csendesnapok résztvevőiből. (Szülő is akad néhány.) Tií[ vagyunk az esti áhítaton is. 9 órát elmúlt.

Kinyílik az első könyv. És egyszerűen, közvetlenül felhangzik az első vers. Irodalmi olvasó megbeszéléssel, ez az utolsó Programm e nap munkái között. Petőfi, József Attila-, Ady, Arany Jónás kezdenek el hozzánk beszélni a könyvekből. Mintha ők jelennének meg az asztal mellett, a lámpa fényében. Fölnyilnak a versek titkai. Hogy kínozta őket is az embersors, meg a magyar sors, mert láttak! Hogy próbáltak feleletet keresni és hogy sírták, jajgatták, örvendezték és szenvedték odúi népünknek, nekünk a meglelt megoldást. Egybe kapcsolódik az egész nap. Előadások, a templomi ' igehirdetések, az ifjúsági óra szabad és kötetlen együttléte, a magyar népdalok ésj a genfi ritmusú zsoltárok mind, mind. Egyik a másikat magydr, rázza, mindegyiket pedig az Ige. Kiderül, hogy egy az élet és ezt az egy életet csak az Igazság igazíthatja el. Milyen nagyszerű felfedezni mindenütt, templomban, előadásban, versekben, dalokban ugyanazt az igzságot és életmegoldóan megragadni.

Bennem _ csöndesen néhány dolog leszürődík, ahogy hazafelé indulunk.

Az első az a nagy öröm, hogy Isten hányj é^é nyelven, módon és úton próbálja velünk megetetni az Ö egy igazságát: Ő az igaz életet akarja, O nem akar belenyugodni a haldoklásba, halálba. Igenis, Ö szabadító Isten. Az egyéni nyomorúságokat is meg\ akarja oldani. Milyen jó volt megérteni így egyszerre, hogy ugyanaz az Isten, aki a templomban szólt az Igén keresztül, ugyanaz szól minden igazi költőn keresztül. Ha igazi költő vau. laki és igazán költemény, az, amit ír (vagy bár* mely irodalmi alkotás), nem lehet ellentétben az Igével, a Bibliával, csak anélkül nem lehet teljes. Mennyi ajándék és mindben Isten szól hozzánk és pedig szabadítani, megoldani akaró szeretettel. Hogy kiderül az is, hogy az élet egy. Ahogy a test is ugyanaz a test marad, bármilyen ruhát teszünk is rá, az élet is csak egy. Nincs külön templomit, külön utcai, külön vasárnapi és külön hétköznapi élet, hanem csak, egy és ez csak úgy gyógyul meg, ha az egészet Isten tartja uralma diait és, az ember mindenüt neki engedelmeskedik.

De amilyen öröm volt mindezt látni, éppen olyan keserű volt arra gondolni, hogy mindez a mi magyar életünkben nem így van. Mi szétválasztjuk az életet és a széttagolt életben is külön igazsága-! kát ismerünk. Más a templomé élet igazsága és megint más a kinti élet igazsága. — Hja kérem, abból nem lehet megélni, mondjuk és lassan belehalunk. Különösen elfogott a keserűség, amikor

10

arm gondoltam, hogy miennyi értéket adott Isten nekünk az igazi költőinkben, íróinkban, akik az életet igazán mondják és mi alig ismerjük őket. Mennyi ócskái tim-lomot megismertünk gyerekkorunkban, aminek semmi hasznát nem láttuk, mert nem is volt belső hasznuk és az igazi értékeket nem, szedtük begyre. Nemi csodálkozhatunk hát. ha így összeroppan a magyar élet, hiszen nem volt benne lényeg és erő, csak üres szavak. Milyen,üres nevelésen mentünk mi át! És ha tanultunk! és néhány\ igazi értéket, versben, vagy más irodalmi Altatásban, annak se láttuk meg az értelmét. Nem nyílt fel a titka előttünk, csak vers maradt az. de nem élet. Nem tanultunk meg verset olvasni, hallgatni és az azokban megjelenő életből élni. (Gondoljunk csak műsoros előadásainkra, vagy vallásos estélyeinkre, nemzeti ünnepeink megrendezésére. Mennyi üres szalmaevés és levegőzavarás.)

Amikor idáig értem, azt kérdeztem magamtól: mi az oka, hogy ha eddig nem nyílt fel mindez&lí titka, most felnyittatott? Ekkor rágondoltam arra a lelkészre, aki felolvasta, a verseket és aki az esti beszélgetők vezette, s nem adhattam más választ, linthogy így csak az evangélium világossága fedheti fel a titkokat. Csak Jézus Krisztus, aki azt mondta magáról, hogy Ő a világ világ osság,a és és bölcsessége. Csak az láthatja az életet úgy, ahogy igazábdn van, aki magával az Élettel van kapcsolatban. Ez hiányzott és még mindig hiányzik a magyar életből: ai Krisztussal egységben lévő családfő, szülő, nevelő, tanító és mindenféle vezető.

Mindezt pedig azért írom meg éppen a szünő- ben lévő Ébredésbe, mert addig hiába) szidjuk a régit, vagy a mostanit, hiába próbálunk új igazi életet, jobbat nem tudunk mi se adni, míg a!z evangélium világossága, bölcsessége és ereje nem fedi fgl az élet titkait, igazit el kérdésekben és ad erőt azok megoldására.

A jövendő a nevelésen fordul meg. Ha megint az evangéliumi világossága, bölcsessége és ereje nélkül nevelődnek gyermekeink, bizony belebuknak az életbe ők is, ahogy mi belebuktunk. Ahhoz azonban, hogy mi az evangélium fényességével tudjunk gyermekeinknek világítani, bölcsességével tanítani és erejével segíteni, ahhoz bennünk kellene, hogy legyen <u& evangélium. >

Egy résztvevő

A személyes lelkigondozás kérdései

Az ORSzT határozata a D. bizottság munkája folytán

(Folytatás és vtége)

Szentírásbeli alapél1,'cinkből kifolyóan, hitvallásaink szellemében felismerve egyházunk jelenlegi állapotában rejlő isteni" sürgetést, valljuk az egyénekkel való elmélyedő, «állandó és rendszeres pásztori foglalkozás fokozott; szüksége,ségét a lelkészi szolgálat minden ágában. A Várt és kárt ébredéshez feltétlenül hozzátartozik az, hogy a mindenféle lelkészi szolgálatot végzők az egyéni lelkigondozás tekintetében mulasztásaikat illetően komoly megtérésre jussanak, —•• a lelkigondozást, mint télkipásztori munkájuk szerves részét, ne csak alkalmi esetekre (haláleset, házasságkötés, betegség stb.) korlátozzák, hanem állandó és tervszerű szolgálatként végezzék, s tekintsék egyetlen lélekhez alkalmazott igehird6- tésnek, mely által a Szentlélek »az egy szükséges dolog«-ban való döntésre viheti az illető lelket.

E végből szükségesnek tartjuk:

1. Különös pásztori gondozásban részesíteni azt a zenit magot, melyet Isten kegyelme minden gyülekezetben életre hív, s amelynek legelsősorban van szüksége az erősödésre és növekedésre a jövő egyházi élet kialakulásában. (Ef. 4:12.)

MAGYAR REFORMÁTUS KB REDES