Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-07-26 / 15. szám

A pr éled a es a Biblia viszonyáról

Azzal kell kezdenem, hogy különbeéget teszek az idők teljessége előtt és az újszövetség világában élt próféták között. Az ószövetség prófétái új kijelentést kaptafa s így résztvettek magának a Szentírásnak kialakulásában. Az őket hívó és küldő , Isten az Ö Szentlelke által előre adott nékik a Főprófétának, Jézus Krisztusnak tudományából. Jézus Krisztuson kívül nipcs isteni tudomány, nincs látás, vagy kijelentés. Péter apostol első levelében azt olvassuk az ószövetségi prófétákról, hogy bennük Krisztusnak Lelke lakozott. Nem is lehetett másképpen. Az Isten küldöttei nemcsak előképei Jézus Krisztusnak, de bizonyos részben birtokosai is. Mert mi mást jelentett "az, amikor az Isten az ö Igéjét nékik adta, rájuk bízta?

Lebet, bogy csak nagyon balovjány képük volt erről az előlegben rájuk bízott Krisztusról, de mivel Istennek csak egy kijelentése van, az ószövetségi próféciák forrása csak az örök Ige lehet. Amint jobban-jobban közeledik az üdvtörténet az idők teljességéhez, úgy kezd mindinkább kibontakozni a próféciák legmélyén Jézus Krisztus dicsősége. i

Az alakulófélben lévő Biblia idejében tehát a próféciák viszonya a teljes Biblia Krisztusához hármas volt. Először is a nékik adott mérték szerint magát Krisztust adták tov)ább, másodszor Krisztusról jövendőitek, harmadszor Krisztus útját készítették elő a világ felé, azaz népüket és az egész világot Krisztushoz viszonyították.

Az Isten különös kijelentéseinek a sorozata lezárult, ügy tetszett Istennek, hogy egyetlen mondanivalóját, a Jézus Krisztust és az Ö ismeretét a Bibliában tegye hozzáférhetővé. A Bibliában tehát szükséges és elegendő tudományt adott.

Annyi tudható meg tehát Istenről, amennyit Jézus Krisztusban kijelentett és ahnyi tudható meg Jézus Krisztusról, amennyit nekünk a Bibliában előadott.

Világos tehát, hogy az újszövetségi próféta csak a Bibliából meríthet, mert ezen kívül Isten nem tartotta szükségesnek a kinyilatkoztatást.

Feltehető a kérdés, vájjon miért nem prófétái mindenki, ha egyszer a Biblia a teljes próféciát tartalmazza? Azért nem, mert a prófétaság kegyelmi ajándék Nagyon áldott szolgája lehet valaki Istennek, akár mint evangélista, akár mint apostol, akár mint tanító vagy pásztor, gazdagon gyümölcsöztetheti az Isten Lelke minden tevékenységét és mégsem próféta. Mert nem erre hivatott el. Persze ebbe sem az evangélista,

2. A pásztori felelősség azonban nem csak a felébredt, hívő tagokra terjed ki, hanem a névleges egyháztagokra is, akik még nem jutottak el az élő hitre, azért, hogy ide eljussanak. A nyilvánvaló hitetlenek felé azonban misszióval fordulunk.

8. A lelkigondozás (és misszió) azonban nem csak a lelkipásztor feladata, hanem a hívő gyülekezeté is. (Csel. 20:29.) Fontosnak tartjuk részben a feladat teljesítésére, de a szolgálatban rejlő erőnyerés és a hitben való gyarapodás szempontjából is, hogy a hívő gyülekezet a lelkipásztorral együtt hordozza a lelkigondozás és misszió szolgálatúk

4. A Szentírás, de a II. Helv. Hitvallás fentebb idézett' XXV. 3, fejezete értelmében helytelenítjük a haldoklók Úrvacsorában való részesítését, mert a legtöbb esetben babonás gondolatok fűződnek hozzá. Kívánatos lenne, hogy a íákrámentumok bibliai értelmezése kapcsán ezzel a kérdéssel komolyan szembenézni és leszámolni.

5. Megállapítjuk azt is, hogy a személyes bűnvaUás (á bibliai szellemben gyakorolt gyónás, lásd: Jakab 5:16.) újbóli felelevenítése és elengedhetetlen része a lelkigondozásnak.

6. Fontosnak tartjuk a névleges gyülekezeti tagokban is a személye? lelkigondozás igénylésének (igehirdetés, sajtó, stb. útján) a felébresztését.

7. Javasoljuk a lelkekkel való személyes foglalkozás elméleti és gyakorlati elveinknek a tisztázását.

sem az apostol, sem a pásztor, sem a tanító nem akar belenyugodni. Nekigyürkőzik és kierőszakol magából valamilyen próféciafélét is. Sokszor megdöbbent engem az ilyenfajta erőlködés. Azért, mert valaki hű és erős közösségben van Istennel, vagy magas és méltán viselt tisztséget nyert Tőle, nem igényelheti ráadásul Istentől a prófétaság lelkét is,

A próféciát bizonytalan találgatásnak veszik még ma is a hivő emberek. Vitatkoznak vele. Mert nem hiszik el, hogy prófécia van és próféciát csak az szólhat, aki prófétának küldetett. Az egyház prófétát tiszte kétségtelen, de az is kétségtelen, hogy nem mindenki próféta tisztségszerüen. Az, hogy valaki egyházi vezető vagy egyéb tisztviselő, egyáltalán nem nyújt garanciát arra, hogy próféciáit Istentől kapja. Mint ahogy ezt a múltban nem kevésszer láttuk is.

Aki ilyen ajándékot nyert, annak munkája kettős. Az egyik, hogy Isten Lelkének világossága (által a Biblia minél mélyebb, alaposabb és teljesebb ismeretére jusson s így magának a Bibliának a lelkét is magába fogadja. Sok tanulmányozás, sok imádság eredményeképpen kaphatja ezt meg. A próféta nem játszhatik a Bibli|ával, nem idézhet gondalomra bibliai részeket, hanem állandó elégedetlenséggel kell napról napra beteljesednie a teljes Bibliában kapott teljes tanúbizonysággal. t .n ' l ; .; í|J ! '• Mái

Bibliát tanulva ismerő próféta Isteniképe különösen négy dicsőséges vonást mutat. Az első, hogy a Szent- háromság Isten mindenható Isten. Az ő akaratának semmi sem áll ellen. Az égi seregek, a föld népei ép- úgy kénytelenek engedni neki, mint a pokol hatalmassá- gai. Istennek ez a mindenhatósága általában rejtve marad az emberek előtt. Az emberek úgy látják, hogy itt a földön pl. mindenki azt csinál, amit akar és csak* az ő népe enged neki. Holott a próféta nemcsak hiszi, hanem látja is, hogy mindenki Istennek enged. A hitetlen kényszerből, a hivő önkéntes engedelmesésgből. Minden dolog ennek a mindenható Istenek az akaratából van. A másik az, hogy Isten szent, vagyis igazságos Isten. Sem hivő embernek, sem hitetlennek a kedvéért, nem mondhat le szentségéről. Jóllehet nem szívesen teszi, de szentsége készteti arra, hogy szentségielent és igazságtalant gyűlölje, üldözze és ítélje. A próféta Istene nem ellágyuló Isten, hanem szent Isién. A harmadik az, hogy az Isten kegyelmes Isteni . Hajlandó megbocsátani, de a teljes kiszolgáltatás, megalázás, bűn- bánat és megtérés feltéttele alatt, egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit által. Aki érdemeire, jóságára, cselekedeteire bízza magát, utat téveszt és nem találkozik a kegyelmes Istennel. Végül pedig az Isten élő szemé y. Nem tétel, hanem mindig mozgó, szüntelenül munkálkodó, tehát szüntelenül ítélő és kegyelmező lelten.

A próféta munkájának másik fele az é et történeteinek állandó vizsgálata. A prófétának mindig ott kell .tartania kezét az emberiség, a nép és egyház életének ütőe|Érén. Látnia kell az életet. Mégpedig az élet folytonosságát és összefüggéseit. A tegnap, ma és holnap egységét, történeteinek indokán persze csak az Istenben, a Biblia világosságánál láthatja meg. A próféta tehát nem azt • olvassa ki a világ nagykönyvéből, amit szeretne kiolvasni, hanem a valóságot. Minltegy saját magából kivetkőzötten, népétől és egyházától elszaka- dottan, Isten szemével kell figyelnie az élet sorát időben is, térben is. Az életben sok minden van. Politika is, gazdaság is, kultúra is, tudomány is. Mindezeket látnia kell, ismernie kell. De ez még semmi. Ez csak anyaggyűjtés.

Sem a Biblia alapos ismeréséitől magából, sem a világ történeteinek alapos látásából magából nem lesz prófécia. Prófécia akkor születik, amikor a Biblia tanúságát és ebben az Isíten megtudakolt jó, kedves és tökéletes akaratát ráalkalmazza arra az éetre, ami van. Ha nem a teljes Bibliát alkalmazza, vagy pedig nem a való életre alkalmazza, irtózta» tévedésbe zuhan bele.

A prófétát az teszi prófétává, hogy ezt az alkalmazást helyesen hajtja végre. Ez az alkalmazás végered11

MAGYAR REFORMÁTUS ERRFDF.S