Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-07-26 / 15. szám

volt ott, tisztességes fizetésük és rendesen bántak velük. Különösen a cseh orvosokat dicsérik. Ez a deportálás kemény akció volt, amelyet tekintet nélkül és bután hajtottak végre. Vén öregápákat éá nagyanyákat szállítottak el é\s természetes, hogy ezek elsőknek tértek vissza. S e,z mind pénzbe került s ezt a pénzt valakinek meg kell fizetnie. De mi csehek elveszítettük tiszta lelkiismeretűnket. Istén előtt és az emberek előtt és ennek nem kellett volna megtörténnie. Minekünk nemcsak a magyarok és a külföld előtt, hanem önmagunk előtt is és elsősorban az Isten előtt tiszta telkiismeretűeknek kell lennünk. Az igazságosság egészen más valami, mint a bosszú; az igazságosság szigorú lehet ugyan, de nem lehet embertelen. Ha magyarokról van szó. akkor sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy emberekről vám szó, akik épp annyira emberek, mint mi magunk.

AZ ISKOLÁK CSAK SZLOVÁK TANNYELVÜEK.

És ezekből is kevés van és a magyar gyermekek mind nem látogathatják őket. Vannak magyar gyermekek, akik négy év óta nem járnak iskolába. És azok a tanítók sem taníthatnak, akik a Horthy-féle Magyarországon gyanúsak voltak. A nyugdíjakat nem fizetik ki. Vannak nyugdíjasok, akiknek a nyugdíjukon kívül elvették minden vagyonukat. Nem tudom, miből élnek ezek. A lelkészek dolgoznak, de állami kongraát nem kapnak. Az egyházi kertek és szántóföldek jövedelméből tengődnek. De ezeket a földeket is sorra elkobozzák. A katolikus egyházi vagyont azonban nem kobozzák el. Némely paroehián van mit enni, de nincs pénz, s az élethez pénzre is van szükség. Hallottam egy magyar gyermeket, aki szlovák iskolába jár. Szép és csodálatraméltó módon elszavalt nekem valami mesét Milan Ras- tislav Stefanikról. Érzelmes mese volt ez. De a magyar gyermek szájából furcsán hangzott, annál furcsábban, mert ez a gyermek nem is értette nagyobb részét azoknak a szavaknak, amelyeket hibátlanul elmondott. A szülőknek talán örömük volt abban, hogy gyermekük milyen jól tanul, de én e pillanatban szomorúbb voltam, mint valaha. Az anyanyelven való vallásoktatás az iskolákban megszűnt. A lelkészeknek . máig sincs állami megbízhatóságuk. Az ilyen ügyeket hihetetlenül hosszú ideig intézik, még minden' elintézés alatt áll. még a re- szlovakizáltaknál is és mindenütt észrevehető, hogy a gazdagabb parasztok a célpontjai a feljelentéseknek. De a bíróságok itt is jog szerint járnak el. Beszéltem egy volt magyar községi bíróval. Nagyon intelligens ember volt, a Hortfcy-uralom alatt börtönt is ült. És most ismét börtönbe került, a feljelentés szerint azért, mert 1939-ben hozzájárult a szlovákokkal; való embertelen bánásmódhoz. Ezek a szlovákok azonban a bíróság előtt igazolták, hogy ép a magyar községi bíró védte őket. Erre felmentették.' Szenvedésének titka szég gazdaságában rejljk. Kiderül, hogy itt* á magyarokat’nemcsak az igazságosztás ítéli, hanem lehetetlen helyzetbe, szenvedésbe hozza őket az emberi irigység, kapzsiság és kizsákmányolás, amely semmitől sem riad Vissza. Bizony, nem szép történetek ezek.

AZ IGAZSÁGNAK MEG KELL LELNIE A MAGA ÜTJÁT. De a magyarnak sem szabad a rossz émberek áldozatává^ válnia. A magyar is ember és mi kötelesek vagyunk úgy viselkedni iránta, mint ahogy emberhez illik, akkor is, ha ítélkezünk felette. Igazságosaknak kell lennünk, de nem szabad .rossznak és aljasnak lennünk. kü’önben elveszíthetjük igazolásunkat a jog végrehajtásához és olyanná vállunk, akiket megvetnek. A magyaroknak sok esetben az egyszerű emberi segéd- kezésre van szükségük csupán, az irgalmasság és az emberi érzület tényeire. Azt. gondolom, hogy elsősorban a szlovák egyházaknak, az összes keresztény egyházaknak nem szabad Krisztusban '. aló magyar felebarátaik mellett elmenniök és észre sem venniök őket. Egyetlenegy a szlovák egyházak közül nem jelentheti ki hogy számára nem érdekes a magyar kérdés. Engem meghökkentett, hogy az egyik községben látogatásomat úgy jelentették be, hogy én oda önműködő puska nélkül érkeztem. Állítólag senki anélkül nem ment volna oda. Nos, nem igaz, nem néz ki a helyzet olyan rosszul. Sok esetben megsértették itt az emberséget. Az automata fegyverrel az ’ emberséget nemcsak védeni, de megsér6

t-eni is lehet. De azt, ami itt .történik... a .magyarokkal még az ellenséggel sem szabad cselekedni-MINDEZ NAGYON KOMPLIKÁLT kérdés ahhoz, hogy könnyen meg tudjuk oldani. Még egy esette akarok itt rámutatni. Találkoztam egy intelligens magyarral. Ma sem egészen jelentéktelen magyarról van szó. Egy példázatot mondott el nekem. A szegény anya gyermeke látogatóban van a gazdag bácsinál. Mindene megvan, semmije sem hiányzik. Jobban érzi magát, mint a testvérei, akik ottmaradtak anyjuknál. De ha arra kerül a sor, nem lesz vita róla, hova fog a gyermek tartozni és hova megy majd. A gazdag bácsi Csehszlovákia, a szegény anya pedig Magyarország. A magyarok Magyarországhoz tartoznak. így hát a kitelepítést a magyarok is helyesnek tartják! Igen, d0 a kitelepítés igazságtalanul folyik. Mennyiben? Annyiban, hogy a magyaroknak délre nemcsak minden ingó vagyonukkal, hanem a földjükkel is kellene átmenniük. A gazdag b|ácsi tehát szükség esetén szegényedjék ile vagy pedig öljék meg? Nem gondoljátok, hogy a bácsi joggal fél az 1938—89-es évek ismétlődésétől? Nem szükséges, hogy féljen. Legjobb volna, ha a dunai nemzetek konföderációja jönne létre: Csehszlovákia, Ausztria, Magyarorsz|ág, Jugoszlávia és Románia egysége, így gondolkodik állítólag a csehszlovákiai magyarok 90 százaléka s ebben a pillanatban újra láttam, menynyire indokolt a csehszlovákok bizalmatlansága a magyarok iránt és azt is, mennyire helyén való a radikális megoldás a csehszlovák-magyar kérdésben. A re- vizionizmus élő valami. Az én emberem abban tévedett, hogy azt hitte, hogy a magyarok mind azonosan gondolkoznak vele.

A KITELEPÍTÉS MAGYARORSZÁG felé rendben

és tisztességesen. zajlik le. A magyarok magukkal vihetik minden vagyonukat. Itt csak a puszta falak és földek maradnak vissza. Hallottam azonban, hogy Magyarországról' ezekbe az üres építményekbe olyan emberek érkeznek, akik üres kézzel jönnek, csupán két kecskét vezetve maguk után. Hallottam, hogy nyilasok is vannak köztük, akiknek Magyarországon ég a föld a talpa alatt és azzal mentik meg magukat, hogy Szlovákiába menekülnek, ahol türelemmel oktatják őket a szlovák nyelvtanra és a szlovák történelemre. Ez lehetséges; érdekes volna ezt megvizsgálni, de magam nem . tudom, hogy mennyire igaz az egész. Mindenesetre felszólítás ez az éberségre és arra, hogy az ördögöt ne a sátánnal kergessük- ki. Újságjainkban éppen most jelent meg a bír, hogy Magyarországról több szlovákot telepítettek át, mint magyart vissza Magyarországra.

De ha ez igaz is volna és ha a magyarok hazudnának és ha a magyarok minket megcsalnának és ha bármifélék volnának: egy bártniféle ember. előltt is tiszta lelkiismerettel kell megállnunk. A nemzetnek is szüksége van a tiszta lelkiismeretre.

BESZÉLTEM A MAGYAROKKAL és tudom, hogy

nem mindnyájan rossz emberek. Nem, nem, nem szabad őket egy zsákba dobni (és ki hagyja magát?). A -magyarok közt tisztességes, szorgalmas, becsületes, dolgos és jó emberek vannak. És sokkal több van belőlük e fajtából, mint gondolják azok, akik nem beszélnek velük és akik nem mennek hozzájuk. Ezek a magyarok ránk héznek és varnak valamit, valami emberit. Az egyik közülök könnyekkel a szemében megkért engem, hogy gondoskodjak azokról a testvéreiről, (akik ICsehorsznjgban mezőgázdasági munkán vannak. És ezt annak a nevében kérte, amit egykor a magyar lelkészek tettek az üldözött cseh nép érdekében. Nem vitás, hogy azt akkor a magyarok szeretőiből tették. Most szeretetet várnak viszont tőlünk, szeretetet, amely -azért szeret, mert mindnyájunkat szeret az Ür. Az egyik gyülekezetben eat az Igét) kaptam kivarrva ajándékba János első leveléből, hogy: »Egyik a másikat szeresse!« Azt hiszem, hogy ezekről a dolgokról nem volna szabad megfeledkeznünk még akkor sem, ha senki könnyes szemmel nem figyelmeztetne rájuk és akkor sem, ha a magyarok közül senki sem hivatkozna reá és kezünkbe nem nyomná okulásképpen.

MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES