Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-07-26 / 15. szám
BERECZKY ALBERT: Svájci beszámoló Négy ökuménikus konferencia tanulságai — A keresztyén ember és a világ — Politizáljon-e a hivő ember? — A finn egyház sorsvállalásra hívja fel az egész finn népet — Magyar javaslat az egyház és a nemzetközi élet kérdéshez Bereczky Albert a pozsonyi-úti gyülekezet előtt beszámolt svájci útjának eseményeiről. Ebből a beszámolóból közöljük az alábbi kiemelkedő részleteket. Svájc valóban nagyon szép ország, a városok is tiszták és a' biciklik tényleg százával vannak a falhoz támasztva, nein lopják el őket és a tejeskannát tényleg leteszik az utcára a kapuejé... Valóban, most is él annak a régi hitnek az erkö esi hagyatéka. Mert az erkölcsi hagyaték nagyon sokiáig él akkor is. amikor a régi hit forrásai már részben el vannak temetve. Mindenesetre Svájc rendkívül szívélyes ország, ahol az Ismeretlen idegen emberek egymással szemben kivétel nélkül nagyon előzékenyek és udvariasak. Az én dolgom azonban az volt, hogy az Egyházak tVliJiág.l'anácsáiEiak ökuménikus Konferenciáján’ vegyek részt, amely " a jövő évi ai uszít er dami világgyűlést készítette elő. A világgyűlée nagy tárgya így hangzik: Az Isten terve és az emberiség zűrzavara. A téma négy alcímre oszlik és ennek megfelelően négy bizottságban folynak az előkészítő tárgyalások. Az első bizottság magával az egyházzal foglalkozik. A miásodik Isten üzenetét kutatja és hogy miképpen kell azt hirdetni. Vagyis az emberi bizonyságtétel a‘ tárgy. A harmadik téma az Isten terve és a közéleti, — politikai, társadalmi, gazdasági — zűrzavar. A negyedik tárgy Isten terve és a nemzetközi élet. Engem ebbe a negyedik bizottságba osztattak be. Négy,, különböző konferencián vehettem részt. A 7 elsőnek csak a végére érkeznem. Ennek a tárgya az volt. hogy miképpen gyakorolhatnak hatást a keresztyén emberek és egyházat a politikai, társa, dalmi, gazdasági és kulturális életre és hogyan viszonyulnak a világ e területeihez. Az egyik nagy vitatéma az, volt, hogy vájjon lehetséges-e komoly keresztyén alapon politikai pártot alapítani. Óriási vita keletkezett, mert a norvég egyház képviselője, aki maga is lelkész és egyúttal az ottani Keresztyén Néppárt alapítója, kifejtette, hogy ott az Isten egyenesen felelőssé tette az egyhjázat, a népért.. A német megszállás alatt a norvég nép ellenálló erejét a norvég egyház adta. A- náci hatalommal szemben 11.060 tanító közül 10.960 lépett, sztrájkba és a németek nem is tudtak boldogulni ezzel a néppel. Elmondotta, ez a norvég lelkipásztor, hogy ö egész életében harcolt a keresztyén emberek politizálása ellen és a végén Is. len beleszorította a felelősségvállalásba. Kénytelenek voltak olyan pártot alapítani, amelynek vezetőségében komoly bibliaoivasó és élő hitű emberek vesznek részi. Norvég barátunknak nagy ellenzéke volt és a konferencia tülnyomó része sarokba szorította őt. Figyelmeztettük, hogy egy esetben meg tudjuk ött érteni, ba tudniillik ez a »párt« siet, iparkodik magát mielőbb feleslegessé tenni. Mert különben az a furcsa helyzet adódik, hogy aki nincs benne ebben a pártban, azit fogja hinni, hogy ő nem keresztyén. Nem szabad így, pártalapon felosztani az embereket keresztyénekre és nem keresztyénekre. _ Igen érdekes volt egy finn teológiai tanár hozzászólása. Elmondotta, 'hogy nláluk még a gondolata se támadt annak, hogy iá keresztyén emberek külön pártot alakítsanak. Náluk évtizedek óta a szocialista pártban helyezkedtek el a legkomolyabb keresztyén emberek. A háború végén és azótla is különösen a felelősségvállalásra hajlandó keresztyén emberek igen nagy számban léptek be a szociáldemokrata pártba. Finnországban ez MAGYAR REFORMÁTUS ERRED ES az a párt, amelynek lelkülete és gondolkodásmódja teljesen keresztyén szellemű, mert olyan nagy számban vannak benne komoly, hivő emberek. Finn barátunk közölte, hogy az ő helyzetük, Istennek hála, elég. jó. Az oroszok méltányolják, hogy a háború végén finn hadsereg verte ki a németeket az országból. (Sajnos, mi nagyon hajlandók vagyunk megfeledkezni arról, hogy még Ausztriában is harcoltak magyar csapatok az oroszok ellen.) Ennél is fontosabb, hogy a finn egyház egy része már a háború előtt es alatt is ellenezte a háborút. A háború végén pedig és azóta is az egész finn egyház egységesen hirdeti az égős* finn népnek, hogy ezt a háborút Isten akaratából vesztették el, tehát a finn népnek az a dolga, hogy a csapást fogadja el Isten kezéből, viselkedjék becsületesen, különösen a jóvátétel kérdésében és fizesse meg az adósságát. Különösen azt prédikálja az egyház, hogy a finn nép ügyeljen magatartására, mert ezt a hatalmas szomszédos népet, az oroszokat az Juristen azért adta nekik, hogy szeressék. Szinte megállt a szívem verése, mikor ezt a mondatot hallottam: »A finn egyház sorsvállalásra hívja fel az egész finn népet.« Hiszen mi is ugyanezt hirdetjük a mi népünknek, azzal a különbséggel, hogy ott az egész egyház hirdeti ezt az egész népnek, hálunk pedig csak egy kicsi, utálatos közösség, amelyet senki se fogad szívesen. . Finn barátunk azt is elmondotta, hogy az oroszok bíznak a finn becsületességben- Ez a nép teljesíti kötelességét, a jóvátétetellel előfizetésben vannak, Sőt. az első hiáborü után maradt adósságaik törlesztéséhez is hozzáfogtak Ez volt a legnehezebb estém, mert nagyon nyilvánvalóvá lett bennem, hogy Isten ilyen kegyelmesen tud bánni egy néppel, ha az engedelmes, pedig ott sincsenek csupa angyalok. Nem titkolta el a finn professzor, hogy ott is akadtak forrófejű katonatisztek és diákok; ott is történtek kísérletek, hogy ’felingereljék a finn nép ellenállását az oroszokkal szemben, de ez egészen jelentéktelen dolog maradt, mert. a finn nép meghallotta az egész egyház által hirdetett? isteni üzenetet és ahhoz tartja magát. Az első konferenciáról még megemlítem, hogy a magyar egyházról kellett előadást tartanom. Az volt az érdekes, hogy mindenki megértett. Egy svéd professzor odajött hozzám éf azt. mondotta: »Maga egyetlen Jeremiás idézetet sem mondott, de amit beszélt, azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy egy modern Jeremiást hallgatok.« Ez a konferencia egyébként azzal az elhatározlással végződött, hogy a szétesett, nagyon ellentétes nézetek tisztázására az Reszel újabb konferenciát csinálunk, az majd remélhetőleg jobb lesz. ■ 1 A második konferencia lleglényegtesebb eredménye az a megegyezés, amit a cséhszlovák protestáns egyházak képviselőivel kötöttünk. A hangulat elég nehéz volt. Meg kell köszönnöm az imiádkozók imádságát. Tanúskodom róla, hogy érdemes egymásért* imádkozni. Isten, amikor kellett, gondosan befogta a számat és amikor kellett, adott mondanivalót. Mikor a tárgyalások végefelé jlártunk, volt bennem egy kis szorongás: hátha mégis hiba volt, hogy másakról nem mondtam semmi rosszat?! Mindig a mi bűneinkről beszéltem, bűnbánatiról, Isten büntetéséről. Hátha igazuk van azoknak a kritikusoknak, akik itthon azt mondják, hogy mindezt ellenünk használják fel?! Annál jobban meglepett, hogy két amerikai delegátus 7
