Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-07-12 / 14. szám

Bereczky Albet t:

Rádióinterjú

(Az amerikaiak európai egyházi segélyakciója számára)

1. Mik a *egnagyobb problémáink?

2. Milyen egyházi helyzetben fogunk hozzá?

3. Mik az eszközeink, erőforrásaink?

4. Szükségletek, segítség, amit kap. hatunk?

1, A magyar népnek két elveszített háború után nem problémái vannak, hanem csak egy problémája: az élet.

A komoly keresztyének úgy látják, hogy évtizedek súlyos mulasztásai terheinek bennünket. Nem azt mondjuk, hogy mi minden rosszat nem csináltunk, hanem azt ismerjük el őszintén, mi mindent kellett volna másképpen tennünk, hogy ne essünk ilyen mélységbe. A háború lépésről- lépésre ment végig az országon. Nem kell magyarázni, hogy ez mit jelent. Vonatról vagy autóról lehet látni sok Összedőlt házat, leégett templomot. Vannak Dunántúl falvak, melyek tizenhétszer cseréltek gazdát a harcok alatt.

Egy ilyen országban csak egy feladat van az egyház és a keresztyének számára: az evangeUzác'ó. Élni, új életet kezdeni csak a hit áltat lehet. Ezért a mi főprob*é- mánk: Hogyan tudjuk az egész ma. gyár népnek az életet adó evangéliumot hirdetni?

*

2. A feladat igen nagy s a komoly

keresztyén erők nem elég széleskörűek, nem elég mélyek és fö'eg nem elég egységesek.

Az egyházak sokáig aludtak. Isten minket úgy ébresztett föl, hogy majdnem az egész ország fölrobbant. Nem mindenki látja, még az egyházi emberek se, hogy ez a nagy pusztulás Isten műve volt. Akik látják, sőt már előre látták és megmondották, hogy ez a katasztrófa jönni fog, elsősorban az egyházat akarják felelősségének tudatárai ébreszteni. Az egyház felelős az egész népért. Az egyháznak prófétai hi. vatása van, kettős értelemben: egyrészt hirdetnie kell a népnek az életet, a kegyelmet a megtérés feltétele alatt, — másrészt: odai kell kö. nyörögnie a népet Isten elé, mint Nehemiág és Dániel tették. A mi evangélizációnk nem csupán egyes lelkek megtérésre hivogatása, hanem az egész nép terhének, bűnének vállalása és az egyetlen szabadító úthoz, — aki azt mondotta: »Én vagyok az Et« — elvezetése.

*

3. Eszközeink: alig vannak. Erőforrásunk viszont igen nagy. A XVI. században, a mohácsi vész után, 1526-ban, teljesen romokban és darabokra törve, szinte elveszettnek látszott az ország, — s a reformáció új lelket, új világosságot hozott. Az

6

ő forrásuk most se dugult be. Nekünk Is szabad bűntbánni, múltat megsiratni, jövőt szolgálni.

*

4. Szükségletünk — bármilyen szegények vagyunk is — elsősorban nem anyagi. Aki segíteni akar, attól elsősorban szeretetet kérünk. Olyan szeretetet, amelyik meg akar minket ismerni — és amelyik tud értünk imádkozni. Aki erre nem képes, attól nem óhajtunk anyagi segítséget sem kapni. Aki ilyet érez,

attól viszont kérjük: segítsen élfl, erős, az egész népet Istenhez vezető egyházat építeni. Segítse különösen az evangélizáclós mozgalmat. Segítsen gyülekezeti otthonokat építeni, árvaházainkat, szc- retetmunkánkat támogatni. »Jobb adni, mint venni!«

Mi hisszük, hogy a magyar református egyház, ai magyar protestantizmus is tud lelki ajándékokat adni a vUágkeresztyénségnek — az »una sancta«-nak. Erre törekszünk is az ökumenicitás jegyében.

A hatóságokról

1. Mindennemű hatóságot Isten maga rendelt, az emberi nemzetség és nyugalom céljából, mégpedig úgy, ho£y az ,az első helyet foglalja le a világon. Ha a hatóság az egyháznak ellenfele, akkor igen sok akadályt és zavart okozhat, ha azonban barátja, sőt tagja az egyháznak, akkor ennek leghasznosabb és legkiválóbb tagja, mely igen sokat használhat és általában hathatós támogatást nyújthat.

2. Kiválóan kötelessége a közbékességre és nyugalomra való felügyelet és annak fenntartása. Ezt bizonyára soha sikeresebben nem éri el, mintha maga is valósággal istenfélő és vallásos, aki tudniillik .az Isten népe kegyeséletii királyainak és fejedelmeinek példája szerint az igazság hirdetését és. a józan hitet, előmozdítja, a hazugságokat és minden babonát mindenféle hitetlenséggel és bálványimádással együtt ^kiirtja és az Isten egyházát védelmezi. Általában véve azt tanítjuk, hogy a vallásról való gondoskodás főképpen a kegyes érzelmű hatóságokra tartozik. Annakokáért tartsa kezében Isten igéjét és gondoskodjék arról, hogy ezzel ellenkező dolgot ne tanítsanak; viszont Isten igéje szerint szerkesztett jó törvényekkel igazgassa és a fegyelemben, kötelességben és engedelmességben tartsa meg az Istentől reábizott népet. Igazságos ítéletül szolgáltasson igazságot, ne legyen személyválogató és .ajándékokat ne fogadjon el; az özvegyeket, árvákat és szorongatot- takat védelmezze; tartsa féken, sőt irtsa ki az igazságtalanokat, csalókat és erőszakoskodókat. Mert nem ok nélkül hordja a fegyvert. Emelje fel hát Istennek eme fegyverét minden gonosztevő, lázongó, rabló, avagy gyilkos, jogtipró, káromló, hamisan esküvő és mindazok ellen, akiket Isten megbüntetni, sőt halálbüntetéssel lakolni parancsolt... És midőn a hatóság ezeket hittel cselekszi, ezekkel a valóságos jó cselekedetekkel Istennek szolgái és áldást nyer az llrtól...

3. Mert valamint Isten az ö népe jólétét a hatóság által akarja munkálni, melyet atyául adott a világnak: úgy azt parancsolja, hogy a hatóságban minden alattvaló Isten jótéteményét ismerje el. Annakokáért tiszteljék és becsüljék a hatóságot, mint Isten szolgáját, szeressék öt, hallgassanak reá és imádkozzanak érette, mint atyjukért; továbbá engedelmeskedjenek minden jogos és méltányos parancsolatának, végül pedig az adókat, illetékeket lés ilyenuemű; tartozásokat hiven és készséggel fizessék. Es ha a haza közös java és az igazság úgy kívánja, hogv a hatóság kényszerűségből háborút viseljen; akkor életüket is áldozzák föl és vérüket is ontsák a közjóért és a hatóságért, mégpedig az Isten nevében, készséggel, vitézül és elszántan. Mert, aki a hatóságnak ellenszegül: az Isten súlyos haragját vonja magára.

4. Kárhoztatjuk tehát a hatóságok minden lenézőjét, a lázongó- k,at, a haza ellenségeit, a veszekedő csendháborítókat lés általában mindazokat, akik tartozó kötelességük teljesítése alól nyilván vagy csellel kibiivnak.

Könyörögjünk Istenhez, a mi kegyelmes mennyei Atyánkhoz, hogy a nép feljebbvalóira és mi reánk és összes népeire árassza áldását a mi egyedüli Megváltónk, az Ur Jézus Krisztus által, akinek légyen dicséret, dicsőség és hálaadás örökkön örökké. Ámen. (II. Helvét Hitvallás, XXX. rész.)

MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS