Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-07-12 / 14. szám

Egyházi kérdések rendezése Magyarország és Csehszlovákia között

A két ország egyházainak képviselői június 17—18 napjain, Géniben, az Egyházak VilágtanáCsa vezetése alatt tartott értekezleten kötötték ezt a megállapodást.

A teljes és hite1 es szöveget Magyarországon legelőször lapunk hozza nyilvánosságra.

»Az Egyházak Oeiuménikus (Világ) Tanácsa — Újjáépítési és Egyház» közi Segélyosztály

Genf, 1947 június 18.

Magyarország és Csehszlovákia protestáns egyházainak képviselői, — akik két napos összejövetelen megbeszéllek közös egyházi kérdéseinket, — megállapítottuk, hogy az alábbi pontokban egyértelműiig vélekedünk:

1. Meg kell adni a teljes vallás- szabadságot, mint a tartós béke nél- külöaihieiliettleni tényezőjét, njeanosak minden egyháznak a saját tagjai, hanem kölcsönösen az összes egyházak számára is.

2. Az egyházaknak szigorúan el kell kerülniük a maguk tevékenységükben mindennémű egymás közötti viszálykodiást, hogy ezáltal a nemzetek számára példát adjanak az óekumenikus szeretetre és együttműködésre.

Tekintettel Csehszlovákia és Magyarország között most történő tar kosságcserére kormányainknak kifejezetien ajánlani kívánjuk:

1. hogy az azonos vallásé emberek kicserélése és áttelepítése is lehetőleg kompakt egységekben történjék;

2. hogy minden lelkésznek lehetőség és szabadság adassák a megosztott gyülekezetek érdekeinek messzemenő képviseletére, úgyhogy egyelőre & többséggel maradhassanak, vagy azután azokhoz ismét visszatérhessenek;

3. hogy minden gyülekezet; továbbra is egyháziközségként ismertessék el, amennyiben tágjainak 25 százaléka, vagy legalább 2—300 lélek eredeti helyén martad:

könyveket azon ország evangélikus vagy református egyházi hatóságainak adják áfc megőrzés végett, ahová az áttelepítés történik.

Kívánatos volna továbbá odahatni, hogy minden áttelepülő az egyházi anyakkönyvekből ú. n. családi értesítőt szerezhessen he, hogy az új hazában el lehessen készíteni az új egyházi anyakönyvet — és hogy messzemenően használják ki minden ilyen dokumentumról a fotókópia, vagy a keakenyfilm nyújtotta másolási lehetőséget, mind az általános tájékoztatás céljából, mind pedig azért, hogy a tulajdonjog fölötti esetleges konfliktusokat megelőzzék:

d) hogy az egyházi irattárakat, amennyiben nem nyilvánítják őket a kormányzat védelme alatt álló dokumentumoknak, a helyi vagy pedig az általános egyházi irattárakban őrizzék. Minden egyházi dokumentumnak történelmi értéke van, még ha a tulajdonjog változása látszólag csökkenti is helyi értékét,

e) hogy az egyházi — keresztelési, úrvacsorái és egyóh oltári szolgálat céljait szolgáló — felszereléseket azok tarthassák meg, akik edldig is használták őket, kivéve azokat a tárgyakat^ amelyeket fontos történelmi vagy művészi értékük miatt nemzeti védelem1 alá helyeztek.

4. hogy a szétszórt és felosztott egyházközségek lelkészednek engedjék meg, hogy saját anyanyelvükön

tarthassanak istentiszteleteket, hasonlóképpen mindenféle lelkigondozást végezhessenek; hogy a maradék gyülekezeteket! missziói körzetekbe vonhassák össze és saját lelkészeik által gondozhassák. Ez legyen érvényes mind a magyarországi lutheránus szlovákokra, mind a Csehszlovákia egész területén élő magyar reformátusokra a teljes viszonosság keretében,.

Kívánatos továbbá, hogy mindkét országban az összes egyházak képviselőiből álló egyházi bizottságokat alkossanak, amelyek mind saját kormányuk felé, mind pedig a másik ország bizottsága felé képviseljék a kicserélt és az ottmaradt egyháztagok érdekeit. Ennek a két bizottságnak alkalmat kell adni arra is, hogy ellenőrizze ennek a megállapodásnak végrehajtását a másik országban ;

5. a) hogy valamennyi lelkész, nyugalmazott lelkész és lelkészözvegy, aki kicserélés előtt áll, vagy még nem rendelkezik állampolgársággal, kapja meg teljes fizetését (kongruáját) vagy nyugdíját éppúgy, mint a még hivatalban levő lelkész;

b) hogy minden szükségbe jutott lelkészt és más személyt — nemzetiségre való tekintet nélkül — az általános segélyakciókban; és az újjáépítési adományok szétosztásában igazságosan kell kezelni.

A kiadvány helyességééjrtf Genf, 1917 június 19.

Stewart W. Herman az Egyházak Világtanár csa Újjáépítési Bizottságának helyettes igazga- P. b- tója.«

...azt viszem, amit vihetek

• ••

a) hogy az egyházközség, mint ilyen, megtarthassa az összes egyházi épületek (mint a templom, lelkészlak, stbO tulajdonjogát;

b) ezzel szemben az egyházközséghez tartozó mindennémű földbirtokokat, egyházi alapokat, alapítványokat aránylagosan osszák meg az eltávozó és a helyben maradó egyházrészek között. Az eltávozók tulajdonrészét nz új hazában kárpótolják 'a; két állam közötti szerződés alapján.

c) hogy az egyházi anyakönyviek maradjanak az egyházközségben, míg tágjainak száma az eredetinek 25 százaléka alá nem esik;

hogyha a gyülekezet egészében elmegy, akkor az egyházi anyaBizonnyal tudom és semmit nem kételkedem abban, hogy e mi munkánknak minekutána emberek közé az kimégyen, sok irigye és sok rágalmazója lészen, mert miképen a testet követi az árnyék- azonképen a virtust, azaz a jóságos cselekedetet követi az irigység. Es akik a rágalmazásra születtek, mivelhogv a más ember munkájához vagy cselekedetihez hasonlót nem cselekedhetnek, ha különbben annak nem árthatnak, rágalmazzák azt. Mind,azáltal senkinek sem irigységével, sem rágalmazásával nem gondolok. Mert az Isten és az én jó lelkiisméretem nékem bizonyságom, hogy nem egyebet, hanem a nagy Istennek tisztességére, az ő házának épülésére néztem e dologban, más az, hogy szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát, melyet eleitől fogva sokan igyekeztek offerálni, de véghöz nem vihették. Annakokáért minden keresztyén olvasókat kérek, hogy az én munkámért engemet ne rágalmazzanak és meg ne keserítsenek, hanem nagy isteni félelemmel és hálaadással vegyék éo olvassák e magyar nyelvre fordíttatotf Bibliát. Ha valahol a fordításban téve- lyegtem és a eélt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségnek, hanem az én gyarlóságomnak,

MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES