Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-10-05 / 20. szám
MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREÖÉS 3 FEKETE SÁNDOR; TÜRELMET KÉREK! A gyermek akkor a legnyugtalanabb, amikor már van mondanivalója, de meg nem tud jól ocszAm. Már évek óta magamban hordozom ezt a nyug ulansagot. Erősködöm, mutogatok, beszélek, de sután és ügyetlenül buggyan ki a szóm, engedetlenül fog a toliam. Néhamár azt hiszem, jól mondom, jól írom, de azután megijedek: nem értenek, nem értenek... Az persze sovány vigasz, sőt nem is vigasz, hogy esetleg azok az ér- tetlenek, akikhez szólok, mert nem az a lényeges, hogy ők milyenek, hanem az, hogy megértsék. így ütköztem bele valamibe, amit úgy nevezek, hogy tormanyeiv. Rámragadt egy sajátságos egyházi nyelv, küzködöm vele és rájöttem, hogy nem tudom használni, helyesebben nem tudom haszonra használni. A kifejezések koptak el, vagy a fülek? — mindegy. Valami zavar van vele, ez biztos. De ez, amit for- manyeivnek nevezek, több. mint _ a nyelv maga, mert magatartás is, életstílus is. Nem érzem jól magam, sőt ma sem érzem jól magam abban, ami van és ahogy van. Már diák koromban is így voltam. Láttam magam körött a papimellényeket, íe- rencjóskakat és kemenykaiapokat és tudtam, hogy képtelen leszek majd ilyeneket hordani. Hallottam a prédikációkat, olvastam a cikkeket, résztvettem az összejöveteleken és rájöttem, hogy ez sehogyan sincs jól. Túl sok »azt gondolhatná valaki ...«, »senki előtt nem lehet kétséges, hogy...«, »ha az érem másik oldalát is megvizsgáljuk, akkor...«, »azt talán nem lehetne éppen állítani, hogy«... és ezekhez hasonló óvatos, körültekintő, minden irányban elegettévő, a iényeget inkább sejttető, mint nyilván megmondó, mindent elvesítő és mindent köz- megelégedésre megoldó fenkölt mondat hasogatta a fülem (a szívem is). Ez már nem fog az embereken — döbbent belém — és ha fog, csak Hiedelemből fog. Rajtam semmit sem fogott és én ezt be is vallottam. Azután figyeltem mások életét is, szolgálatát is. Nem találtam meg az erőt. Az erőt mindezektől függetlenül Jézus Krisztus evangéliumában találtam meg. Nem fogadom el azt a mentséget, hogy íme, nincs semmi baj, mert még Fekete Sándor is megtalálta. Nem fogadom el, mert azért nem szabad rendszert csinálni abból, hogy az emberek »mindezektől függetlenül« és »mindezek ellenére« találják meg az evangéliumot és az áldott Úr Jézus Krisztust. így fedeztem fel, szintén mindentől függetlenül, hogy van evangélizáció és kell az evangélizáció. Persze, arra nem gondoltam, hogy az evangélizációból »vendégszónoklás« is lehet, mert sajnos, sokszor az lett, hanem arra gondoltam, hogy friss szívekkel, friss szájakon, megújult emberek által, megújult nyelven hirdettessék az evangélium. Rövidesen és nagyon szomorúan azt kellett tapasztalnom, hogy csődös emberek csődös élete csődbejuttatja az evangélizációt is. Nem fogadom el azt az érvet, hogy azért Isten így is elvégezheti az ő munkáját »mindezek ellenére« is, mert ez az Isten dolga, sőtcsudája. A mi dolgunk az, hogy jól csináljuk azt, amit az Isten jól akar csinálni. így ért tét'e meg velem Isten a reformáció szükségességét. Beláttam, hogy a már egyszer sikertelen próbálkozások újólag is sikertelenek lesznek és ami a háború előtt és alatt már nem ment, az a háború után fokozottabban erőlködve sem megy majd. Nem fokozottabban, hanem mást és másképpen kell csinálni, ez az amire rájöttem és sikertelenül magyarázgattam. Ekkor adta nekem Isten azt a közösséget, amelyből most beszélek. Csudálkozva hallottam, hogy egy nyelven beszélünk, örvendezve és lelkendezve adtam hálát az Istennek, hogy vannak, akik megértenek, és vannak akiket megértek. Igen, az Ébredés. Maga a szó nem ismeretlen fogalom. Ezért mindenki imádkozik az egynázban, még azok is, akik nem hisznek benne. Nem mosti váradalom. Amikor Magyar- országon először haiióuott, ma elő szolgák tanúsága szerint a hivatalos egyház idegenkedéssel fogadta. A belmissziói mozgalmak ezért indultak »kívülről« az egyház felé. Ma már belmissziósodott az egyház hivatalosan is, sőt az egykori bel- missziós szolgák maguk is hivatalosok lettek. Egészen természetesnek tartom, hogy ma is ugyanazt és ugyanúgy mondják, mint akkor, amikor elkezdték. Azt is természetesnek tartom hogy idegenkednek a »más« hangtól, mert ami más, az idegennek tűnik fel. Sőt azt is természetesnek tartom, hogy ezt kifejezésre is juttatják. Azonban nagyon szeretném, ha alázatomat h'telesnek elfogadva, mint közösségünknek nemcsak legkisebb, de magát legkisebbnek is tartó tagja, megkérhetnék mind-m- kit, legyenek türelmesek. Gondoljanak vissza a régi idegenkedésre. Mi lett volna, ha az egykori idegenkedő« elá1,íte*+R volna «kkori áldott szolgákat a munkától? Ügy-e, Lapunk szerkesztősége országos református seregszemlét hív ösz- sze Budapest november 1., 2., 3. napjaira. November 1-én csoportos gyűlések vannak tervbe véve: ifjúságnak, nevelőknek, gyülekezeti munkásoknak, férfiaknak és nőknek. November 2-án azonban a budapesti gyülekezetekben, amelyekben a vidékiek elszállásolását sikerül megoldani, gyülekezeti napot tervezünk, két kérdésnek a megtárgyalására: »Istennel szemben, és Egymással szemben«. November 3-án, istentisztelet után rendezzük a nagygyűlést, Budapest és a vidék összesereg’ett re- formátussága számára. Délután Mostanában sok o'yan emberrel találkoztam, aki önmagára nézve szinte a kétségbeesésig csüggedt el. (Velem is megtörtént a közelmúltban néhányszor ilyesmi.) Ma aztán találkoztam valakivek aki széles mosolygással, csillogó szemmel áradozott. Csak úgy csöpögött belőle a kegyesség. Nagy hangon mondta, hogy ő mennyire rend1- ben van az ő könyörülő és irgalmas Urával, milyen nagyszerű együtt élni Jézussal. Most fődolga, hogy hitetlen társaiért (lelkész volt az illető) könyörög, hogy azok megtérjenek. Ez a mai »bizonyság'étel«, amit hallottam, rémítette elém a keresztyén életnek kettős veszedelmét. Az egyik akkor kísért meg, amikor a keresztyén ember csak magára néz és magával számol. A másik pedig, amikor a keresztyén ember nem néz magára és nem számol magával. Az első veszedelem a meddő bűnbánót, az evangélium nélküli ítélet, amikor a magam kesergése. fájdalma olyan nagy, olyan zajos, hogy nem tudom meghallani a Megváltó, a Szahíditó könyörülő szavát, hívogató hangját, segítséget, kegyelmet, megoldási, éppen a nyomorúságban megoldást ajándékozó evangéliumát. Látnom kell, hogy mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom. Újra és újra iszonyattal kell látnom ezt és megdöbbennem rajta. De ha csak ezt látnám, akkor jaj nékem. hogy kellett szolgálni, kellett mondani, »mindenek ellenére« is? Ma könnyíti a helyzetet az, hogy az egyház fogalma tisztázódott. Ma már nem mondhatja senki se ránk, hogy kívülről közelítünk az egyházhoz, hiszen az egyháznak tagjai vagyunk, sőt az egvház hivatalos szolgái vagyunk, szolgálatunk egyházi szolgálat, ma—>rán: általunk is az egyház szolgál. Nehezíti viszont az, hogy látásunk szerint nincs időnk magyarázkodni, mert elkéstünk. Személy szerint is, mint egyház is. Hátunk megett áll a végleges elkésés réme. Ezért olyan lelkendező, izgatott, cseppet sem tárgyilagos a szavunk. Megvallom, hogy én magam legalább is készületlenül és időnap- előtt vállaltam azt, amire pedig — úgy érzem — nem vagyok alkalmas. És így vannak mások is. Ez magán az ügyön semmit sem ront, hanem Isten külön ítélete azokon is, akiket küldött, azokon is, akikhez küldte őket. Türelmet kérek! Aki ma talán még nem ért meg minket, holnap megért! Áldott az Isten, hogy már sokan megértenek. ifjúsági nagygyűlés, majd teológiai gyűlés töltené ki a napot. A nagygyűlés középponti tárgya: »A hit útján a magyar jövendő felé«. A nagygyűlés résztvevői legalább 50 százalékos M. Á. V. kedvezményt fognak kapni. Részletes programmot, meghívót rövidesen minden gyülekezetbe küldünk, amit lapunk előfizetői is megkapnak. A nagygyűlés budapesti irodája: VIII. Vas-u. 2,/c. III. K.I.E. székház. Az Országos Református Nagygyűlésre készülj, imádkozz érte, hívogass reá és jöjj el «okvetlen te magad is. Judás lelkiismerete felébredése szörnyű perceiben csak azt latta, hogy mit csinált. Elárulta az Embernek Fiát. Áruló pénz és vér tapadt kezeihez. A megbánás helyét nem találta meg. Nem tehetett tehát mást, nem tudván másképp önmagától, nyomorúságától, gyalázatától megszabadulni: öngyilkos lett-. Semmi jó, semmi építő, semmi megoldást hozó nincsen az ilyen önismeretben. Az ilyen bűnben, nyomorúságban, fájdalomban lehet ilyen lelkiismeretfurdalás, lehet önvád, önmareangolás, de semmiképpen se bűnbánat. A másik veszedelem, nemi tudom, nem nagyobb-e ennél. Ott nem az önelégült, vagy a bűneivel nem törődő emberről van szó, hanem arról, aki úgy áll _ be a keresztyénségbe vagy legalább is úgy vesz részt benne most. mintha ő nem ember lenne._ Mintha nem lennének emberi problémái. Mintha teohse volnának kísértései, bukásai. Nem mondja ez a fajta ember azt, hogy ő tökéletes, csak bosszantóan nem beszél magáról, csak valami hűvös idegenként beszél a legélesebb problémákról is. Az Ige az ajkán receptként hangzik. Az egyik Veszedelem az, hogy csak a maga é!efével számol, nem gondol Jézus életére, evangéliumára, szenvedéseire, halálára, feltámadására, a Jézus életművére. Pedig Isten ezt adta azért és arra, hogy benne és általa vigasztalást, békességet, megoldást nyerjen az ember. Isten veled, nyomorult, bűnös emberrel, aki az életedet elrontottad, aki be tudod bizonyítani, hogy nem érdemes élned, aki szégyenkezve és fájlalva érzed teljes alkalmatlanságodat, — igen, veled az Isten nem önmagadban számol. Isten téged nem önmagadban lát, hanem hozzád, melléd, számodra adta az Ö egyszülött Fiát. A te bűnöd’ mellé odate'te az Ö váltságát, igazságát és szentségét, A te szégyened mellé az Ö dicsőségét. A te erőtelenséged mellé az Ö erejét és hatalmát. Nem csak az vagy te Isten szeme előtt, ami tőled való, tehát bűn, hanem az is vagv> aki a Krisztus, tehát élet, üdvösség, töké’etesség, - szeretni való, feddhetetlenség, tisztaság, szentség. Ezeket elhiheted magadra nézve is. A másik veszedelem az, amikor az ember keresztyénsége az evangéliummal. a Jézus Krisztussal nem életesen kapcsolódik össze. Nem a csont, hús, vér kísértésekkel küzkö- dő, bűnökkel terhelt, hétköznapi, bűn alá rekesztett emberként vallja ezeket. Jézus Krisztus mint dogma- tikum, mint eszme és mint ideál, mint tantétel nem él. Az evangéliummal nem lehet úgy operálni, mint valami műszerrel, vagy gyógyszerrel. Az evangélium Ige. Az T^e Élet. És ez az Élet élettel kapcsolódik, életbe és élet által él. Óh, nem, nem ülhetsz bele önmagad titkainak kényelmesnek képzelt reitekébe, hogy onnan álarcos lovagként vagy álarcos bálkisasszonyként képviseld az evangéliumot. Óh, nem lehet az> hogy te a hallgatás, a magaddal való látszatnemtörődés függönye mögé rejtőzve szóljad, hirdesd, szolgáld a Krisztus ügyét. Mind a két veszedelem lényegében embertelenség. Az első: istentelen embertelenség. Az ember Istennel való v:szonylatában ember, addig nem egész, míg az Isten a Krisztus által nem él benne. A másik: embertelen istenesség. Ez emberi hazugság, mert az evangéliumban az is benne van, hogy a Krisztus emberhez lett hasonlóvá, Ö embernek Fia. Mentsen Isten mind a kétféle embertelenségtől bennünket. Békefi Benő Gyülekezeti evangélizáció Budapesten Pozsonyi-úti templomban Október 9—16-ig a Budapest Pozsonyi úti templomban gyülekezeti evangélizáció lesz minden este Vil órai kezdettel, a következő témákról: Keresztyének istentelenségei. —i A hitetlenség hazugságai. — Hátha tévedsz? — Meggyőződésed kritikája. — (vasárnap d. e.) Az »ember«. Isten. — Az Isten embere. — Megoldás a gyakorlatban. — Ahol elszokott. romlani. — Kétség kizárva. Minden este Yt8 órakor utóösszejövetel, melyen a közösségi élet a gyakorlati kegyesség kérdései kerülnek megbeszélés alá, és feltett lelki kérdésekre válaszol az igehirdető. Az egész evangélizáción az Igét Békefj Benő, lapunk felelős szerkesztője hirdeti. Tedd ügyeddé ezt az evangélizációt. A Magyar Evangéliumi Szövetséget a Székesfőváros YI. kerületi elöljárósága ismételten és sürgetőleg felszólította. hogy jövendő sorsa felől az alapszabályokban előírt módon határozzon. Az elnökség azon a nézeten van, hogy mivel a Szövetség munkakörét már más testületek felkarolták és mivel a világ- központtal való kapcsolat most nehezen ápolható, legcélszerűbb volna az egyesületet egyelőre feloszlatni. Mindazonáltal ehhez választmányi és közgyűlési határozat szükséges. Az elöljáróság felvilágosításai és rendelkezései alapján a rendelkezésre álló protestáns sajtó útján közhírré tesszük, hogy október 8-án, kedden este 6 órakor választmányi, fél 7 órakor közgyűlést tartunk a VI., Fel- sőeirdősor 5. szám alatti methódista ima- teremben. Amennyiben ezek az ülések (ami előrelátható) határozatképtelenek Lennének, újabb és a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes vá asztmányi ülést tariunk október 15-én d. u. 6 órakor és közgyűlést fél 7 órakor ugyanott. Az elnökség. Országos református nagygyűlés Budapesten november 1-én, 2-án és 3-án Kettős veszedelem
