Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-10-05 / 20. szám
4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Hazaáraló vagy naív álmodozó volt é Jeremiás? Aligha véletlen!, hogy a Jercmiás-probléma megint éftén'kien foglalkoztatja a keresztyén gondolkodókat nemcsak nálurak, hanem Európa- 8®en*e. A prófétát, aki Jeruzsálem oiS'íroma idején nyíltan fölhívta honfitársait, hogy adják meg magukat, illetve egyénileg szökjenek át az e-liifeii'seg táborába, maga a babiloni király is »saját emberének« tartotta. Máskülönben miért ajánlotta volna fel neki, hogy menjen vele Babilonba és ott »rajta lesz a szeme«? Csoda-e, ha azóta is a tüdőseik «egész serege azzal próbálja megfejteni Jeremiás »titkát«, hogy egvszerüen megteszi Nabukodonozor ügynökének? háncs azonban köszönet a próféta modem tisztelőinek érveiben sem, akik mint béke- apőstőlt dicsőítik (pl. Stefan Zweigt, vagv minit utópista pacifista! könyvelik el. Sem az első, »tim a második csoport nem jut közelebb Jeremiás megértéséhez, mint jeruzsálemi kortársai. Azmk is vagy hazaárulónak bélyegeznék és halált követeltek a fejére, vagy odaözámí ották »az örültek közé, akik prófétainak adják ki magukat s akiket kalodába és nyakörvbe kell szorítani«. (Jer. 29 , 26.) Most dr. Kari Thieme svájci professzor tanuk mánva jutott el hozzánk »Az opportunista vagy utópista Jeremiásról, egy zürichi teológiai folyóirat legújabb számában. Ez a tanulmány egyenesen azt kérdezi, hogy mi,* mond nekünk Jeremiáis Isten Igéje által hirdetett magatartása? Mindekelött felvázolja Jeremiás kiállásának körülményeit. Jo'St'ás király remén vtalje-s vallása és politikai reformműve összeomlott Nyugat és Kelet, Egyiptom és Babilon megsemmisítő csapásai alatt. Fiát száműzték, Jojákán báb voiM a váltakozó nagyhatalmi érdekek szolgálatában s amikor az erőviszonyok hullámzásakor Egyiptom segítségével meg akart szabadulni Babilon függőségéből, Nabukodonozor seregei Jeruzsá- llem eitlen vonultak s az ostrom alatt a király is elpusztult. Fia háromhónapos uralkodás után kénytelen volt kapitulálni. Nabukodonozor az Isten házának s a királyi palotának minden kincsét elragadta s a királyt, főembereit, katonáit és kézművesei* deportálttá. Tízezer »minőségi emberrel« gyengült meg az ország. A babiloni király Jojákin nagybátyját. Mattan- já* ültette a trónra, előbb azonban’ megváltoztatta a nevét Sedékiásra: »ítélt az Úr!« Izráel azonban nem akarta tudomásul venni, hogy valóban »az Úr ítélt«. Három év múlva újra megbillenni látszott a hatalmi egyensúly mérlege, a szomszédos országok követei azt ajánlották Sedékiásnak, hogy rázzák le magukról közösen a babiloni uralmat. A főváros egyes intelLektuáils körei kitörő örömmel fO'- gadták az ajánlatot és kiadták a jelszót: »Isten házának edényei nemsokára hazakerülnek Bábelből, azt mondja az Ür!« A nemzeéi forradalom mámoros hangulatát azonban megzavarta Jeremiás. Nehéz járommal a nyakában megjelent a külföldi követek szállása előtt s a tüntető tömeg közepette prófétáiul kezdett: »Ezt mondja az Ür Isten: Én adtam a föld országai* az én szolgámnak, Nabukodonc- zoiiiaK kezébe és amely királyság nem hajtja nyakát az ö jármába, azt én megkeresem karddal, éhséggel és pestissel...« A forradalmi párt az ugyancsak prófétának számitó ilananjá* állítja szembe Jeremiással, aai ossze.ört tajárma helyeit most már kénytelen vasjármot* ígérni engedetlen népének. A főikéi és időpontja mindenesetre kitolódik, de amint Egyiptom hatalma megerősödni lá'szik, SeüeKiás megszegi ünnepélyes esKüjét, a ve- zé*ö körök nyomásának engedve, szembeszáll Nabufkodoncßorral és nemsokára újra babiloni sereg áli Jeruzsálem alatt. A fenyegető veszély hatása alatt a főváros nagyjainak eszükbe jut a mózesi rendelés, hogy a íxze’ésb-ep.cleniség miatt szolgává lett véreiket hatv.'SZfcnuöi szolgálat után a sabbath-évben szabadon kellene bocsátanak. Ünnepélyesen ni^guji.ják a regi szövése get, elbocsatjaji a säoigakat és íme — a babiio.rui sereg e<vonul a fa.ak alól. Erre aztán gyorsan újra öss/.e- S'zluik és újra s^olgasagba kenyszentik. az elbocsátott atyafiakat, k.dentve, hogy »nem. toriéin csoda«, csak az egyiptomi sereg köze- leuese késztette elvonulásra Nabukodonozor csapatait. Moist aaán Jeremiás — bárha sírva és keseregve hálátlan és kockázatos kiü*d.ciése fele,*t — kénytelen a végső katasztrófát jövendölni. A király küldötteinek, akik Isten végzései felöl megkérdezik, azt feleli, hogy az egyiptomi sereg visszafordul hazájába, a kaldeusok peuig díjig aljak es idegeim Jeruzsálemet, ez isién mcgvaiiuzhatadan üzenete, »na a kál- deusok egész seregéi megvernetek is és csuk. nenuuy bmuerük marauua megsebesülve, azok is lei Kelnének és lángba borítanák ezt a károst!« Nem a ka.<ku&OK számbeli tönénye, nem valami »reálpoütikai« mérlegelés vezeti a profé la látású., hanem Jeruzsálem végső leiki ziliilöttsége1 tárja fel előtte a ázent Lélek ih.e, tésec. literi levonja a végső követKeztetés.*: »xiiyi a varosban marad, kard, éhség es pestis által hal meg; aki azonban kimegy és át- szönik a käme ükökhöz, az életben marad es megmenekül!« lsem cs-uda. hogy a háborús párt vezetői árulónak m nősítik s az inkább gyenge, rn.nt rossdiiduilatú király be.eegyezik a proíeta megölésébe. Iszapos ci&ztarnába dobják, hogy eleven n rothadjon el. Miként egykor d.^sef, ö is megmenekül, egy is.entelö szerecsen rabszolga irgalmából. Védöorizetbe kerül, ott vasa.oija meg egy rokonánaic a iö d- jét az ostrom legrettene esebb napjaiban. »Még házakat, földeket, szőlőké,* vásárolnak ezen a tödön« — hirdeli a kétségbeesés napjaiban ugyanaz a Jeremiás, aki levelet irt a babi'uni fogoly zsidóknak s azt üzente nekik, hogy hoss.ú fogságra rendezkedjenek be és imád- ko. zaiiak Babilonért, »mei,* annak jóléte lesz a ti jólétetek«. Amilyen következetesen hirdetne eddig a szent föld katasztrófáját, odyan rendi, hetatlenül bü marad most ehhez a fö dhöz. Hirde*i, hogy Isten ígéretei változhatatlamik, a ti gszörnyubb bálványimádás — sőt az el.övendö Messiás még szörnyűbb mcgfeszí*ése sem állhatja ú jái I.zráeil végső megáldásának azon, a földön, amelyet Isten esküje odaígért az atyáknak. Jeruzsálem végzete beteljesedik, a megvakított királyt és megmaradt embereit elhurcolok; Jercnváő pedig visszautasítja Nabukodonozor fényi s ajánlatát és ott marad a vérző földön» amely mindenek ellenére az ígéret földje. Csakhamar kiderül hogy mekkora kockázatot vállalt ezzel. A babiloni király helytartóját meggyilkoltatja egy e fajzott Dávid-ivadék s a bosszútól! félő nép Egyiptomba akar menekülni. Jeremiást megkérdezik az Ür tanácsa felöl és megeskiüsznek, hogy hallgatni fosnak szavára. Tíznapi tusakodás után a próféta kijelenti, hogy nem szabad Egyiptomba menniök, a babiloni király meg fog bocsátani; Egyiptom azonban nemzethalált jelent számukra. Minden hiába, megint csak pusztába kiált a prófétai szó. Jeremiáfit is magával hurcolja a megkeményedett nép Egyiptomba, ahol minden tiltakozása ellenére nyomban imádni kezdik az ottani isteneket. Megdöbbentő a bálványozás, indokolása: »Amíg ezeket az isteneket imádtuk, jóllaktunk; mióta elszakadtunk tő.tik, nyomorúságot, éhséget és fegyvert szenvedünk.« Ezzel végződik Jeromiás története. Emberileg sízólva, valóban tragikus történet az övé, ha személyét néhány évszázad múlva mennyei közbenjáróként tiszteli is népe Isten trónja előtt. (II. Makkabeus 15, 14.) Az Ür Jézus szavai szerint Izráel ezzel maga bizonyít a, hogy a prófétagyi'l'kosok fiainak népe . . . Tragédiáról vele kapcsolatban azért nem lehet szó, mert a hit tudja, hegy mennél keményebb és emberileg vigasztalanabb próbát áll ki, annál nagyobb dicsőségben lesz Osztályrésze. Nos hát, mi volt ez a Jnremiás? Opportunista, wagy utópista? Hazaáru'ló, vagy béke- apostol? As elvilágíasodott, sákülarizált gondolkodás ezámára szükségképpen mind a kettő egyszemélyben mint m'indenki, aki népét úgy szereti, amint Isten akarja. Egy tisztára külpolitikai szemlélet számára persze hazaáruló mindenki, aki arra hív fel, hogy menjünk át az ellenséghez. Egy tisztára belpolitikai tájékozódás viszont egyáltalán nem ismer kiivső ellenséget, csak kü,.dö osztályokat, fajokat vagy csoportokat s az uralkodó réteg leküzdésére minden eszközt jónak lát. így tehették meg Jeremiást is hol Nabukodonozor ügynökének, hol izzólelkü forradalmárnak, máskor meg naiv utópistának, aki hazája becsületével nem törődve, nemtelen kapitulációs politikát hirdet. Nyilvánvaló, hogy nem volt sem az egyik, eem a másik, siem a harmadik, de nem volt úgynevezett »reálpolitikus« sem, aki felismerve Babil n legyözhetetlcm erejét, idejében »gleich- schaltolt« volna. Mint mindern ószövetségi titok, Jeremiás titka is az Újszövetségben nyílik meg, mégpedig az Ür Jézusnak az adógaras kérdésében a farizeusokhoz intézett felhívásában: »Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Ist3né>:« Ki volt ez az Augustus Tiberius császár? A legtöbb ember szemében csak véres pogány zsarnok, aki Nabukodonozorral vetekedhetett. És mit jelentett az adógaras kérdése? A döntés kényszerét a nemzeti forradalom ellen, amelyre kevéssel azelőtt Galileus Judás felhívta a zsidó népet, »gonosztettnek bélyegezve, ha valaki meg továbbra is adót fizet a rómaiaknak, tehát Istenen kívül halandó embereket is elismer urának« (Josephus: A zsidó háború II. 8, 1). És min alapúit a rómaiak adó- szedési joga? Erőszakkal szállták meg Palesztinát és préselték ki, amit Ülhetett; Iszonyára nem volt erősebb jogcímük, mint Nabukodo- nozornak Sedékiás hüségesküjére! Akkor hát miért mondott olyan határozott nemet az Ür Jézus népének nemzeti forradalmával szemben? Ugyanazért, amiért Jeremiás: mert ez a forradalom csak szabadulás akart lenni attól a kötelezettségből, hogy megadják Istennek, ami az latens! Mert el leket viselni adóterheket. még kemény és igazságtalan terh set is anélkül, hogy etz lényegében akadálya vclna Isten parancsai iránti engedelmességünknek. Am'I ped g Bab iont illeti, Jeremiás semmi kétséget sem hagy afelöl, hogy az Ür rettenetes ítélete vár reá is: »Elmerül Babilon és meg nem men-ekedik a veszedelemtől, melyet én hozok rá; ezt mondja az Úr Isten.« Ugyanaz az újszövetségi ige, amely megadni parancsolja a császárnak, am- a császáré, a Jelené, sek kűnyvébpn elénk tárja a nagy paráznának, Róma-Bab’IIónnak szörnyű sorsát: »Minden, ami pompás, eltávozott tőled és soha többé meg nem találtatik « Isten megkeresi az ő népe szor^ngatóta »m:nden álnokságukat«. Mert »enyém n bosszúállás, én megfizetek, ezt mondia az Ür Ißtcn« (Róma 12 9). .Be vájjon nem az Ür eszközei azok is, akik felkelnek* az elnyomó hatalom etilen? Nos, az e’nvomó is, a lázadó is kétségkívül az Ür eszközei abban az értelemben, hogy elvégre mindkettő csak azt teheti, anvre az Úr felhasználja. De más do’og, ha valaki Isten akaratával szemben dacból és engedetlrinségbüí felkel, pusztán az ő haragjának eszközeként és ezért még rettenetesebb haragot zúdít magára; és más dolog az. ha valaki egyben az Ő kegyelmének !s eszköze, miként az a jogszerinti fe’söbbséar. amelv a külső és be'ső támadó el’en jogos védelmi harcot f'lvtat. Ezért egészen más do’og volt Dobóra idejében a szövetség Istenéhez hű izráeUta törzsek védelmi hábnrú'a a szomszédos királyok támadásaival szombnn: és egészpn máfi dőlő? S^dé- k’ég raffinált udvari pol'tlkusainak lázadása Bábel e'''lpn. a t^mptam meggvalázásának űrügyén, amelyet Ök maguk százszor megfertőz, tettek. Ekkor Nabukodonozor viselt jogos háborút, éppúgy, mint Vespasianus és Titus, az ellenük fellázadt zsidók ellsn. Jeremiás ezért nem állhatott népe mellé, sőt »semleges« módjára n'-m háríthatta el az erkölcsi döntést sem; amint hogy az Ür Jézus és az apostolok sem állhatták a zsidók mellé Rómával izemben, és sem- lpgesek sem maradhattak azzal az ügyes kifogással, hogy hiszen a római légiók sem voltak angyalok. Jerem’ás nem jutott volna a kútba, ha nem nyilatkozott volna határozottan Sedékiás lázadása ellen. És ha az Ür Jézus nem utasította volna el a zslóták nemzeti forradalmát, n?m üvöltötte volna a csalódott tömeg: feszítsd m:g! Nyíltan ki kell tehát mondani: csak világos politikai döntés a jogellenes helyzetben lévő saját népp3l szemben, és az éppen jogszerű helyzetben lévő ellenség mellett, tette lehetővé azt az üdvösséget, amelynek Ígéretét Jeremiás, belelj: sütését Jézus Krisztus hozta el; és ennek az üdvösségnek a bű toka mindenko-r mindegyikünktől megkövetelheti, hogy hasonló helyzetben hasonlóképpen döntsünk! És milyen mélységesen van egybekötve ez az üdvösség éppen ezzel a döntéssé.! Éppen azáltal, hogy népe ellen bizonyságot téve az 'Isza jba meríttette magát, mutatta meg Jere- miás^ a száműzetésen keresztül, a népek széles világán keresztül Istenhsiz vezető utat a kiválasztás Izráelc számára. Jézus ped g éppen az ö népének politikai messianizmusát elutasítva, magát a keresztre szegeztetve hozta el mind;n népnek azt, ami Izráelnek megigérte- tett s amiben majdan Izráelnek is a legnagyobb mértékben része lesz: »Mert ha már az ö elvettetésük is a világnak megbékélése lett» micsoda lesz az ö felvételük, ha nem élet a halálból?« (Róma 11» 15). Ámde a kereszt szégyenének elutasításával egyértelmű az olyan állítás, h^gy Jeremiást csak azért dobták a verembe, mórt a Jeruzsálemből; való kifutás az üdvösségnek a népek széles világába vezető útját jelképezte az elzárkózás, ban élő Izráel számára. Jézust sem feszítették volna mesr pusztán azért, mert a pogányek számára 'Is hirdette az ü Ivösséget. És a kereszt szégyenének az elutasítását jelenti az olyan képzelődés is, mintha a világ részércil valaha is egyebet várhatnának Jézus Krisztus követői, mint a Jeremiást megbélyegző jelzőket: hazaáruló, vagy békeapostol, opportunista vagy utópista; aszerint, hogy Isten törvénye mellett szóló döntésünk az éppen győző vagy legyőzött oldalra vezet bennünket. Az éppen győző, vagy az éppen legyőzött oldalra! Mert mi magunk itt alant sohasem leszünk győzők; s ha mégis úgy látszanék, akkor olyanféle tévedésről van szó, mint a virágvasárnapi. Ezen a v..ágon m miig csak Rabion és Egyiptom harcol, NabukodoncKor és Sedékiás, vagy Vespasianus és Giszkalai János, a zelótavezér. Egyáltalán mncs f^cg. engedve, hogy közülük annak, aki éppen jogszerű hatalmasság, megtagadjuk az engedelmességet; de balgatag illúzió volna azt képzelni. hogy ha a iogos ügy győz, azzal mar valami poz'tlvumot is nyert Krisztus királysa. gának ügye, m'után legfeljebb negatív értelemben kis időre vereséget szenvedett az O ügyének éppen legves:é'yesebb ellensége. Krsztus parancsolatának megvalósulása ezzel még egy lépéssel sem jutott e-öbbre; ez csak a keresztyének kölcsönös szeretet- munkája, természeteden nyilvános és privátmunkája által halad a cél felé. »A keiresztyéns'égben az a legérdekesebb, hogy tehetetlen«, — írta kétszáz évvel ezelőtt egy világo-san látó nemkeresztyén. Jeremiás tehetetlensége ez az iszapos verőmben, Jézus Krisztusé a kereszten, Krisztus egyházának tehetetlensége a világban amelynek fejedelme a Sátán. De e világ hatalmasai eltűnnek; hol van Nabukodonozor, hol van Vespasianus? A tehetetlenek pedig megmaradnak, amíg a bűnnek és halálnak ez a v lága véget ér és annak a Jeruzsálemnek a helyébe, amelynek első pusztulását Jr'remiás, újabb pusztulását Jézus könnyek között hír. dette, leszáll a mennyekből az új Jeruzsálem, »mint a férje számára elkészített menyasz- ezony«. Erről az új Jeruzsálemről mondja Jeremiás: ». . .Az Ür szent helye lesz, nem ron- tat k el, sem el neon pusztíttatik soha űrökké«... * Eddig tart dr. Kari Thiemi© tanulmánya, aki. röl nem árt tudni hogy a läufelfingeni katolikus egyetem professzora. A szellemi hajszál- csövefiség törvényének érdekes esete mutatko-'1 zik meg abban, hogy a nyugati keresztyénsé. get ugyanúgy foglallkoz$at:a az »Isten országa és a világ« problémájú; mint bennünket. Vagy inkább a Szent Lélek egységét szabad öröm- met újra felfedeznünk ebben a tényben is? Isten Igéje tegnap és ma örökké ugyanaz, és még's — >agy éppen azért — mind'Ig arra felel mindenütt és mindenkinek, anrre éppen legnagyobb szükségünk van. Jeremiás által, és »az adógaras« által felelni tud a magyar evangéliumi keresztyénig legégetőbb életkérdésére is. Kádár Imre Bibliai vezérfonal OKTÓBER 5 I. Timóth. 3 : 1—13. I. Krónika 10. 6 « 3 : 14—16. » 11. 7 • 4 : 1—5. . 12. 8 I 4: 6—16. . 13. 9 • 5: 1-25. . 14. 10 > 6:1—2. . 15. 11 1 6 : 3— 5. » 16. 12 > 6: 6—10. . 17. 13 » 6 1 1 — 16. . 18. 14 » 6 : 17—21. • 19. 15 II. Timóth 1:1—2. . 20 16 » 1 : 3—18. » 21. 17 » 2 : 1— 13: • 22. 18 » 2 : 14—21. • 23. 19 2 22 - 26. . 24. 20 > 3 : 1—9. » 25. 21 3 : 10—17. . 26. 22 > 4 : 1—6. • 27. 23 » 4 : 7—8. . 28. 24 » 4: 9—22. « 29. Elkeseredetteknek — Nyomorúságod megszűnik, bajaid eltűnnek, bűneidből kiszabadulsz, é eted minden kérdése megoldódik, ha Krisztusé leszel, ha elfogadod Öt Uradnak! — hangzott feléd is sokszor valahogy így mindaz, ami életürlk Krisztusban vaó nyereségét jelenti. Sokszor vágyakozi.ál te is utána kínlódó életedben, bizonytalankodva, kételkedve, de szíved mélyén mégis reménykedve: hátha igaz, e ha igaz, m’i' yen jó lenne, ha tied lenne ez az élet. (Nem itt vagy-e még csak te ás, aki olvasod?). Aztán megi.örtént a nagy csoda. Nyomorúságod, bajaid súlytalanakká lettek, bt! íed elmosódtál'*, életed megoldódott, sőt te magad újjá lettél. Té.o nagy örömmel, amiről, ha akadozva, dadogva is, de beszélni próbáltál, bizonyságot 'téve arról, hogy mindezt a te Uradnak, a Krisztusnak köszönheted. Azt hiitted, most már minden rendben van, ezután csak így mehet... Milyen keserű és kiábrándító volt, amikor rá kellett jönnöd, hogy bűneid ezu.án is előjöhetnek, nyomorúságot, szenvedést hordozni kell továbbra is. Azt 'kérdezhetted: képzelődés volt az egész, nem oldódhatnak meg a bajok, nem igaz, hogy elrendeződhet az élet? Miért kerülhet ilyen állapotba a Krisztust megtalált ember? Aztrt, mert az életről nincs teljes és igaz képe. Hamis illúziókkal a maga o képzeteséhez igazítja az Igét. Nem a teljes írás a zsinórmértéke (II. Tim. 3:16—17), hanem csak azt fogadja el. csak arra épít, ami első hallásra jó neki. A többit — pedig ott van — már meg sem hallja. Ezérit nem tudja tudomásul venni, hogy Krisztus nem vesz ki ebből a világból. Ez pedig azit jelenti, hogy a teljesség még nem érkezett el. »E világon nyomorúságtok lészen...« (Ján. 16:33) — mondja az Űr maga. Azáz testi, anyagi bajok, betegségek, szenvedés,ek üldözések, kísértt|a.ek, bűnök és mindezek hozzá tartoznak az emberi élethez. Amíg ezzel nem számolunk, nem reális az éle.szemlélelünk. Tudomásul (kell vennd, hogy ha Krisztusé lettünk, nem kerültünk más bolygóra, hanem Isten országa polgáraiként is ebben a világban élünk. Amellett nemcsak a világ van a rot- badóság rabságában, hanem mi magunk is. Mi sem lettünk még egészen mássá. Nemcsak kívülről támad a Sátán, hanem belülről ás. Nyomorúságaink indokának bennünk is bő alapja van. Miben van hát a megoldás? Abban, hogyha úgy is tűnik fel, mintha a világ gonoszsága és a Sátán hatalma el is borítana bennünket, nem győzedelmeskedhet, mert Krisztus meggyőzte a világot (Ján. 16:33). Istenéi vagyunk Krisztusban. Senki kd nem ragadhat minket az ő kezéből (Ján. 10:29.). Nem abban van a megoldás, hogy eátűnik a Sátán, vi'.ág, kisértés, bűn, hanem abban a mindenelkfelett való szeretetben, amellyel Isten szeret bennünket. Krisztus meghalt érettem. Isten szereit. Krisztus ebben a világban halt meg értem, hogy én ebben a világban oldódjam fel egészen. A világ azt mondja, nem érdemes, elvesztél, a Lé ek zengi: Isten szeret! Kinek hiszel? Aki hiszen üdvözül. Annak minden nyomorúsága megoldódik. Keresd Krisztust és várd az Ö szabadításál! Molnár Bálint Lapunk legközelebbi száma oktú- ber 19-én jelenik meg. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Béliefi Benő Szerkesztőbizottság: Bereczky Albert, Draskóczy László, Karácsony Sándor, Mészáros Gábor, Nagy Gjula és Victor János Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáeió Baráti Társasága Nyíregyháza, Káivin-tér 11. Megje'enik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Pozsonyi-u. 58. Telefon: 188.715. A csekkszámla: Békefi Benő, Nyíregyháza, 17.079 463.863. — A'ihenaenm Rt., Budapest Felelős: Gorszky Tivadar igazgató
