Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-12-14 / 25. szám
4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Reform vagy reformáció? ti. A. sárospataki konferencia jelentőségét már hangsúlyoztuk. Az egyházra vonatkozó alapvető előadásokat és különösen az Igének az egyházra vonatkozó kijelentéseit figyeltük meg eddig. Most két másik kérdésről adunk •zámot, amit a sárospataki konferencia tárgyalt. Az egyik az igehirdetés, a másik az egyháztagság kérdése. Igehirdetésünk Enyedy Andor püspök tartott két előadást az igehirdetésről és a sákramem- tumokról. Előadásai nagyon termékeny megbeszélést váltottak ki. Világosan meg lehetett állapítani, hogy az ige^ hirdetés nagyobb haja a tartalmi haj. A tartalom meggyógyulása maga után vonná a retorika lehullását az igehirdetésről. Sajnos, eddig mindig a formális rész foglalkoztatta az igehirdetőket is, meg az igehallgatókat is. Az igehirdetés közös ügy, az igehirdető és az egész gyülekezet ügye. Nem csökkentjük az igehirdetők felelősségét, ha megmondjuk, hogy az igehallgató gyülekezet igénytelen vagy rosszigényű hallgatása mennyire részes abban a romlásban, ami a magyar református igehirdetést szomorúan jellemzi. Az egyik hozzászólás ezt egyenesen így fejezte ki: »Meg kellene rettennünk attól, ami történik, és ami nem történik igehirdetés címe alatt.«. Tévtanítások hangzanak el igen sok helyen az ige hirdetésekben, pl. á cselekedetekből való megigazulás tanítása. Hézagos tanítások vannak legjobb esetben. Hiányzik az igehirdetésben, amit Pál így nevez, hogy lélek és erő megmutatása. Az egyháztagság reformja Darányi Lajos az egyháztaigság és az egyházfegyelem kérdéseit tárta fel, és az Igének az erre vonatkozó tanításait igyekezett megmutatni. A jelenlegi egyházi törvénykönyvből felolvasta az egyháztagságra vonatkozó szakaszt, ami — mi tűrés-tagadás — köz1- j derültséget keltett. Igaz, hogy az egyháztagok kötelességeinek felsorolásában már mutatkozik egy csomó olyan | dolog, amit ha komolyan vennénk, sok j minden másképpen lenne. De a jelen helyzetet éppen az jellemzi, hogy mindenki, aki beleszületett, kényszerből | beletartozik az egyházba, ha soha nem is látta belülről a templomot és tiltakoznék is az ellen, ha megkérdeznék, hogy ő • református. Ez a tiltakozás főként az egyházi adó ellen szól. Ismertette az előadó az egyháztagság reformjára vonatkozó terveket, hogyan lehetne az önkéntes és hitvalló egyháztagságra áttérni. Abban nem volt vita, hogy a reformációt sürgetők kemény diagnózisa igaz. Senki sem tagadja, hogy baj van és egyházunk beteg. Orvosi műnyelven 1 a therápia, tehát a gyógyítási mód körül törtek fel az ellentétek. Nem szabad kitenni a gyülekezet egy részét a »missziói gettóba«. Gondolnunk kell arra, hogy az egyházon nincsenek kívül azok, akik gyarlóságaik, bűneik és nyomorúságaik miatt talán megítélhetők, de voltak ilyenek a galáciai és a korinthusi gyülekezetben is. A képmutatók hitvallásunk szerint is, »amíg kegyességet színlelnek«, nem rekesztf- hetők ki az egyházból. Az egész gyülekezet felelős minden tagjáért és a bajt nem lehet amputálással gyógyítani. Az idősebb fiú, aki otthon maradt, ne pereljen a tékozló miatt az atyával. iKét bibliai Igére hivatkozott különöL sen az előadó. A terméketlen fügefa példázata az egyik (Lukács 13.). A gazda már kivágásra akarta ítélni a fügefát, mikor a vincellér közbelépett: türelmi időt kért és kapott. A vincellér nem a fügefában, hanem abban a munkában bízott, amit ő a fügefáért végezni kívánt. Van remény, hogy Isten megadja ezt a kegyelmi időt és mi még megtehetünk mindent, hogy a kivágás ítéletét elkerülhessük. Efézus 4:13—16. verseire támaszkodva azt hangoztatta az előadó, hogy a kirekesztés esetén azt kérnénk számon, amit nem tanítottunk. Sok tenni-, tanítanivalónk van tés Isten az egyházat nem engedi időzavarba jutni. A keresztség garanciája az előadó szerint nem a hivő szülőkben, hanem a gyülekezetben van. A népegyházat nem szabad feladnunk, hanem arra kell törekednünk, hogy az egész népegyház megmaradjon és hitvalló egyházzá legyen. A vita eredményei A vita itt vált élessé és az ellentétek itt mutatkoztak meg leginkább. Meg kellett állapítani a következőket: Senki se akar mesterségesen létrehozni úgynevezett tiszta egyházat, mert valamennyien tudjuk, hogy a bibliai gyülekezetek nem folt, szeplő és sömör- gőzés nélküli gyülekezetek voltak. Nem kell tehát harcolni az ellen, amit senki sem kíván. De nem az a mi egyházunk problémája, hogy a tékozló fiákkal nem akarnak egy asztalhoz ülni az otthon maradt kegyesek, mert a megtérő tó-! kozló fiút nem vetik meg azok, akik maguk sem egyebek. Nem arról van tehát szó, hogy. a képmutatókat tűrjük meg az egyházban, amíg a kegyesség látszatát mutatják, mert nekünk nem azokkal van bajunk, akik hitet színlelnek, hanem, akik nagyon is nyíltan és világosan a hitetlenséget vallják. * Meg kellett vitatni, hogy a »vincer' lérek« nem mi vagyunk, lelkipásztorok, hanem »a« Vincellér, az Ür Jézus Krisztus maga. A példázat főtanítása éppen a sürgetés: háromévi gyiimölcs- telenség után már csak egy évet ad az ítélet Ura. A Szabad Tanács és oz egyházi agság kérdése ^Nyilvánvaló, hogy nem kirekesztésről, hanem az egyház komolyanvételé- ről van szó. Nagyon érdekes volt, hogy amikor a Szabad Tanács erre vonatkozó javaslatait felolvastuk, olyanok is egyszerre helyeselni kezdték, akik, nem ismerve a dolgokat, erősen hadakoztak jórészint képzeletbeli rémek ellen. Annyira jó fogadtatásra talált a Szabad Tanács határozata, hogy többen azt kívánták, hogy ezt kellene a zsinati törvény számára is elfogadni. Külön kellett figyelmeztetni a most már helyeslőket, hogy azért van ebben a határozatban úgynevezett »kirekesz- íésitfds, de nem mi rekesztünk ki, hanem mindenki csak saját magát rekeszthejti ki az egyházból. Fejezzük be azzal, hogy ide idézzük a nyíregyházi Szabad Tanács határo zatának idevonatkozó részét: »Egyháztagság. A gyülekezőt a Krisz. tusban hívők hit- és szeretetközössége. A közösség tagjai viselik a felelősséget az egyház életéhez szükséges lelki és anyagi feltételek biztosításáért. A »felelős« egyháztagságnak belső és külső kellékei vannak. Belső kelléke a Krisztusban való élő hit. Külső kellékei: a keresztség, a konfirmáció, az Ige rendszeres hallgatása, a közös teherviselésben való részvétel, a szolgálat vállalása, az úrvacsorái közösségben való részvétel, az egyházfegyelem ben való engedelmesség és a felelősség vállalásának szóban vagy írásban való kifejezése. Mindezeknél fogva elvetendő a mai gyakorlat, amely lényegében az egyháztagságot az állami anyakönyvi bejegyzéstől és a lakóhelytől teszi függővé. (Az alatt az átmeneti idő alatt, míg az egyház a most írt módon hitvallást tett egyháztagokból újra alakulhat, az egyház már önjogú tagjai — az elvi álláspontok fenntartása mellett — továbbra is egyháztagoknak tekintendők, ha írásban kijelentik, hogy a református egyháznak önként, szabad elhatározásból tagjai Kívánnak maradni, az egyház terheinek viselésér ben részt akarnak venni és alávetik magukat az egyházi fegyelemnek. Egyházi tisztséget azonban az átmeneti idő alatt is csak az az egyháztag viselhet, aki Jézus Krisztusban való élő hitéről ünnepélyes formában a gyülekezet előtt bizonyságot tesz. Azon eddigi egyháztagok felé, akik az átmeneti időre előírt feltételeket sem vállalják, az egy ház szolgálatát ú. n. missziói lélekkel viszi, azonban őket. nem tekinti tagjai nak.« Bcreezky Albert Evangel izáció Uohács, december 1—8. Nem oz volt az első ©vangélizáció Mohácson. Tíz évvel eaelőtt kb., Békefi Benő szolgált itt s .bár az akkor felébredtek nagy része elköltözött, még ma is élő gyümölcséi vannak. A gyülekezet lelkésze Vilcár Zoltán. Ö készítette elő feleségével és néhány imádkozó segítséggel az evamgélizációt. Közvetlen a megelőző hé. ten a helybeli evangélikus egyházban is evangelizáció volt, úgyhogy ez a kettő egybekapcsolod ott, tekintve, hogy a két gyülekezet kölcsönösen eljár egymás által készített alkalmakra. (Az evangélikus egyház a reformátussal ▼olt együtt, míg külön nem szervezkedett és sok a vegyes házas ma is kölcsönösen.) Az Ige szolgálatait Molnár Bálint végezte. Az első napokban nem tudott feloldódni a gyülekezet, még kötötte a megelőző evangélizáció hangulata. De ahogy az Isten Lelke mélyre tudta vinni az Igét, úgy oszlottak el az emberi akadályok. Az élő Ige az evan- gélizátor személyét is elfogadhatóvá tette. Ami a látogatottságot illeti, volt egy örvendetes és egy szomorú vonása. Az örvendetes az volt, hogy a helybeli középosztály lassan növekvő számban vett részt az alkalmakon, de fájdalmas volt, hogy a gyülekezet gazdarétege, különösen a férfiak, általában kevesen jelentek meg. Külön allki?.(Imakat) tartottunk az asszonyoknak, ifjúságnak, férfiaknak. Ezek közül különösen a férfiaké (vasárnap d. e. istentisztelet után) voCt nagyon élénk és sokat adó. Tartottunk még két «lllkalommal külön kérdező-beszélgető összejövetelt is, ahol a a felgyűlt, meg nem oldott kérdések jöttek elő. Az Űr megáldotta a szolgálatot. A szolgálatban most sokan vettek részt imádságaikkal. Hála érte Neki! (Akiké aa imádkozás szolgálatai, velük) közöljük már most, hogy dec. 19—11. napjain Kádár Imre és Éliás József fognak szolgálni Mohácson »Zsidóknak és görögöknek« címen.) M. B. * DÖGÉ, Felsőszabolcs egyik régi települése,. valamikor szín református jómódú község. Lelkipásztora Borcza József. A gyülekezetnek hat tanerős iskolája van- Dombon épült templomai mesz- szire mutatja, hogy valamikor nagy volt az áldozatkészség, sőt a reménység is, hogy itt szaporodni fog iaz istentisztelő nép. Régen készült a gyülekezet az evangélizálióra. Nem is lehetett tovább halasztgatni. Sajnos csak négy napig, dec. 5—8-ig tartott. Ez alatt az idő alatt hétszer hirdettem az egész gyülekezetnek az evangéliumot. Volt csoportösszejövetel presbitereknek, férfiaknak, asszonyoknak, •ifjaknak, lányoknak. Tartottunk négy utóösszejövetelt is. Az egész falu megmozdult- Nagy örömöm volt a férfiak részvétele. A régi magyar kegyesség sok áldott nyoma bukkant elő. Az igehirdetés három nagy kérdés körül forgott: »Hajlandó vagy-e <az istenep magyar életre? — Hajlandó vagy-e bocsánatot kérni Istentől? — Hajlandó vagy-e megtérni?« — Isten ezeket akarja itt és most közöttünk. Az egész falu beszélgetett ezekről a kérdésekről. Búcsúzáskor az egyik férfi mondta: »Hosszú időre való kérdéseket nehezített ránk, Tiszteletes úr!« Számomra külön öröm volt, hogy az egész gyülekezet és különösen a férfiak örömmel fogadták <ai ritmikus éneklést és buzgón keresték elő a régi szögletes kot- tájú énekeskönyveket és nagy öröm volt számukra, hogy ott is úgy van. A dögéi gyülekezet a tiszántúli egyházkerület idei evangélizációs kampányára kijelölt 30 gyülekezet egyike volt. B. B.------------- ---- --------------/ Bi bliai vezérfonal 15 Márk DECEMBER 8: 1—10. Jónás 3. 16 > 8:11—21. > 4. 17 * 8: 22—26. Mikeás 1. 18 » 8 : 27—30. » 2. 19 > 8:31—38. » 3. 20 t 9: 1 — 13. » 4. 21 » 9 : 14-29 » 5. 22 i 9 : 30—32. • 6. 23 • 9: 33—50. * • 7. 24 » 10: 1—12. Náhum 1 25 • 10: 13—16. t 2. 26 » 10:17—31. • 3. 27 10: 32—34. Habakuk 1. 28 4 10 35—45. i 2. 29 * 10:46—52. » 3. 30 » 11 : 1—10. Ezsdrás 1. 31 > 11 :11—41. • 2. Az Isten adventje A befejezett, teljes Istennek is van adventje, várakozásé. Isten »hosszútűrése«: az Ő adventjének egyik része. Megtehetné, hogy azonnal büntessen, azonnal bosszút álljon, igazságának azonnal érvényt szerezzen• De mégse ezt teszi. Vár. Várja választottainak, egyházának, népének megtérését. »Nem leésik el az ígérettel az XJr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem, hogy mindenki megtérésre jusson.« (II. Péter 3;9.) Isten vár az ítélettel, szinte halogatja a Krisztus eljövetelét. Pedig egyszer megjelenik az Urnák ama napja, az Ö »bosszúállásának« rettenetes ideje, Bosz- szút áll az ö választotíaiért. »Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő vá'asztot- taiért. kik Őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszúlűrő is irántuk? Mondom nektek, hogy bosszút áll értök hamar.« (Lukács 18:7—8.) Isten várja az Ő egyházának dicsőségét. Tisztán, szenten akarja odaállítani maga elé és az egész teremtéttség elé a megváltás eredményét és győzelmét. »Hogy majd önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgézés, vagy valami afféle: hanem, hogy legyen szent és feddhetetlen.« (Efézus 5:27.) Isten adventje: hosszútűrése, várakozása tele van »munkával«. A mi Atyánk mindesideig munkálkodik. »Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akaL rást, mind a munkálást jókedvéből.« (Fi- lippi 2:13-) Ez a munkája eredményes lesz. »Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig.« (Filippi 1:6.) Isten adventjének van egy félelmes kérdése. Jézus vetette fel és azóta nagy adventi számonkérésként mered oda a hívek, az egyház, az evangéliumot hallók elé: »Mindazonáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet a földön?« (Lukács 18:7.) Erre a kérdésre kellene neked is, nekünk is feleletet adni. Békefi Benő MAGYAR MEGMARADÁS IMAKÖZÖSSÉGE (Abdiás 1:15, 17.) VALLJUK MEG BÜNBANATTAL, hogy még mindég itöbbet érezzük a magyar öntudatot, mint gyakoroljuk a magyar bűnbájnatot, hogy a külföldi segítség sokakat tett» tunyává, lustává, áldozatról rnegfo- ledkezővé. ADJUNK HALAT ISTENNEK, hogy Jézusban beteljesítette minden ígérd ét, a dögéi és mohácsa evangélizáciőérlt, mindazokért, akik szeretik az Űr Jé- zús Krisztust és a magyar ébredés ügyét. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy adjon népünknek igazi karácsonyt, hogy munkánkhoz, szolgálatunkhoz adja laz ö titkos áldását^ KÉRDEZZÜK MEG ISTENTŐL, mit' csináljunk azonnal másképpen? Lapunk legközelebbi száma december 28-án jelenik meg MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefi Benő Szerkesztőbizottság: Eereczky Albert, Draskóczy László, Karácsony Sándor, Kádár Imre, Mészáros Gábor , és Nagy Gyula Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága Nyíregyháza, Kálvin-tér 11. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Pozaonyi-u. 58. Telefon: 188.715. A csekkszámla: Magyar Református Ébredés 6a Keresztyéni Család, Budapest, 50.25L 465230. — Athenaeum Rt-, Budapest Felelős: Gorszky Tivadar igazgató
