Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-12-28 / 26. szám
IV. évfolyam, 26. szám S 60 f Iliéi* 1946 december 28 BÉKEFI BENŐ: MINDENNEK VAN HATÁRA! A hívő ember éppen hite által kiszabadult az idő börtönéből is, mert megnyílt számára az örökkévalóság. Nem korlátolt, kimért és éppen ezért elfogyó idő szűk lehetőségei között hányódik, hanem az örökélet határtalanságában és elfogy Hatatlanságában él. Ez kétségtelenül így van. Csak azért valamire mégis komolyan vigyázznunk kell. Az örökkévalóságban való élés, az örökélet hite nem mentesít senkit sem, — lévén az élet mégis itt és most folyó, — az időszerűség parancsa alól. Mégis csak úgy áll a dolog, hogy az emberi életben, sőt Isten örök rendjében és háztartásában is mindennek megvan a maga ideje. így mondja ezí"a Prédikátor is: »Mindennek rendelt ideje van, es idéje van az ég aiatt minden akaratnak. Ideje van születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett. Ideje van a meantésvek és ideje a megayógyí- tásnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a, jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek élhányásának és ideje van a kövek egybegyűjtéséinek; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetésiől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek, ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek es ideje az eldobásnak. Ideje van szak- gatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje van a hadakozásnak és ideje a békességnek.« (Préd. 3:1—8.) ^ Igen komoly bajok származnak tjaból, ha a hívők nem ismerik lel. ltógy mikor minek van itt az iiíejo. Ott állt Isten népe az Ígéret földjének kapujában. Meg is kapta a parancsot arra, hogy menjen be. ígéretet is nyertek, hogy velük, sőt előttük megy az Isten. A nép mégsem ment. Látva Isten a nép engedetlenségét, hitetlenségét és félelmét, kiadta az »új« parancsot, hogy forduljanak vissza. A nép megijedt a pusztától és »bűnbánatot» tartva, mégis elindultak a tegnapi parancsot ma teljesíteni. Vállalkozásuk rettentő vereséggel végződött, mert nem a rendelt időben cselekedtek ... A tíz szűz öt bolondja is az időt tévesztette el. Rossz időben jártak az árusoknál olajat venni. Mikor megérkezett a vőlegény, akkor voltak oda és így bizony kívül maradtak... Judás is elkésett a bűnbánattal. Belátta, hogy rosszat cselekedett, de nem találta meg a .megbánás helyét... Jézus nem volt iít- jártában hajlandó előbb cselekedni, hanem csak akkor, amikor eljött valaminek az ideje. \ Most az óesztendő számadásos idején csak fel kell, hogy merüljön a kérdés bennünk: Megcsináltunk-e mindent, aminek az ideje az 1946. esztendő volt?... Megvallom őszintén, hogy bennem ott ég a félelem; nagy és soha vissza nem térő alkalmakat szalasztottunk el és így adósak maradtunk sok mindennek a megcselekvésével- Ha van valahol határtalanság, időtlenség és végtelenség, akkor az Istennél van. ö valóban Isten, ezért őt semmiféle határok közé se lehet szorítani. Így gondolja és spekulálja az okoskodó ember. Isten azonban nem így beszél magáról. Ö az ő kijelentésében sokkal élete- sebbnek mutatja meg magát. Van határa igazságosságának. Van határa kegyelmének. Van határa haragjának és van határa hosszú tűrésének. Van határa várakozásának, kegyelmi idejének. Van határa Ígéreteinek és cselekvőkészségének... Ha pedig Isten dolgainak is van határa, akkor mindennek, ami az Isten akarata és az ember engedelmessége területére tartozik, kell, hogy legyen határa. , Isten igazságosságának határa a golgotái kereszt. Ide lehet menekülni az Ő igazságosságának igaz és haragos ítélete elől. Az ő kegyelmének határa a megbocsátás. Minden bűnt hajlandó megbocsátani a Jézus áljai, mert csalt az ő vérében és váltságában van a bűnök bocsánata. A Szentlélek ellen való káromlást azonban mog Jczus lif.'-zios3*" ban sem bocsátja meg sem eze'n, sem pedig a más világon. Az fi haragja a megtéréskor megszűnik. Nem feddődik minduntalan és haMindazok a kérdések, amelyek hol nyíltan, bgl meg lappangó formában egyházi életünk főproblémáit képezik, a fenti négy fogalom köré csoportosat; nak. Az elhangzó előadások és cikkek nem egyszer szembeállítják őket. Egyesek reformációról beszélnek, mások meg reformokról, vannak, akik egyházszervezeti kérdésekben állanak elő javaslatokkal, míg ismét mások sorrendi kérdést csinálnak ezekből és az ébredést, az evangélizációt teszik első helyre. Nekem az az érzésem, hogy ennek a kátyúnak, amelyben egyházi életünk lassanként megfeneklik, egyik legfőbb oka abban található, hogy túl a rendjén lehorgonyoztuk magunkat egy olyan fogalomcsoport mellett, amelytől nem bírunk szabadulni. Ügy tüntetünk fel folyamatokat, mintha azok egymástól elszigetelve fellépő jelenségek lennének, tőlünk függő és az egymásutániság sorrendjébe hozható mozzanatok. Ezzel azután elérjük azt, hogy egész szellemi birkózásunk nem más, mint játék a szavakkal. Azt hiszem, hogy sokkal többre. mennénk, ha egyszerűen józan paraszti ésszel tényeket igyekeznénk megállapítani. A sok közül néhányat, további vizsgálatok alapjául megpróbálok lelvetni. Egy időben és nem egymás után 1. Tény az, hogy a reformáció, reform, jevangélizáció és egyházszervezet kérdései egy időben rohanták meg evangéliumi egyházaink életét. Nem mesterkélten, hajuknál fogva rángatták ragja nem tart örökké. Ha megter az, 'akit büntet, akire haragszik, Ö is megbánja az ellene gondolt gonoszt és nem viszi véghez azt. Határa van a hosszú tűrésnek. Izraelt keménysége miatt mégis elvetette, pedig dó sokszor megkegyelmezett neki. ö vár, sőt várakozásában szinte »késni« is hajlandó, de ama nap után, a nagy megérkezés után nincs bebocsátatás, hiába zörgetnek a késve érkezők. »Távozzatok tőlem, soha se ismertelek titeket!« — hangzik a rettenetes szó. Hogy ígéreteit a hit _ feltétele alatt adta és tette, mutatja, hogy hátra van azok teljesülésének is. Ha mindezt komolyan és imád- ságosan meggondoljuk, akkor rá- kell döbbennünk arra, hogy min- i dönnek van határa. Ma még lehet, de holnap már lehetetlen... Isten kínált és kínál nekünk megoldást. Ez a megoldás egyéni, egyházi és nemzeti életünknek egyaránt igértetett. Meg\téltetésünk mostani idejében a hálaadás, a bűn- fciinai] Tí Mniökcj^rs'tuáiás feuelöségev ' ben kínálta fel Isten nekünk a biztos megoldást. Ebben az esztendőben ezt hirdette és ajánlotta nekünk... Legyünk egészen őszinték: elő őket azok az emberek vagy gyülekezetek, akikből ez kikivánkozott,, hanem maga az élet dobta fel, bizonyosan a Szentlélek kényszerítésére és nem annak tudta nélkül. Ezeket a kérdéseket az egymásutániság rendjébe elskatu- lyázgatni naiv kísérlet, meglehet próbálni, de úgy sem fog sikerülni, mert ez pontosan olyan, probléma, mint arról, vitatkozni, mi kell hamarabb: az új tömlő-e, vagy az új bor? Az új bor szétveti a régi tömlőt, a régi tömlőbe pedig nem való az új bor. A gazda tudja, hogy amikor csordul a must, akkor már ott kell lenni a hordónak is. Aki a régi tömlőhöz konzervatív módon ragaszkodik, annak csak egy dologgal lehet számolni: a bor cs a tömlő pusztulásával! Aki elfogadja a reformációt vagy az ébredést, annak lehetetlen szemet hunyni az ezzel egyidöben fellépő egyházszervezeti kérdések és igények előtt. / Az egyháztagság 2. Tény az, hogy az egyháztagság fogalma és kérdése eldőlt. Akkor dőlt el, amikor a tömegek egyrésze a hivatalos népegyházzal kapcsolatban a spirituális kivándorlás útjára lépett. A névleges egyháztagság és az ezzel kapcsolatos bürokrácia:- szemfényvesztés csupán. Olyan illúzió, amitől nem az eltávozottak mámorosodnak meg, hanem azok, akik egyháztagként kezelik azokat, akik régóta »külmissziói« területté váltak. Ez a folyamat régi, csak a leszámito- lása késett eddig. Olyan régi, mint a szekuláris szellem, leszámítolása pedig azért megy nehezen, mert a Lélekmi pedig nem csináltuk mindezt meg. Ennek a kegyelmes lehetőségnek is határa van. Én félek, nagyon félek, hogy holnap már nem csinálhatjuk meg. Jaj, ha elkésünk!... Ki vagy mi korlátozza hitünket, kötözi le engedelmességünket, fojtja el cselekvésünket'?... Jaj, de nagy ereje és hatalma van felettünk az élet sötétsége világbírójának, e világ istenének, az ős hitetö- nek, a régi ellenségnek, a Sátánnak! Elmaradt az egyetemes bűnbánót. Elmaradt a nagyobb és odaadóbb ~ engedelmesség. Elmaradt a sok — sok evangélizáció. Elmaradt az egymás megértése. Elmaradt az egymásnak való megbocsátás. Elmaradt úgy egyházi, mint a világi életbdu a legfontosabb kérdésekben való egységre jutás. Elmaradt egy csomó imádság. Elmaradt a sok konferencia közölt néhány komory összejövetel és tárgyalás. Elmaradt az új zsinat összehívása. Elmaradt a megvalósítható reformok jó része is. Elmaradt mindenki részéről fogadások és Ígéretek teljesítése. Jaj de sok mindent meg lehetett volna csinálni ebben az esztendő ben! Vájjon a következőben lesz-e rá alkalom?... Félelmesen bizo nyos vagyok benne, hogy sok mindenre mai néni lesi. idő, soft min' den elveszti jelentőségét... Óh pedig de tudjuk az Igét: »Aron i$ megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.« (Ef.5:16.) nélkülivé vált szervezet ragaszkodik á morfiumához: a maradandósághoz. Aj álom elefántcsonttornyába vonul vissza, mert nem elég erős arra, hogy vállalja és kérje az újjászületés vaju dásait. Elméletben reformációs, gyakorlatban antireformációs az az egyház, amely a Szentlélek fuvallata elől úgy akar kitérni, hogy egyházi törvényeinek és rendeletéinek betűbástyái mögé húzódik, tehát törvényei kánoniéitását fölébe- helyezi, illetve véli fölény behelyezni a Szentlélek kényszerítő hatalmának. Nézetem szerint nálunk ma ax a helyzet, hogy egyházunk hajóján meglepően sok hivő lélek utazik, akik Krisztus zászlaja alatt állanak, de ezenkívül magunkkal szállítjuk egy sereg refor- mátus-pogáuy »lelki urnáját« is. A hajón maradt hívők életrendjét azonban nem ezek természetes bibliai életformája és érdeke szabja meg, hanem a hajó podgyászai között szállított urnák száma és formája. A nép'egyházi forma akkor ment át az átalakulás első szakaszán, amikor a kötelező egyháziadózás »ragadománnyá« alakult át, a második fázison akkoi-, amikor a végrehajtóról le kellett mondani, a harmadikban most vagyunk, amikor a gyülekezetek többsége kénytelen volt áttérni az önkéntes formára, tehát a hivő (aktiv) egyháztagság fogalmára. Ezzel a dinamikus állapottal szemben áll a papság nagyrésze és a hivatalos egyház jelentős részének statikus- sága. Pontosan úgy, mint a reformáció idején, a puritanizmusban és a pietia- musban. Meddig? Nem sokáig, csupán addig. Mit cselekedjünk? Iteformáció, reform, evangélizáció és e^liázszervczct I
