Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-02-23 / 4. szám
MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS 8 Új iskolák leié Szabad teológiai tanfolyam Mündig két szerencsétlen véglet között hányódunk. Vannak, akik úgy bújnak el az Istennel való négyszemközti komoly találkozás elől, hogy túlságosan »tisztelik« Istent. Azt mondják róla, hogy nem szabad Öt apró dolgokkal molesztálni, nem szabad minden kicsiséggel öt terhelni, hanem csak a nagy dolgokért szabad imádkozni. Olyasféle álláspont ez, mint a »minden vallás jó«. Rendszerint azt jelenti, hogy egyik se ér fabatkát se. A másik véglet a kérés Istentől kapott jogával visszaél és imádkozik, mikor engedelmeskedni kellene. Először is azzal legyünk tisztában, hogy a kérés joga korlátlan. Jézus kétségtelenül illetékes volt megmondani azt, hogy mik az imádság alaptörvényei s a kérésre vonatkozólag az Ő útmutatásai végtelen lehetőséget adnak. »Kérjetek és adatik néktek.« »Melyik atya az közületek, akitől ha a fia kenyeret kér, követ ád néki, vagy ha halat kór, kígyót ád néki?« A példa világos és egyszerű. Az Isten előtt meghódolt, az előtte hűnbánathan összetört émber új viszonyulást kapott, illetve ismert föl: az atya és a gyermek viszonyát. Most «sár így beszélhet Istennel, szabadon föltárhatja előtte minden szükségét, ha kiesi, ha nagy bánatát, éppen azért, mert gyermek és éppen azért, mert Isten atya. Nem hogy azzal sértené meg Istent, hogy aprólékos dolgokat kór, hanem éppen ellenkezőleg: az a magatartás sértő az atyára, ha a gyermek nem bízik benne, vagy nem Benne hizik és föltételezi az atyjáról, hogy gyermeke szükségletei hidegen hagyják szívét. A földön vannak morcos apák, akik nem szeretik, ha gyermekük kérdezősködik vagy kér. De nyilvánvaló, hogy Istent lem lehet az ilyen rosszul sikerült apákhoz hasonlítani. Neki minden gyermeki kérdés kedves és benne minden szükségletünk iránt szerető készség van. A kép azt is világossá teszi, hogy a gyermek kenyeret és halat kap, ha ezt kér, de követ és kígyót hiába kér, még ha együgyfiségében vagy gyerekes makacsságában azt állítaná is, hogy e kő kenyér és a kígyó hal, vagy hogy a kő és a kígyó neki igen jó táplálék. Vagyis a gyermek mindent kérhet s az atya dönti el, hogy mi a jó a gyermek számára. Mindezt pedig nem kitaláltuk, nem a vágyainkat tévesztjük át valósággá, hanem így adta tudtunkra Isten maga aa Igében. Sőt ennél mérhetetlenül nagyobb jogot íb biztosított Isten ígérete. A kérés lehet kitartó egész a tolakodásig és a könyörgés lehet állhatatos egész az erőszakoskodásig. Isten felgyújthatja a szívben a szent vágyat valaminek teljesülésére és az ö akarata az, hogy forró imádságok tegyék a kérés megvalósulását értékessé és szentté. Ilyenkor az igaz imádkozókban a Szentlélek ébreszti föl az állhatatos nyugtalanságot. »Ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok és ne hagyjatok nyugtot néki...« (És. 62:6—7.) Sohase lehet ilyen imádságot összetéveszteni az önző emberek makacs ragaszkodásával a saját kis vágyaihoz. Jézus megdöbbentő példákkal akarja ráébreszteni tanítványait, milyen hatalmas fegyvert adott kezükbe az Isten az imádság által. Beszél a hamis bíróról, beszél az éjszaka barátját felzörgető emberről s mindkét helyen használja az ilyen félreérthető szókat, hogy: »annak tolakodása miatt«, »annak erőszakoskodása miatt«. Az imádság nem álmos, puha belenyugvás, hogy legyen minden úgy, ahogy volt, vagy ahogy van, hanem hare, sokszor kemény és hosszú ideig tartó küzdelem, hogy legyen egész másként. Nem elernyedés, nem belenyugvás, hanem látás, esengés és hívő bizodalom az eredmény felífl. Persze, mind o mellett ott kell lenni annak, hogy amit Isten ránk hízott, azt ne akarjuk visszabizni Őrá. Vannak dolgok, amiket Isten tőlünk vár, amiket nem lehet imádsággal elkendőzni, hanem amiket teljesíteni kell. Bereczky Gyula Ilyen ie van? Kérdezi csodálkozva az olvasó. És joggal, mert eddig ilyesmiről nem igen hallottunk. Tudunk arról, hogy vannak teológiai főiskolák, egyik egyetemünkön külön teológia fakultás, de valahogy mindig úgy láttuk, hogy egy külön kaszt birtoka, világa, dolga a teológia. Szabad teológia Az a tanfolyam, amit a Baráti Társaság Nyíregyházám rendezett január hónapban, mindenekfölött arról bizonyság, hogy a teológia nem zárható he egy-egy egy- házkorület főiskoláinak évszázados falai közé, ne<m válhatik egy-egy rend kiváltságos kincsévé, sem tudományos tanulmányok hozzáférhetetlen világává. A teológia közkincs és ha eddig ezt nem tudtuk, most tudatosan hirdetnünk kell. Egyházunk megújulása nem képzelhető el másként, mint úgy, hogy az igazi teológia átitatja és megterméke. nyíti az egész egyházat és hozzáférheKollokvinmon ülünk az Evangölizáló Otthonban. Jól tessék megérteni: kollokviumon, nem pedig bibliaórán, imaórán, baráti találkozón. Úgy törtünk he valahogy ebbe a lelki házba, mint a magyar lelki ébredés ügyébe az cgyete- mos magyar ébredés igénye. Egy látás és egy tapasztalat igazol minket, hogy jó helyen vagyunk, vizsgázzunk csak otthonosan ebben a házban. Látásunk az, hogy Isten nemcsak id- vezíteni kíván minket, magyarokat a Jézus Krisztus által, hanem megoldja, igényli, uralni kívánja egész embervoltunkat, teljes életünket, hiszen Jézus Krisztus maga az Élet. Tapasztalatként pedig a sokat emlegetett, — de éppen mert valóság — frázissá nem vált finn példa áll előttünk: a kulturális, gazda, sági, szociális, társadalmi, politikai: az egyetemes finn élet megoldottsága. Tudjuk mi a Bibliából és az előttünk álló finn példából is, hogy egy a szükséges dolog és először Isten országát és az ö igazságát kell keresni, a többi csak ráadás De ráadás és nem sült galamb. Bizony nem lesz csak úgy magától magyar pedagógia, filozófia, tár. saslélektan, irodalom, művészet, folklore: kultúra, hanem valakinek hozzá kell látni alázatosan és engedelmesen kikutatni, hogy az Úristen hogyan kívánja érvényesíteni uralmát a magyar életnek ezen a területén is. Tovább ugye, nem is kell bevezetés, kinyitjuk az ablakot, tessék bekukkantani, behallgatózni a kollokviumra és elfogadni ajándékba ennek a rövid ku. tatásunknak néhány eredményét. Nevelhető-e az ember? Abszurdumnak tetszik a kérdés, de a gyakorlati eredmény, ez az egész neveletlen világ azt mutatja, hogy valahol baj van ezen a téren. Hogyne lenne haj, mikor a leges, leglényegénél tévesztik el a jó pedagógusok a dolgot. Ők akarják a világot megajándékozni olyasmivel, ami nem az övék. »Én plántáltam, de az. Isten adja vala a növekedést.« (I. Kor. 3:6 ) A mi dolgunk tehát a plántálás, az élet megoldására való segítés. Ne akarjunk mi jól nevelt, rendes embereket képezni, elégedjünk meg azzal, ha erkölcsi sze. mélyiségeket ad az Isten általunk a világnak. Nem kell nekünk emberebb ember, magyarabb magyar. Pontosan elég nagy feladatot tűzött az maga elé, aki igazán ember és igazán magyar akar lenni, mert ez egyik sem tisztán adottság, sokkal inkább feladat. Csak ezt látná már meg mindenki, hogy végre tudatosan tudná élni ember, magyar és közösség voltát. De az öntudat, eéltudat nélkül torz dolog, ahhoz pedig, hogy tudjam, mit akarok, ismeretek kellenek. Nincs más hátra, mint megismerkedni a magyarok kincsével társaslélektani, történelmi és folk]őrisztikus alapon. De akár mint társaslélektani tényt, történelmi alakulást, vagy mint életformát akarom is magyarságomat megfogni, mindenképpen a magyar kultúrában realizálódik, ott kell keresnem. De hát hol jelentke. zik a magyar kultúra? Legáltalánosabb tővé válik minden egyházi munkás számára. Ki kell szabadulni a teológiának az eddig bezárt birodalmából. A tanfolyam résztvevőinek foglalkozása, száma, mind azt mutatja, hogy szükség van a teológiának erre a fel. szabad itására. Uj teológia Yan ebben a szabad teológiában valami más rendkívüli is. Uj teológia ez a régihez, a megszokotthoz, az elzárt, korábbi teológiai rendszerekhez képest, mert egészen új szempont jött elő és ezáltal vált ez az új teológia igazán szabad teológiává. Dogmatika, etika, bibliai tudományok, misszió emberi bölcselkedések lehetnek, amikbe a teológia esetleg belehal. Isten Igéjéből, onnan felülről kell kapni látást, üzenetet és a teológiát így az alakítja, am't Isten mond és nem az, amit emberek mondanak. formája a beszéd. A magyar ember képekben beszél és akkor érti meg a másik ember beszédét, ha a szóképből tényleg képzeletbeli kép válik. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha egyfor. mán forog az eszük kereke. Az észjárás az, ami az egyetemességeket kihámozza a gondolatokból. Ahhoz pedig, hogy én egyetemes érvényű gondolatokban tudjam az igazságot kifejezni, ahhoz már magyar filozófia kell. A lényeg tehát az, hogy az igazság magyar formában lásson világot. Ugye, milyen szépen kikerekednek ezekből az »értelmi«, vagy sokkal inkább a »nyelvi«, nem utolsó sorban tudományos nevelés magyar vonat, kozásal. Hát még érzelmi síkon! Mindazt, amit a beszéd már nem tud kifejezni, azt a művészet mondja el. Mikor a magyar ember megbúsul, szabadulni akar a nyomorúságból, a szép világába menekül. Elkezd énekelni vagy furulyázni, rávési a bánatot a kapa nyelére, vagy rávarrja az inge ujjára. Do magyar ember nemcsak gondolkozik és érez közösségben, van a magyar életnek egy, még szinte teljesen kiku- tatlan területe: a magyar tettrendszer. Ebből a szempontból sürgős falukuta. fásokra lenne szükség és jó lenne megtalálni a cserkészet magyar formáját. A tanfolyam teljes képéhez hiányzik még néhány adat. Leírjuk azt is sorban. 1. Rendezte a Debreceni Tudomány- egyetem Társaslélektani Intézetének Nyíregyházi Fiókja. 2. »Sándor bácsi« nem jött el. 3. Előadónk Békefi Benő volt, akinek tanítványaivá szegődtünk. 4. Tárgy: magyarságra nevelés. 5. Résztvevők száma 70. A tanítványok. A Bethlen Gábor Szövetség Elnökségéhez intézett és legutóbb napvilágot látott nyílt levélnek, amelynek egyik aláírója voltam, helyreigazítása végett hadd állapítsam meg őszinte sajnálkozással, hogy igazságtalanul ítéltem meg a szövetség munkáját, amikor úgy tüntettem föl, mintha a kifogásolt bálrendezői vállalkozáson kívül az utóbbi időben semilyen tevékenységet nem fejtett ki. Azóta volt alkalmam meggyőződni róla, hogy a szövetség vezetősége több nagyon hasznos és örvendetes vállalkozás komoly előkészületeivel foglalkozik, amelynek a maguk rendjén nyilvánosságra is fognak jutni. Egyebekben persze fönntartom a nyílt levélben elmondottakat. Dr. Vidor János. Ml A MAGYAR ÉBREDÉS? A magyar élet Istentől való megolcása Hidd! Kéned! Dolgozzál é>te! Meddig még? Avagy hol vannak a férfiak? Talán nem veszítjük el állandósult »szerény« jelzőnket, ha egyezer mi, diakonisszák, női munkások is .jelentkezünk. Részletkérdés vagyunk, tudom, de a »kicsire nem nézünk« nem a Bibliából vett idézet, életelv, most pedig különösen nem irányadó, amikor emlegetjük, várjuk, sőt talán szolgálni próbáljuk az új miagyar reformációt. Ha komolyan vesszük a dolgot, a Bibliából majdnem kimaradtunk. -Szegény Bébé szerénykedik csak a római levél végén két verseeskében, mint ősünk. Kálvin, mikor az egyházi szolgálatokról beszól és említi a pásztori, tanítói presbiteri, diako- ausi tisztet, ez utóbbin is csak férfiakat ért. Máshol pedig kifejti, hogy elve ellen van a nők alkalmazása az egyházi szolgálatban, — hacsak a férfiak megszégyenítése szempontjából nem. Annakidején kívülről szemlélve az ébredés ügyét, igen gyanúsnak tartottam a dolgot: a bibliaórán, ev>a.ngélizáción, imaórán asszonyok, lányok, nők, csak nők. Belülről szemlélve, még gyanusabbnak látom: velem is csak egy növel több? Tagia vagyok a »Magyar Ébredés« Református Diakonissza Testvérháznak. Állítólag irigyelt diakonissza-közösség vagyunk. Szabadok és emberek lehetünk, nem is vesznek talán o'lyan »igazi« diako [aissza számba minket; mindegyikünk önként, őszinte odaszánással tette rá életét a mragyar ébredés ügyére és mégis... Negyedik éve, ki tudja hányadik testvérmegbeszélésen hallgatom és mondom a »testvég-nyomorúságokat Vájjon csak az életből következik ez, embervoltunkból, hogy nem fogyunk ki belőlük, vagy másbél is: az Önként vállalt, Istennel az ügyért elhordozható, de mégis csak egészségtelen életformából? Férfiak beszélgetésébe koínye'es- kedtünk bele odahallga fásunkkal: néhány asszony, fiatal lány, diakonissza. Kétnapos csendes nap, egy- hettasí magyarságra nevelő, kéthetes teológiai tanfolyam megfejelése volt ez a beszélgetés. Mi, hallgatók, lelkesedéssel, új odaszánással hordtuk szívünkben a döntést: átvesz- szűk az új látásokat, beállunk az új szolgálatokba: tanítványok leszünk. Vártuk imádkozó drukkal a társakat, az erősítést, ha az eddigiek nem, de ez a beszélgetés meggyőzi a férfiak kén vise1 «vében szószé id is. Eltelt, a fárasztó két óra és maradt minden a régiben: egyéni látás, régi látás, megnemértés. Meddia még?... Mikor szégyenli el már magát iá magyar férfiember annyira, hogy helyére áll. tanítványa lesz a magyar látóknak, szolgájává a,] magyar ébredés és reformáció ügyének? (Vagy talán meg óhajtja várni, míg ls*en a kövekből támaszt fiákat?) Mert bizony mi, nők, csak szükségmunkások vagyunk, nincs egységes látásunk, elveszünk a részletekben: bizony mi, nők, nem értünk a férfimunkához- nem iól csináljuk, elrontjuk! Ez sír ki egyéni életünk megoldatlanságából, de ez látszik a magyar ébredés ügyének kifáradt, agyonhajszolt egy-két férfi szó Igáján és a munkáshiány mi ab elmaradt, soha vissza nem hozható szolgálati alkalmakon. Nem jöhet el, nem teljesedhet ki a magyar ébredés, nem lesz magyar reformáció, míg a komoly, ia számottevő elem helyett is mi, nők, lelkesedünk, imádkozunk, áldozunk, szó’gálunk. Meddig még?... Egy várakozó Szabad nevelési tanfolyam Nyíregyháza, 1946 január 28—február 1 imádság iskolája MIT LEHET KÉRNI?
