Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-02-23 / 4. szám
4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Miért fáj most annyi minden? egyházi és nemzeti életünkben Mert mindenki futahomokra épített — e elfújta a ezél, Isten szólt a magyar néphez s emberekre hallgattunk. Nem maradhatott el a csalódás, a kiábrándult embernek pedig minden kétszeresen fáj. Elmaradt a megtérés, a magya- rabb magyar élet, lehulltak a bálványok s az ostoresapásokat asz- szonyos óbégatással fogadtuk. Ezért fáj most annyi minden. Az imperialista magyaroknak fáj a területi veszteség, de amikor a magyarlakta területek kormányzására alkalom^ volt, csődöt mondott a közigazgatás, a rohamfosztogatással, gyűlölködéssel elvesztettük hitelünket. A németbarátoknak rettenetesen fáj a háború elvesztése, s nem gondolnak arra, hogy aki fegyver által támad, fegyver által vész el s nemcsak Isten előtt volt utálatos a német gőg és bűnáradat, de a magyar népnek egy porcikája sem kívánta a háborút. A demokratáknak kegyetlenül fáj az a sok csalódás, amit az újszülött okozott, s nem veszik számításba azt az igazságot, hogy minden újszü'ött csúnya és kellemetlen. Rendszerváltozás nem teszi_ jobbakká az embereket, s nem javul meg az ecetes, dohos bor, ha új tömlőkbe töltjük. Keveseknek fáj, de akinek igen. annak nagyon, hogy szegény Zsilinszky hiába biztatta gerincességre a magyart. Hódolás keletre, hó- dolás nyugatra, szuper 1 at ívu<szokban bálványozunk minden idegent, amikor egyedül az Istené a dicsőség, s egyedül a magyar népé ez a fö'd s annak földi uralma. Sokaknak és jogosan fáj .az is, hogy egyházunkban maradt minden a régi. Sehol igaz megbánása a múlt bűneinek. Intézményeink, adminisztrációnk a régi síneken. Igehirdetésünk a száz. adele ji racionalizmus karjaiban kínlódik s hogy a baj nem javul, nyilvánvalóvá válik abban, hogy sehol sincs jó gyümölcs. Elhallgat az evangeli- zác’ó, nem indul a reformáció — kitől és hogy várjuk a magyar ébredést? Fáj a megnemértés az evangelizátorokkal szemben. Fáj, hogy a magyar falvakban nem hódít az evangélizáció, mert az evangelizátorokat elveszi a világ karizmájuktól. Fáj, hogy a hívek még most sem jöttek rá, hogy vége annak a világnak, amit keresztlevelekkel és csak történelmi kálvinizmussal lehetett fenntartani. Miért fáj mast hát annyi minden? Mert ránk jött a nyomorúság, s a bajba jutott embernek az is fáj, ha ránéz a kakas? Nem ez az igazi ok! Nincs engedelmesség! Senki sem ■azt teszi, amire hivatott. Nem lehet országot építeni jóakaratú dilettánsokkal, vagy rosszakaratú naplo- pékkal. Nem lehet egyházat reformálni csökönyös maradiakkal, megrögzött »jó« emberekkel és lelki- pásztorokkal. , Nincs hit! Ostoba optimisták és rémüldöző pesszimisták alaposan összezavarták már a világot és soha annyi iránytűnéküli zavarodottat nem láttunk, mint ma. Akinek erős vára az Isten, az nem henceg, az nem retteg, de hiszi és tudja, hogy a büntetésnek csak megtérés vethet véget, s fele annyira fáj a korbács, ha tudom, hogy csak fele annyira sújt, mint amenyire megérdemeljük. Halálba, fáj a hitnélküli élet! Nincs imádság! s ezért nincs erő- A nagy kataklizma után de hamar elfelejtettük az imádkozást s_ kész a mosoly a pietista imádkozok felett. Pedig a magyar megmaradást, az egyházi újulást csak lekönyörögni lehet. Magyar vezetőknek minden akarása csődbe visz, ha az egész ország nem könyörög értük. Egy év eredménytelensége megmutatta, hogy gúnnyal és gáncs- esal hova jutunk. És a szenvedőkért, fogságban levőkért, _ ellenségeinkért, a gyűlölködőkért tehetünk-e mást, mint magunkat sanyargatva imádkozunk értük! Nyomorban sínylődő kicsi nemzet,_ Isten országáért rendelt egyház hiába kapkod szalmaszál fegyverekhez, ide csodák kellenek! Csodát várni lehet, követelni oktalanság, remélni csak tisztulás és könyörgés útján szabad. Miért fáj most annyi minden? Mert nem hiszünk Istenben. Nem engedelmeskedünk Istennek és nem imádkozunk az erő urához. Pedig Józsiié szava hozzánk szól: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Ur csodákat cselekszik közteleik! Dr. Szesztay András Demokrácia és iskola, iskola és demokrácia Magyar Megmaradás Imaközöosége »Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szentlélek álla1. A kegyeimí ajándékokban vedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is ■különbség van, de ugyanaz az Űr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenében. Mindenének azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.« (I. Korinthus 12:3—7.) Magasztaljuk Istent, mert jó dolog dicsérni öt, mert ha mi elhallgatunk, a kövek fognak kiáltani, mert új szövetséget kötöR velünk. Vadjuk be bűnbánattal, hogy megnemértésünkkel, kritikánkkal, engedetlenségünkkel megöljük megkövezzük a hoznánk küldött, a magyar prófétákat, hogy nem 'tudunk együtt szoflnor- kodni a Szentlélekkel; örülni az öriilőkkel, sírni a sírókkal, hogy elvesztettük első ezeretetünket, Így kimaradtunk az új feladatokból, de a tékozló fiú bátyja módján keserű irigységgel néztdik a »titkos« most eljövő tanítványok engedelmes szolgálatát. Adjunk hálát Istennek, hogy a megfeszített Jézust Űrrá és Krisztussá tette, hogy a magyar élet megoldását az O közvetlen, csodaképpen való beavatkozásától várhatjuk, a Nyíregyházán megtartott szabad teológiai és magyarságra nevelő tanfolyamért. Könyörögjünk Istenhez a fáradt és beteg missziói munkásokért, hogy lapunk gyakorlatilag äs országos lappá legyen, köztársasági elnökünkért, a kormányon levőkért, a készülő békekötésért. Ajánljuk fel Istennek önmagunkat: ha’álra, mindenünket Isten rendelkezésére, a magyar ébredés szolgálatát. III.II—IMMWMWggi *»»*! inSaSMB«—— íBiŐliai a?-zé%£snat Február: 24. II. Kor. 1:15—24. Józsuó 17 25. » 2: 1—11. y> 18. 26. » 2:12—17. 19. 27. » 3: 1—18. 20 28. 4: 1—18. 21 Március: 1. 5: 1—10. 1» 22. 2. » 5:11—21. y> 23. 3. » 6: 1—10. » 24. 4. y> 6:11—18. Bírák 1. 5. . » 7: 1—7. 3. 6. » 7: 8—16. » 3. 7. » 8: 1—24. » 4. 8. 9: 1—15. » 5. 9. » 10: 1—18. » 6. 10. » 11: 1—15. » 7. 11. 11:16—33. » 8. 12. » 12: 1—10. » 9. 13. 12:11—21. 10. 14. 13: 1—10. » 11. 15. 13:11—13. » 12. HÍREK Nyíregyházán a református, evangélikus, methodista, baptista lelkészek február 25-én egésznapos osendeauapra gyűlnek össze. Sajtódélutánt rendez a nyíregyházi gyülekezet március 3-án, vasárnap, lapunk támogatására. Az R. Gy. E. B. T. budapesti és pestkörnyéki tagjainak legközelebbi összejövetelét március 3-án, vasárnap délután fél háromkor tartja a Pozsonyi-út 58. szám alatt, a nőszövetségi teremben. »Magyar Ébredés« konferenciát rendezünk március 23—25-érn Budapesten. Készüljünk eldre erre az alkalomra imádságainkban. Programját március 9-i számunkban közöljük. Miért éti és érheti annyi, mondhatjuk jogos vád a fiatal magyar demokráciát? Először is, mert nem tudjuk, mi a demokrácia, és nem tudjuk, hogy mit várjunk tőle. Már sód szór, mert sültgaíambként várjuk, hogy a szánkba repüljön. Pedig nekünk kell megvalósítani, Nekünk? Demokratáik vagyunk mi? Ki a demokrata? Aki a másik ember autonómiáját nemcsak tiszteletben tartja, hanem elsősorban azt kívánja biztosítani. (Az autonómia nem azt jelenti, hogy mindent szabad. Ez anarchia. Autonómia a jóra való szabadság-) A demokráciában nem az önzésen épül fel az élet. Első személy Te. Miért nincs ez így? Mert én nem csinálom, hanem a másiktól várom, hogy tisztelje az én autonómiámat. Hogyan lehetek én demokrata? Ha azzá neve’ne!:! A demokráciában ezért legfontosabb tényezők a nevelők, mert demokratának nem születik senki. A beszé’ni alig tudó kisgyermek is önző, irigy. Nem jó emberré, hanem »erkölcsi személyiséggé, vagyis olyanná,— aki a jót a másik emberre nézve is akarja és cselekszi — keli nevelni. A demokrácia azonban nemcsak erkölcsi rend, hanem kulturális rend is. ami azt jelenti, hogy mindenkinek szabod művelődni. A demokrata iskolák kapui szélesre vannak kitárva, az mehet be, aki akar. Tönkrement iskoláink mostani állapotukban teljesen alkalmatlanak erre a misszióra. De a demokrácia nem. el égődbe tik meg azzal a programmal, hogy anyagilag megsegítse, felépítse, felszerelje iskoláinkat, hanem, mégcsak nem is azután, de ezzel párhuzamosan tegye lehetővé a tanárok ée tanítók nevelői munkáját. Vegye le vállukról a mindennapi élet gondját és tegye egyetlen ügyükké a nevelést és tanítást. Ahhoz, hogy valaki jó munkát tudjon végezni, szüksége van arra, hogy feltételezzék róla í mestermunkát fog végezni. A demokráciában a nevelők nemcsak ‘védelmet, banem megbecsülést is élveznek, viszont elvárják tőlük, hogy méltók legyenek erre a védelemre és megbecsülésre: tökéletes munkát végezzenek. Viszont ne csináljanak semmi mást, csak a saját dolgukat. A tanító ne legyen más, csak tanító. Hát ez a legegyszerűbb! — gom doliia megkönnyebbültem az ember. Hát ez a legnehezebb, mondja a demokrata nevelő, mert erkölcsi személyiségeket nevelni, ebbe bele lehet rokkanni, testileg, szellemileg, idegileg, — erre mindenképpen rámegy az ember. Ezt el is várja a nevelőktől a demokrácia. »Mert ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terein«. Többen Evangélizáció Csendesnap Nyíregyháza 1946 február 2 -3-cm Ahogy az esedékes napi ószövetségi rósz, az V. Mózes 29. sem érthető meg kiragadva, önmagában, csak Mózes előzetes nagy tanításával együtt, úgy ezt a csendesnapot is csak mint a kéthetes teológiai és egyhetes sza.badnevelési tanfolyam befejezését érthetjük meg. Ez nem olyan közönséges csendesnap volt, fordulópontot jelentett az egyén, a közösség és Baráti Társaságunk élete és szolgálata szempontjából, »... n-em adott az Űr néktek szívet, hogy jól ért. setek, szemeket, hogy lássatok és füleket, hogy halljatok mind e mai napig.«. Nem láttuk és nem hallottuk azt a két pluszt, amit Isten látásként Baráti Társaságunknak adott: 1. Isten a közösség Istene is. 2. Ő nem kukoricázik. Most bőrremenően, halálosan komolyan hívott fel ennek a látásnak vállalására: »Ti e napon ■mindnyájan az Űr előtt, a ti Istenetek elölt álltok; hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel és pedig az ő esküjével erősített kötésre, amelyet ma köt meg veled az Űr, a te Istened.« Isten ugyan ráérne, de nekünk sürgős, mert a negyvenévi vándorlás alatt generációk hullanak el és maradnak kívül az ígéret földjén, bár a fordulópont nem az ígéret földjére való bemenetelt jelenti, hanem berendezkedést a még mindig tartó ítéletre. i Bocsánatot kérünk, hogy innen kezdve átléptük a nyíregyházi kereteket és az egész Társaság nevében folytattuk a csendesnapot, dehát az Ige kényszerített rá: »És nemcsak tiveletek kötöm én e szövetséges és ez esküvéses kötést, hanem azzal is ... aki nincsen a mai napon itt velünk.« Azonnali lelkes felajánlkozás lett volna elég, de hátra voltak még a feltételek. A helyszínen ki is húztunk néhány méreg- és ürömtermő gyökeret és szembe néztünk saját szívünk gondolatainak feladásával. Az Újszövetség sem volt kíméletesebb, folytatta a feltételeket: Tisztítsuk ki a régi kovászt: paráznaságot, csalást, ragadó- zást, bálványimádást, szidalmazást, ré szegséget. Ezekre nézve ezentúl a közösségi fegyelem érvényes: vége az egyéni életnek. Most következett a zajos »csendes«- nap negyedik ülésszaka, különvált a Baráti Társaság, a diakonisszák és a pedagógiai szeminárium, hogy magukra nézve eldöntsék, vállalják-e az új sző vétségét és milyen gyakorlati programot kaptak a jövőre nézve. A beszámolóknál pattant ki, hogy a Baráti Társaság egyetlen lehetséges jövendő szolgálati formája a tanítványság. Bár első nap még lehetett volna engedelmesség helyett kritikával »angolosan távozni«, de mindenki maradt, így szavunkon fogott az Isten, elvette az eshetőséget, nincs többé vagy.vagy, a szövetséget meg kell kötni. Felette közel van hozzád ez Ige; a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Elég annyi Ige, amennyit már tudunk, most már kezdjük el élni, hiszen lehet, mert Isten rá a garancia. A mégis előadódó bajok megoldása pedig: »Miéri nem szenveditek inkább a, bántalmazást1 Miért nem tűritek inkább a kárt?« Aki úgy érzi, hogy az i! nevében is megkötöttük a szövetséget, olvassa el az aznapi részeket: V. Mózes 29—30. és I. Korinthus 5—6:8. M. É. Kapunk legközelebbi száma 1946. évi március 9-én fog megjelenni. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefi Benő Szerkesztőbizottság: Bereczky Albert. Karácsony Sándor és Victor János Helyettes szerkesztő: Draskóezy László Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága Nyíregyháza, Jósa András-u. 23. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Lónyay-utca 33. A csekkszámla: Békefi Benő, Nyíregyháza, 17.079 4S076Ö. — Athenaeum Bt. Budapest. Felelős: Gorszky Tivadar igazgató.
