Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-08-15 / 16. szám

rül ez is, dz is, a belpolitikai feszültség, a külpolitikai bizonytalanság, a veszélyes és nehéz katonai helyzet. Kis hallgatás és elkomorodás után hallom: »Elveszünk. Nincs segítség. Hiába hittünk, reménykedtünk. Óh, talán még hiába imádkoztunk is. ügy látszik elkéstetek a »magyar megmaradás imaközösségé»-vel is« ... Süket fülek, sötétséggel megtelt szívek, hát nem hallják az Igét?! . . . Belülről keseritően, vádolván mondja egy hang: Hiába, hiábavaló, nem érdemes. ..

Ebben az állapotban talált a nem keresett, hanem a következő, a vezérfonalunk szerint éppen mostanra eső részből az Ige, tehát kétségtelenül Isten beszéde: »Ti azért bátorságosok legyetek, kezeiteket le ne eresszétek, mert a t i munkátoknak jutalma v a n.« (II. Krón. 15:7-) Most olvassuk az Apostolok Cselekedeteiről is az Igét. Bizony nem hiábavaló. Bizony nem tér vissza üresen. Ezen elmélkedve elevenedett fel bennem a másik isteni Ige: »Azért szerelmes Atyámfiái erősen álljatok mozdíthatatlanul buzgólkodván az Urnák dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban.« (I. Kor. 15:58.) Akárki akármit is mond, minden a hiábavalóságot bizonyíthatja, mégis Istennek van igazá, mégsem hiábavaló.

Meg ne feledkezzünk

Amikor az embernek sok a dolga, baja, gondja, sokszor még a legtermészetesebb és legmegszokottabb dolgokról is megfeledkezik. Velem már megesett, hogy elfelejtkeztem ebédelni. Arról is megfeledkezik az ember, amit csak különleges alkalmaikkor kell csinálnia. Bérletem van már vagy tíz esztendeje a vasútra. Megesett velem nem egyszer, hogy olyan vonalon kellett utaznom, ahová nem volt érvényes a jegyem, s bizony elfelejtkeztem jegyet váltani; fizethettem a büntetést. Most sok gond, baj, de sok váratlan és szokatlan jelenség közt élünk, így igen gyakori eset az, hogy erről-ar- ról elfeledkezünk, ezér talán nem árt, ha néhány könnyen elfelejthető dologra figyelmeztetjük egymást.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten megváltottjai vagyunk. Akármilyen időket is élünk, akármilyen próba alatt is van életünk, akármennyire szokatlan 'eseményeken kell is keresztül mennünk és akármilyen félelmek is vesznek körül bennünket, mindez nem változtat azon az örök tényen, hogy Isten kegyelmesen megváltott minket a Krisztusban. — Nekünk minden! körülmények között, mégha a halál árnyéka vesz körül, mégha saját házunk dőlt is össze, mégha a szeretteink lettek is áldozatai ennek a szörnyű világégésnek, igen, nekünk az a dolgunk, 'hivatásunk, hogy háládatosságból, mint az ő megváltottál az Ö dicsőségére éljünk. Igen, mi azért vagyunk Isten megváltottak hogy minden körülmények között legyünk az Ő kegyelme di- 2

csőségének magasztalására ... Szoktad-e e terhes, e panaszos és e bajos időkben magasztalni Istent, mert az Ö megváltottja vagy minden nyomorúságaid között is?

Ne feledkezzünk meg arról, hogy nekünk ma is szól az új parancsolat: „Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.“ Pedig ma igen könnyen feledkezünk meg a szerétéiről, hiszen a gonoszság megszaporodott és a szeretet sokakban meghidegült. így van. Barátságok lazultak meg. Rokoni kötelékek hide- gedtek meg. Levelek, érdeklődések ritkultak meg. Mintha mindenkinek több baja, gondja lenne saját magával, magát és a sajátját félti. Pedig most is érvényes az Ige felhívása: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét“... Nem hidegül tél-e meg szeretet dolgában? Tudod-e, hogy a dolgod, hogy minden körülmények között ne szóval és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal szeresd a másikat?

Ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten országának a munkájához manapság is pénz kell, és Isten ezt a pénzt elsősorban éppen az övéi áldozatából hozza össze és adja meg. Vannak emberek, akik most szinte teljesen megfeledkeztek az adakozásról. Nem az, hogy nem akar adni, csak elfelejti beküldeni. A múltkor egyik barátom és testvérem a Krisztusban hat darab kitöltött csekket adott át, mindegyikén áldozatos filléreit kívánta beküldeni Isten országa munkájának támogatására, de heteken keresztül minden nap elfelejtette elküldeni a postára... Megadod-e a mostani időkben Istennek a tizedet? Teljesíted-e a Felségesnek tett fogadásaidat? Meghozod-e hálaáldozataidat Isten országa munkájának a támogatására?

Ne feledkezzünk meg arról, hogy ma is egymás hite által épül az anyaszentegyház. Olyan sok magának élő emberrel vannak tele még a keresztyén közösségek is. A szolgálat és a misszió ma is éppen olyan élet jelensége kellene, hogy legyen az egyháznak, mint bármely időben. Ma se lehet ezen a téren való lanyhulást semmivel se igazolni. Nem feledkezhetünk meg a misszióról: amit belőle magunknak kell végezni azt minden körülmények között meg kell csinálnunk, s ami mások dolga, azt pedig teljes örömmel és készséggel kell támogatnunk. A misszió nem állhat le, mert az független jattól, hogy mi van a világban ... Mivel mozdítod elő ma a missziót?

Ne feledkezzünk meg az egymásért való imádkozásról se. Néhány nappal ez előtt találkoztam régi ismerősömmel, hajdani barátommal. Igen meglepődtünk. Sokat változtunk, mondottuk egymásnak. Sok idegenséget fedeztünk fel egymásban. Elgondolkoztam, hogy vájjon miért van ez. Hamarosan megvilágosodott előttem, hogy azért, mert legalább három éve egyszer sem imádkoztam érte. Ma is pótolhatatlan nagy erőforrás az egymásért való könyörgés, imádkozás és hálaadás. De nem csak