Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-07-01 / 13. szám

komoly, becsületes és következetes r £• f o r- m á c i ó t igényel. Van egy egész sereg olyan se|b, folt egyházunk testén, amit mind íöHben és többéin báninak, szégyellnek. Csak az a baj, hogy nem merünk ezekkel becsületesen és őszintén szembe nézni. Egyházunknak át kell* mennie ezen a belső reformáción is, sőt jövendője éppen ettől függ, hogy vájjon milyen mértékben mer és tud e tekintetben is engedelmeskedni Isten Igéjének és Szentlelkének.

Általános vélemény az, hogy nincs itt az ideje a reformációnak. Ezekét a vészes, nem tudjuk, hogy mit hozó időket át kell vészelnünk, ahogy tudjuk, mondják ezek, és ha majd eljönnek a jobb, a nyugalmasabb idők, akkor lesz itt az ideje az átalakulásnak, az átszervezésnek, a reformációnak. Ez nem helyes és nem bibliai álláspont. A gyógyítás halaszigatása bűn. — Zwingli, Luther és Kálvin nem várták be a kedvezőbb időt, de a magyar reformátorok se, hanem éppen azokban az ítélete® időkben vitték véghez Isten Lelkénak engedelmeskedve azt, ami rájuk volt bízva.

Komoly imádságtárggyá és becsületes előtanulmányok tárgyává kell tennünk egyházunk reformációjának időszerű kérdését.

Békefi Benő.

Meghidegülő szeretet

Nehány esztendővel ezelőtt sokat hallottam arról, hogy a tudósok közül némelyek nagy aggodalomban voltak bizonyos kérdéseik felől, és igyekeztek arra, hogy a maguk aggodalmait másakra is kiterjesszék. Ilyen aggodalom volt pl., hogy: a nap lassankint kihűl, és mi lesz akkor, ha a világegyetem hidegségbe süllyed?

Azóta eltelt néhány esztendő, de a nap éppen úgy melegít, mint azelőtt, sugarai éppen olyan forrón tűznek alá, mint 100, vagy 1000 esztendővel ezelőtt. Nincs semmi okunk, hogy amiatt szomorkodjunk, hogy egyszer majd Kihűl a nap s hidegség lesz mindenütt. Ami a napra nézve be fog következni, azt minden hívő embernek tudnia kell, mert meg van írva. Az Ige megmondotta, hogy az elemek lehullanak az égről, amikor eljön az utolsó ítélet.

Sokkal nagyobb baj azonban az, hogy az emberekben lévő szeretet meghideigszik és ki- hülabeni van. Sokkal nagyobb baj és intő példa az, amit az Iga az utolsó időkről mond: „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.“ (Máté 24, 12.)

A igonoszság és a szeretet ellentétben vannak. Ahol az egyik elfogy, ott a másik megszaporodik. Ahol az egyik uralkodik, ott a másik szolgává lesz. Ahol a szeretet megsokasodik, ott elfogy a gonoszság. Ahol pedig a gonoszság sokasodik meg, ott elfogy a szeretet.

Szeretnék 'egynéhány gyakorlati tapasztalattal szolgálni arra nézve, hogy miért hidegszik meg a szeretet a keretsztyénekbn. Azt hiszem ugyanis, hogy magát a tényt nem kell bizonyítani senki előtt. Hogyy meghidegült a hívőkben, a keresztyénekben a szeretet, azt nem

IX

szükséges igazolni és bizonyítgatni, mert mindenki látja.

Arra se gondoljon senki, hogy a szeretet meghidegülését a világban, a mostani háborús viszonyokban kell keresni. Nem. Én most nem arra gondolok. Én csupán a hívőket látom magam előtt és az a tapasztalatom, hogy akik már a kegyelemnek (bizonyos fokára eljutottak, akik már megízlelték az Urnák jóságát, akik elindultak Jézus Krisztusnak követésére, akik egy-egy evangélizáció kapcsán reábredtek bűnös voltukra, azokban nagyon meghidegedett a szeretet.

Ne kenjünk rá mindent a háborúra. A bű nős emberben meg van erre a hajlandóság. Mindennek a háború az oka, mert ha nem volna, minden másként lenne. Igaz ez? Valljuk meg, hogy nem. Azzal, hogy mindent a háborúra kenünk rá, csak a magunk bőrét akarjuk menteni. Azt mondjuk ugyanis ördögi következtetéssel: A háborút pedig nem én csináltam, így tehát én nem vágyóik oka semminek, és nem vagyok felelős semmiért

A háború és a nehéz viszonyok csak arra valók, hogy a szeretteit megsokasodjon bennünk és még nagyobb lánggal égjen. Mikor van az embernek olyan nagy szüksége a szeretettre, mint éppen akkor, amikor veszedelemben, amikor bajiban van?

Gondolj csak az első keresztyénekre! Milyen időben éltek azok? Talán valami csendes, békés időben, amikor ismeretlen dolog volt a háború, a fekete kenyér, a szenvedés, a nélkülözés? Egyáltalán nem. Sőt azt mondhatjuk, hogy nehezebb időkben éltek ők, mint mi most. Több szenvedésen kellett nekik keresztül menni, mint amennyin nekünk. És mégis mit tapasztalunk? Talán nem szerették egymáát? Talán meghidegedett bsjnnük a szeretet? Egyáltalán nem. Minél nagyobb volt a nyomorúság, annál jobban szerették egymást. Náluk az evangélium élet és valóság volt. Ök nem is ismertek más evangéliumot, csak azt, amelyet százszázalékosan komolyan kell venni.

Mikor volt olyan sok szeretetre szükség, mint ma? Mi az, amivel mégszomorodott em- berajket vigasztalni, bajban levő embereket segíteni, hajléktalanná vált embereket biztatni lehet? Öh, ilyenkor az okosság, a bölcsesség, a hatalom, a rang semmit sem ér, hanem csak a szeretet.

Főzzél olyan tűzhelyen jó ebédet, amelyben meghidegedett a parázs! Vasald ki a gyűrött ruhát olyan vasalóval, amely kihűlt! Vájjon 'kikelnek a csirkék, ha a tyúk kihagyja hülni a tojásokat? Bizonyára nem. Óh nem, nem a világban, benned van a hiba. Ne kend a magad hibáját a viszonyokra, a mai korra, a korszellemre, az embereikre, a háborúra és a világra, hanem tekints magadba és nézd meg a te elhidegedett szívedet. Te vagy az, akiben meghidegedett a szeretet.

Azt csak elég hamar észre veszed, ha téged item szeretnek. De és'zreveszed-e azt, hogy benned nincsen szereltet, hogy benned kialudt a szeretet parazsa?