Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-05-15 / 9. szám
nélküle nincs, célja életednek, és nincs gyümölcse verítékednek. Épen ezért, az újra erősödő békeüluziók között nekünk nagyon világosan meg kell mondanunk, hogy a háborúnak nem az a célja, hogy megépüljenek a romok, benépesedjenek az elhagyott városok, visszajöjjön a tegnap, hanem az, hogy Krisztus király legyen a világ felett és megújuljunk hitünkben, ekölcsünkban, testvériségünkben, egész bensőnkben, mert e nélkül nem béke vár ránk, hanem, egy harmadik világháború- A háború célja: hazatérés Istenhez! Dr. Fónyad Dezső. Isten ítéletének jelei Istajn. ítéletét !mi nem csupán atban látjuk, mi történik velünk, mennyire marad meg vagy pusztul el otthonunk, eddigi életünk eddigi kerete, hanem abban is, mi 'nagy végbe bennünk, hogyan foglalunk állást az eseményeket illetően. Egyik ilyen bennünk történő ítélet az eszünk elvesztése. („Bocsátók reája nagy hirtelen. észvesztést“ ... Jer. 15:8.) Közmondás tartja, valakit az Úristen el akar vészéjteni, elveszi annak az eszét. Elveszésre ítéltek akkor nem tudnak gondolkodni, amikor megfontoltan kellene cselekedniük, hanem pl. az érzelmeket szólaltatják meg, ahol az érzelmeknek hallg.it- nick kellene- Vagy pedig amit a szívünkkel intézhetnénk helyesen, mi az eszünk szerint hajtjuk végre. Isten ítélete életünkben, hogy sietünk, ahol és amivel várnunk kellene és el sem kezdjük, amit ijesztő gyorsasággal kellene megcselekednünk. Ismerjük mi azt az állapotot, amelyet bizonytalankodásnak nevezünk. Isten ítélete, hogy bizonytalankodunk, ahol csak a nagyon biztos, határozott gesztusok segítenének. S fejjel rohanunk a falnak, ahol meggondolásnak volna helye. Az erő pccsékolása, nemhelyes kihasználása, a zökkenők, a kisebb-na- gyobb megrázkódtatások — sima utazás helyett — nem véletlenek életünkben. Nem véletlenül történik, hogy nem tudjuk összeszedni magunkat... Az észveszéssel együtt említi Isten Igéje a rettentéseket. Felesleges erről bővebben írnunk. Itt vannak- Nem tagadható. Jeremiás könyve 16. részéből Isten ítéletének jeleiként a részvét és vigasztalás elapadását olvassuk. Valamikor nagyon meghatott bennünket Eötvös József: „A megfagyott gyermek“ c. költeménye. Megsiraltuk a kis árvát, aki egyedül maradva, hideg tél késő éjjelén az édesanyja sírján mondja el árvasága keservét és ott a síron fejezi be elárvult életét. — Ma pedig könny nélkül vesszük tudomásul, hogy itt beszakadt az óvóhely s száz ember, magyar ember, meghalt- Mi úgy mondjuk, nem érünk rá sírni a sírókkal, nincs is annyi könnyünk, amennyi kellene. Nem sírás, részvét kell a mai időkhöz, hanem munka, könyörtelén harc, — takarjuk be részvétlenségünket. A részvét sohasem volt egyenlő érzelgős el- lágyulással, különben is mindegy, hogyan, mivel magyarázzuk a tényeket.. Isten ítéletével magyarázza. Azt is, hogy nincs vigasztaló ereje a szavunknak és a tetteinknek. Csupán egy-két megszokott szavunk van; olyan táplálékot, amely a kenyérrel egyenlő értékű, nem a'dunk a vigasztalásra éhesnek. Olyanok vagyunk, mint akiket kergetnek, akik nem érnek rá, hogy letelepedjenek a gyászolók mellé. Mi nem állhatunk meg, rohannunk kell, vadul, érzéktelenül. S ez a rohannunk kell, ez a szaladni muszáj, megállni — nem szabad, ez az ítélet. Örömre sem szabad megállnunk. Nekünk már belügyminiszteri rendelettel sem kellene a jókedv, semmi hajlandóságunk sincs egyelőre, hogy ahol vígadnak, ott mi helyben legyünk Az együttsírás, a vigasztalás, az együttör- vendezés eltűnt. Nem találjuk a helyünket. Sem a sírnál, sem a lakodalomban. Isten ítéletének a jele ez. A gondok veszik el az ember eszét, a gondok szülik a rettenéseket, a gondok miatt nem tudunk a másik emberrel sírni; a gondjaink miatt vagyunk annyira vigasztalanok, hogy nem tudunk másokat vigasztalni, a gondok nem engedik, hegy örömre nyíljék az életünk. A gondok pedig maradnak. Mái látásunk szerint a gondok ezután következnek igazában, ezután szakadnak nyakunkba a bajok. A gondok között emberektől jótanácsként kapjuk, hogy verjük ki azokat fejünkből. Ha lehetne, így nagyon könnyű volna a gondoktól a szabadulás. Semmiféle könnyelműség — a gondok komolyan nem vevése — sem oldja meg a gendkérdést. Nem oldja meg a másik szélsőséges álláspont, a gondokban való gyötrődés, a gondok teljes vállalása semIsten ítélete nekünk mindig gondot okoz- Amikor gondokról beszélünk, mindig Isten ítéletéről is beszélünk. Isten. ítélete egyedül Vele hordozható. Isten nélkül összeroppanunk az ítélet súlya alatt. Bennünk nincs olyan erő, hogy Isten ránknehezedő végzését elbírnánk. A gondokba beleőszül az ember, tönkremegy súlyok alatt, megrokkan. A gondok felfelé tájékozódással győzhetek le. Isten ítélete Isten felé fordulással elhordozható. Az Ujtestamentum úgy írja ezt: Keressétek először Isten országátIsten országa Jézus Krisztusban jött közel hozzánk. Ezen a földön úgy élhetünk a jövendő reménységével, ha mint Isten országa pogárai, Jézus Krisztüs megváltottjai élünkVannak kikötök, amelyekbe néni; szaladhatnak be az ellenség ha jói. Akna zár védi á kikötőket és aki nem ismeri az áknazárat, aki nem volt ott az aknák telepítésénél, lerakásánál, az nem tudhat tájékozódni. Akármilyen okosan, előreláthatóan is vehetné a hájót, aki nem ismeri át aknák élhelyezését, úem kerülheti el á veszedelmet: hajójának aknáta futását *»
