Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-05-15 / 9. szám
A gondokat Isten rakja az életünkbe, azok között egyedül ő tájékozott, azok közö t egyedül Ö vezetheti át életünket. Isten ítéletét épen az mutatja, hogy rengeteg gonddal lezárta a világot. Itt most már Asal& az Ő hajósai vezethetnek a megérkezés reményével' hajókat. Az út a gondok között Krisztus. Van út az aknazáron át, de az ellenség nem ismeri. Az Istennel ellenséges viszonyban álló ember nem ismeri a gondok között az utat. Az Isten által telepített gondokat felszedni sem tudja más, csak aki Tőle érkezettDr. Márkus JenőA Biblia mélységei felé „Hiszem a szent ele egyesaégét" „Minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és heteiének mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vak. A hívek sokaságának pedig szíve-lelke egy vala— és mindenök köz vala. És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Ur Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon." — Csel. 4:31—33. Igénk az őskeresztyén gyülekezet életéből szakít ki és mutat meg egy mozzanatot: a Szentlélek Úristen hogyan építi a hívőket szentek egységévé. Hogy az egyes hívőkből „szentek közössége" alakult, ennek nem emberi okai és előfeltételei voltak, nem az apostolok erőfeszítésén és buzgalmán dőlt el a dolog, hanem egyes egyedül Krisztuson- Krisztus részt adott önmagából a hívőknek, részesítette őket javaiban és ajándékaiban s így az élő Krisztus személye és Lelke ereje kötötte az egyeseket ösrze szent néppé, közösséggé. Ezért lett akkor és ezért lesz ma is „a hívők sokaságának szíve-lelke egy". Ez az egység legelőször is az imádságban nyilvánult meg. (24—30. v.) Imádságaik nem szétszóródók voltak, hanem a szükséges pillanatban mind egy- felé irányultak. Az imádság nem érzelmi megnyilvánulása a léleknek Isten felé, hanem1 a Lélek irányítása alatt álló rendszeres munka, sőt küzdelem. Ezért van Isten országa szempontjából is nagy jelentősége a szentek imádságainak. A szentek közössége Isten Lelkének az irányítása alatt áll s ha egy-egy kérdést a Lélek ráhelyez a közösség lelkére s azt odavisszük rendszeres imádságban Isten elé. tulajdonképen Isten azt kéreti velünk, amit ő el akar érni, be akar teljesíteni. Hogy a magyar ébredés és megmaradás kérdését Isten közösségünk szívére nehezítette, ezzel azt mondotta, hogy meg 6 akarja adni, mert neki is kedves s fáj, ha néni adhatná meg. A hívők egyek voltak a célban is: hogy Isten Igéje terjedjen. Ezt a célt is Krisztus adta nekik s a véghezvitelhez szolgáló erőt a Szentlélek által helyezte kilátásba: vesztek erőt, mi- nekutánna a Szentlélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim. Bátorsággal szólani az Igét és nagy erővel tenni Krisztusról bizonyságot akkor se volt könnyű s ma sem nehezebb. Mikor ez a „bátorság" és „nagy erő" megfogyatkozik a hívők közösségében, akkor ott a hiba, hogy nem „teltek be mindnyájan Szentlélekkel". Ilyenkor ama bátorság és erő pótlására megindul az emberi erőlködés, irtózatos emberi energiák használódnak el s csodálkozunk, hogy az Ige nem terjed s a Szentlélek nem munkálkodik együtt velünk. Számtalanszor megmutatta már I stein,, hogy a Lélek együttmunkálkodása nélkül ne merjem szólani az Igét s mégis újra megkísérelem, de Isten mindig rákoppint az orromra 8 nyílván tudtuladja, hogy ne akarjak „isten" lenni, s magamnak tulajdonítani az eredményt. A Szentlélekkel megtelt hívők egyek voltak egymás segítésében is. Vállalták az anyagiakban, az e világi javakban is a közösséget. Megvalósították az Igét: ha szenved egy tag, vele együtt szenvednek s ha örül, vele együtt örülnek a többiek is. Mint ahogy imádságuk és bizonyságtevő igehirdetésük, úgy anyagi javaik is ugyanazt a célt szolgálták, Isten dicsőítését e világban. A szenteknek ezt az egységét jelek és csodák kísérték. Emberek, akikről nem is merték r mélni: megtértek, városok népe megtalálta Krisztust, betegek meggyógyultak, halottak feltámadtak- Hálátlanok lennénk, ha azt mondanánk, hogy a mi szolgálatainkat nem követik hasonló jelek. Ha a Szentlélek még szorosabb egységbe kovácsolna bennünket, bizonyára még több jel követné ezt. Drasknczy László. JEGYZET Vigyázat! Mázolva! Mikor ablakokat, ajtókat, kerítéseket, oszlopokat festenek, akkor figyelmeztető táblákat kell kirakni ezzel a felirattal: „Vigyázat! Mázolva!" Ez az udvariassági, „védelmi“ intézkedés jutott eszembe, mikor városunkban hallottam egyesek újabb „tájékozódásáról". De jó volna, ha valamilyen uton-módon az embereket is meglehetne így jelölni tájékozódás és védelmi szempontból. Borzasztó kerékkötői és szégyent- hozói ügyeknek, céloknak a kaméleon-emberek, a mimikri-jellemek, akik csak színüket, jelszavaikat, terminológiájukat, barátaikat és cinkosaikat változtatták, de céljuk az egyéni érvényesülés, saját pecsenyéjük megsütése marad. Jaj ezek a szélkakas emberek! Ahogy van erkölcsi, hitbeli megtérés, úgy tehetséges minden bizonnyal világnézeti és
