Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-05-01 / 8. szám

A Biblia mélységei felé

Szóljak, ne szóljak?

„Azért azt mondom: nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.“ Jerémiás 20:9.

„És monda néki Jézus: Meg'ásd, szn^ kinek ne szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik. Máté 8:4.

Jerémiás fogadkozik a fenti egyik Igében s jön rá azonnal annak hiábavalóságára. Mint a osontjába rekeszeit tűz, égeti Isten üzenete, amit személyesen vett át az Úristentől s akarata, kedve ellenére is át kell adnia népének. Nem lehet neki nem szólnia.

A másik Igénkben, — amit pedig ezzel egy- időben olvastatott velünk az Ur, — Jézus a meggyógyított bélpoklost inti hallgatásra. Ne szóljon senkinek, — de mutassa meg magát. ■. bizonyságul nekik.

Szólás és hallgatás, bizonyságtétel és néma1 magunkmutatása, óh, hányszor eltévesztett és összekevert módja a mi Istenre mutatásunknak. Beszélünk, Igét hirdetünk, prédikálunk, hosszasan bizonyságot teszünk ott és akkor, amikor Isten nem azt parancsolja. És gyáván hallgatunk, a „példa fontos“ jelszóval takarózunk, amikor mondani kellene Isten üzenetét.

Miért van ez?

Mert nem vagyunk hajlandók alkalomróh alkalomra Isten keze alá igazodni. Nem, gyakorlatilag nem vesszük tudomásul azt, hogy Isten a szőlőműves; mi műveskedünk, sürgünk, forgunk, parancs nélkül, magunk feje után menő rossz katonák, vagyunk. Pedig: akiket Isten Lelke vezérét azok Istennek fiai.

Sokszor ha bizonyságot teszünk is, mi va- rfvunk a főszereplők. A mi élményünk, a mi hitünk, a mi imádságunk, a mi bűnünk a fő. A csontunkba rekesztett tűz helyett sokszer a szereplési vágy beszéltet. Velünk törődjenek, minket lelkigondozzanak, értünk imádkozzanak, ha bajban vagyunk, minél többen és minél tovább. Ha meg „rendben“ vagyunk, elhisszük magunkról, hegv a mi dolgunk, a mi szolgálatunk a legfontosabb Isten országában.

Nem jól van így! Nem maradhat így!

Uram, Jézus taníts meg szólni, ha kell, de hallgatni is, ha az szolgálja dicsőségedet!

B. V. M.

JEGYZET

„FÉLRENE VÉLT MAG YA RSÁG“

Egy lapot kaptunk, mely köszönetét mond lapunk egyik cikkéért. Ezen a lapon olvasom: „Ilyen cikkekre van szükség! Gyalázatoson félrenevelik a magyarságot.“

Akkor, amikor megláttuk világosan, hogy evaneélizációs szolgálatunknak bele kell illeszkednie az egyetemes magyar ébredés hitünk szerint isteni programmjába, meglátásunkat épperi ez a tapasztalat is segítette észrevenni: Hogy ■kiknek milyen bűne, felelőssége van ezen a téren, azt nem a mi dolgunk megvitatni, ilyen szűk keretben nem is lehetne rá vállalkozni. Arról azonban mégis 'szót ejtünk, hogy ebben a félreneve- lésben sokszor, ha nem is tudatosan, de tudcttla-' nul az evangéliumi mozgalmak is bele folytak, ha nem is pozitíve, de negatív módon.

Az tökéletesen igaz, hogy az evangéliumi mozgalmaknak, ha valóban evangéliumi mozgalmak, első renden, sőt kizárólag Isten Igéjét kell hirdetniök. De minden igehirdetést egyoldalúság veszélye fenyeget, vagy csak földi szempontokat, vagy csak az örökkévalóság kérdéseit tartja szemelőtt, vagy csak az egyéni kérdéseket tárgyalja, vagy az egyéntől elvonatkoztatott álélv- szerűségbe burkolódzik.

Be kell vallanunk: az evangéliumi mozgat mák nem ismerték fel eléggé Isten úr almi szándékát. Az Ő országának inkább csak immanens, nekünk békességet, igazságot és örömet ’ jei lentő voltát ismerték fel és hirdették. Nem domborodott ki eléggé, hogy Isten nemcsak a hívők és az egyház, hanem a népek, nemzetek és a világ Ura is. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy a gyakorlati élettől elszakadtak, és hogy éppen só és világosság szerepüket nem tudták betölteni e földön és e világon.

Az igaz, hogy nem az evangéliumi mozgalmak feladata a társadalmi, a politikai és a gazdasági kérdések megoldása, de az kétségtelenül feladatuk lett volna, hogy ezekről a kérdésekről a teljes Szentírás alapján nyíltan és bátrabban szóljanak, hogy ezekben a kérdésekben is világosan látó embereket neveljenek éppen a magyar társadalomnak, politikai és gazdasági életnekFérfiason és bűnbánattal, nyíltan és alázatoson be kell vallanunk, hogy ezen a téren a magyar evangéliumi keresztyénséget nagy felelősség terheli. Az igaz, hogy az egyéni élet kérdésének a megoldása nélkül senki sem tudja megélni a keresztyénséget, de az is igaz, hogv az, egyéni élet megoldása csak akkor megoldás, ha az Isten dicsősége teljességének szolgálatában áll, ami nem kimondottan csak egyházépi- tés, hanem a nemzeti, a társadalmi, a gazdasági, a kulturális kérdéseknek is az örökkévalóság szempontjából, de valóban abból a szempontból való nézése és szolgálata.

Isten legyen irgalmas nekünk!

*

e