Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-04-15 / 7. szám
Azután meginogna közösségi életberendezésünkbe vetett rendíthetetlen hitünk. Azért, mert ilyen, vagy olyan énekeket szoktunk énekelni, még nem bizonyos, hogy azok jók és szépek. Nem csak engem neveltek félre, minket valameny- nyiünket félreneveltek. Nem csak én paráználkodtam közösségi életem valamennyi viszonylatában, valamennyien paráználkodtunk. Először is meg kell törnünk, a sárga földig megalázkodva senkinek és semminek, sőt senkiknek és semmiknek éreznünk magunkat. Mikor aztán sem én, seím mi nem vagyunk többé senkik és semmik, sőt elvesztettük minden bizodalmun- kat külső, világi segítségben is, jöhetnek a tények maguk. Hogy versel és énekel népünk? Általában hogy és istenesen hogy? Hogy verselt és hogy énekelt a XVII. század első fele? Általában hogy és istenesen hogy? Hogv verséinek és hogy énekelnek klasszikusaink? Általában hogy és istenesen hogy? Ehhez még két, de már sokkal szerényebb és csak megszorításokkal érvényesíthető kérdést fel lehetne tennünk. Az egyik így szólhatna: hogy verséit és hogy énekelt istenesen néhány istenes atyánkfia a XVII .század első fele óta a XIX. század első feléig? Ez lehetne az első kérdés. A második: hogy verselnek és hogy énekelnek Ady óta azok a legjobb alkotó művészeink, akiknek művészete a föntebb összegyűjtött adatokhoz leginkább hasonlít. Még egyet. Egy penítenciát tartó generációnak lehetne még egy alázatos és engedelmes — saját illetékességét becsületesen megtagadó — gesztusa: soha níelm tenni fel ezt a kérdést, hogy verselek és hogy énekelek én, általában hogy és istenesen hogy. Dávid király sokat harcolt, sok vért ontott: nem adatik meg néki, hogy templomot építhessen. Hadd építse azt fel az utána következő generáció: Salamon király. Egészen bizonyosan rosszul verselek és fertelmesen énekelek, hiszen mindeddig parázna életet éltem — legalább is ami a közösségi érzelemvilágot, a formákat illeti. Áldjad lelkem az Urat, hogy legalább ez megadatott néked kegyelemből, össze- gyüjtheted a formák anyanyelvének beszédes dokumentumait. Az újjászületés generációs jellegű kell, hogv legyen. Legalább gyermekeid hadd lőhessenek tiszták. Ha belerondítasz a dokumentumokba a magad törteiméivel: bepiszkítod vele őket is. Bűnbánat kell ehhez. A közösségi magyar élet ébredésének első igazi jele. Irodalom és művészet megtisztul, megújul általa. Karácsony Sándor. Mi a magyar ébredés? A magyar élet Istentől való megoldása. * * * Hidd! Kérd el Istentől! Dolgozzál érte! Morzsák Feljegyzett gondolatok a nyíregyházi evangélizáeióról Az egyház egyetlen igaz feladata, hogy Jézust hirdesse, mert Ö a mi békességünk és ő az Isten dicsősége. Jézus nem akkor lett, amikor emberré lett. Mielőtt megjelent volna emberként ezen a földön, Ö már azelőtt is volt. Ö minden létezés Alfája és Omegája. Az egyház nem akárkire akarja rábízni életedet, hanem a lét örök forrására, Arra, aki teremitette és hatalma szavával fenntartja a mindenséget. A Jézussá lett Isten Fia nem olyan Teremtő, Aki idegenek számára teremtette a nagy világot és az embert. Ő nem építési vállalkozó, aki másoknak épít, hanem Ö a Teremtő, aki mindeneket magára nézve teremtett. Ö nem úgy jött be ebbe a világba, mint idegen, hanem mint Gazda, akié minden. Mit ér az ember magában? Csak olyan, mint egy gépalkatrész, amely csak akkor ér valamit, ha pontosan beillik az egészbe. Az ember csak úgy ér valamit, ha alkatrésze, tagja a legnagyobb, az örökkétartó organizmusnak, az egyháznak s ha az egyházban rátalál Arra, akire nézve teremtetett. Azért kovácsol, formál, tűzön, vizen, szenvedésen, megpróbáltatásokon, az egész sorsnak nevezett életen át az Isten, ezért vagy fia, leánya annak, akinek vagy, azért kell sorsodat hordozod, hogy pontosan illesztessél be a nagy szervezetbe. Nem a mi személyünkben, önálló létünkben, hanem kizárólag Krisztusban választott ki Isten bennünket. A kiválasztás a történelem előtt, a Szent- hárcmcág Isten örök tanácsában, minden idő előtt történt. Az elhívást Isten a történelemben viszi véghez. Hogy ki vagyok-é választva, onnan tudom meg, hogy hívctt-e és hív e Isten, szólott-e és szol-e hozzám az Igő. Jézus nemcsak azért imádkozott a keresztfán a bűnösökért, hogy az Öt felfeszítők számára is kész legyen a kegyelem, hanem ezzel minket is arra kötelez, hogy mondjunk le a rajtunk esett sérelmek megtorlásáról. Az igazi mesterművet, ha hiba támad benne, csak az alkotó mester tudja kijavítani. Jézusban a Teremtő maga jött el, hogy e romlásba jutott világot megváltsa és megszabadítsa a romlandóság rabságából, hogy újjáteremtse. Ezt az újjá- teremtést az emberen kezdte el. A világnak, ennek a mi korunknak is az az igazi baja, hogy Istennel nincs rendben. Amíg Isten és az ember között helyre nem áll a jó viszony, még a legjobb indulatú törekvések sem tudnak segíteni se az egyes emberen, se a társadalmon. Tragikus és borzasztó, amikor istentelen kézzel fognak hozzá az ember és a világ javításához. 3
