Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-04-15 / 7. szám
Ahogy az ember számára az ég felé, az Atyához Jézus a kapu, úgy Jézus e világba való bevonulásának kapuja a hívő ember. Jézus a világban egyháza által van jelen, E kor tragédiájának egvik legkomolyabb és legítéletesebb oka az, hegy a „hívőkön“ keresztül inkább a világ vonult be az egyházba, semhogy Jézus Krisztus a világba. Akkor kezdtem el az igazi megtérést, ha úgy meggyőzött az Ige, hogy nem akarok mást, csak Isten pártjára állani. Vagyis nemcsak arra lesz jó az Isten, hogy nekem segítsen, hanem sokkal inkább arra, hogy én kívánom az Ő ügyét szolgálni és még nyomorúságomban is Őt dicsőíteni. Jézus jelenlétében a bűnbánó lélek számára, még az ítéletes halál is ünnepi alkalommá lesz, mert az a paradicsomba való bemenetelt jelenti. Jézus a halál torkában, a kárhozat kapujában is evangéliumot hirdet. Jézus az Isten országát akarja a/ emberi édeklődés középpontjába állítani. Mit ér az ember minden tudományával, sok ismeretével, ha nem ismeri az Istent? Amikor Jézus gyógyít, csodát tesz, azt demonstrálja, milyen lenne a világ, ha nem tagadnák meg az Ő királyságát, Isten uralmát és dicsőségét. Aki Jézusban csak a bűnkérdés megoldóját látja, nem ismerte meg Őf igazán, hanem csak az, aki felismerte benne az új élet adóját is. Az ember még szenvedéseibe is beleviszi, a nagyképűséget. Tanuljuk meg a keresztfán szenvedő Jézustól az őszinteséget: nnegvallani a szomjúságot. A világ úgy gondolkozik Jézusról, hogy Ő csak a templomok számára van, vagy legfeljebb az egyház megalapítója, kormányzója, vagy egyes, magukon segíteni nem tudó emberek Megváltója, pedig Jézus a világ Ura, az urak Ura és a királyok Királya! A történelem mindig a szerint alakul, hogy azok, akik a történelem „irányítói“, milyen viszonyban vannak Jézussal, mint a történelem Urával. A történelem jelenét a nagvok alakítják, a jövőjét pedig a kicsik határozzák meg. A ma a tegnap vetésének aratása, de ugyanakkor a holnap vetése is. Jézus ma az egyházon keresztül van jelen a történelemben. Ezért ítélet a mai világ helyzete az egyház mai tagjai felett. A hit az engedelmességre használt kegyelem. A fel nem használt, vagy a saját gerjedeh meimre használt kegyelem ártalmassá lesz. A hívő ember életében is bekövetkezhetnek olyan napok, hegy úgy tapasztalja, elhagyta Isten. De akkor még mindig van valaki, aki megérti elhassyatcttságát: Jézus, aki szintén elhagyatott a kereszten. A híve ember még a pokol előcsarnokában sincs egyedül. HJézust azért tudták és tudják elárulni, megtagadni, szégyelni, mert nem látják az Ő dicsőségét. A hívők életében sokszor előállhat „látszólagos" csalódás, nem: „hitük" szerint történnek a dolgok. Indok-e ez arra, hogy ezért megtagadjuk vagy eláruljuk-e Őt? Van-e rajta kívül más, aki újra megtanít hinni, újra adhat békességet?! A sakramentumokat azért adta Isten, hogy a hirdetett kegyelem tapasztalássá lehessen. A kercsztségben és az úrvacsorában én személyesen veszek részt, hegy így minden kételyem elmúljék, hogv nemcsak másoknak, hanem nekem i:s . •. Ha az igehirdetésből hiányzik a keresztről való beszéd, akkor az egyház tagjai mindig el- pcgányosodnak. Jézus a kereszten aratja a világ büntetésének kárhozat-aratását, hegy az Ő halála által az egyház arathassa az Ő engedelmességének örkélet-aratását. A halott Jézus maga elé idéz és megkérdi: Jobb-e neked Őnélküle? Jobb-e, ha békét hagy igazságával, ha nem világít világosságával, ha mindent úgy hagy benned, amint van? Vállalod-e, hogy Jézus helyetted, miattad, éretted halt meg... vagy pedig — óh jaj! — számodra halt meg. Ahhoz, hogy az új életben tudjunk járni, nem elég a magunk hite, hanem az egyházra van szükség. Isten nem a körülményekben és a helyzetben adta és adja sohase'm a kegyelmet, hanem mindig csak Jézusban. Akinek Istene a megfeszített Jézus, annak az Isten az Atyja. Az emberi élet Jézus szerint való megoldása az, hogy a hívő ember olyan egységbe jusson Jézussal, mint amilyen egységben volt Ő az Atyával. Az újszövetség nem; az ószövetség elszelle- mesít.ése, hanem valóban új szövetség, s benne éppen az az új, hogy aki eszi a Jézus testét és issza az Ő vérét, az Jézusban lakik, és Jézus is abban. Jézus nemcsak az embert váltotta meg, hanem a megváltással új teremtést kezdett, mert az embert is az új ég és az új föld számára váltotta meg. Jézus nem a jelen való életre, hanem: az örökéletre, nemi e testben való jó sorsra, hanem a feltámadásra váltott meg. Jézus feltámadása arról való bizonyság, hogy nem: az árulónak, nem a csúfolódó főpapoknak és írástudóknak és nem a megriadt tanítványoknak, hanem Neki lett igaza. Jézus feltámadott, ezért hihetek az evangéliumban, ezért nem hiábavaló a Róla való bizonyságtétel, ezért biztos a szabadulás a bűnből. Jézus legelső hatalmi köre az anyaszent- egyház.
