Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-06-01 / 9. szám

tóHkére. Szol-ä“'Delek'' elsősorban áz Ige által. Vegyük egész komolyan az Igét, értsük meg és engedelmeskedjünk neki.. Igv leszünk, munkásai az ébredésnek.

özv. Vargha Gyuláné.

J E G Y Z E T

Kétfelé sántikálás

Ne essék zokon, kedves barátom, hogy itt folytatom a vitát, de hát sehogyan se tudom szó nélkül hagyni tarthatatlan álláspontodat. Szidtad kemény szavakkal, kegyes ostorozással az ifjúságot, hogy kétfelé sántikálnak, hogy a világgal barátkoznak, hogy nótáznak, hogy moziba mennek, hogy az irodalom iránt érdeklődnek stb. Ne haragudj, akármennyire megbot- ránkoztál, felháborodtál viselkedésemen, de nekem az ifjúság pártjára kellett állanom. Miért? — kérded. Egyrészt azért, mert semmiképen se volt igazad. Másrészt azért, mert azt, ami itt kérdés, nem lehet úgy elintézni, ahogy te akarod.

Tudom, hogy most fejemhez vágod az Iáét: »Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a viláoot szereti. nincs meg abban az Atya szeretete.« (I. János 2:17.) Meg a másikat: »Parázna férfiak és asszonyok nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellensége lesz.'« (Jakab 4:4.) Na jó! De ezzel nem támadhatsz ellenem, mert én ezt nagyon komolyan elhiszem és igyekszem is, hogy a Lélek valóra váltsa bennem. De éppen ezért, mert Isten Igéjének van igaza, annak igyekszem magam is igazat adni, nincs neked igazad. A tévedésed ott van, hogy az ifjúság, akiket oly kíméletlenül szidtál, nem világszerelemből nótáznak, járnak moziba, olvasnak stb., hanem azért, mert egész és egészséges emberek szeretnének lenni. Aztán nincs igazad, mert nem a nóta, a mozi, meg az irodalom a világ, hanem sokkal inkább a hazugság, a képmutatás, a haszonlesés, a haragtartás, a szűkkeblűség, az uralkodni vágyás, az aggodalmaskodás, a holnap gondjának ma való hordozása. Igen, a testnek kívánsága, (tehát nem szellemi igény), a szemek kívánsága, (tehát nem a szép), az élet kérkedése (tehát nem a tanulni, ismerni vágyás). Vigyázz és ne kutyuld össze a dolgokat, hanem járj világosságban, mert Valaki megígérte, hoay akik követik őt, azoké lesz az életnek világossága.

A módszeredben meet az a felháborító, hor.y a szálkát piszkálgatod, de a gerendát a mariad szemében mentűröd Mit csináljak? Nem tehetek róla, de közelről ismerlek és tudom- hogy a világ szerelme tart fogva, hiába va.gy savanyú ábrázatú, hiába játszod Savonarola szerepét, hiába harsoaod a »szent« énekeket s hiába fordítód el feltűnő undorral tekintetedet még a mozi plakátjától is. Igen hiába! Hiszen

©

otthon olyan zsarnok vagy, hogy egész házad- népe szenved. Hát ez nem viláa? Hiszen »hivatásod«-ban nem ítéltél semmit se kárnak és szemétnek, hanem dicsekszel eredményeiddel. Hát ez nem világ.? A múltkor is hallottam, kértél valakit, hogy szerezzen ezt is, azt is. Hát ez nem világ? A múltkor miért nem hoztál nagyobb áldozatot? Miért nem adtad oda azt is, amit a bankba raktál? Hát ez nem világ? ... Rendben van, ne nótáz, ne járj moziba, ne olvass (egy szóval se mondom, hogy bármely'k t is tedd), de emezekről se feledkezz meg. Ha emezekben maradnál el a világtól, hidd el, közelebb volna az Isten országa, mintha minden ifjú ajkán elhalkulna a nóta, mintha az összes mozit bezárnák, mintha az összes szépirodalmi könyvet máglyán égetnék el.

Előbb a gerendát!. . . Előbb emezt a kétfelé sántikálást! ., .

Társadalmi osztályok

Minden kornak és minden rezsimnek megvan a maga kedvenc társadalmi osztálya. A forradalmi idők alatt a munkás-osztály volt az ideál, a forradalom után a parasztságban fedezték fel a nemzetfenntartó elemet mások a tisztviselői kar rendíthetetlen hűségét emlegették. Napjainkban egyfelől összefogásra szólítják fel a különböző társadalmi osztályokat, másfelől pl. — egyik hetilapunk — a kistisztviselő-osztályban ünnepli azokat a »hősöket«, akikre minden nemzeti mozgalom bízvást számíthat. A többi társadalmi osztálynak is akad pártfogója, a történelmi osztályoknak csakúgy, mint a középosztálynak, vagy az alsóbb nép- osztályoknak.

A társadalmi osztály-tagozódás tehát, akármennyire túlhaladottnak szokás is feltüntetni, megvan. Elő és ható tényezőként számol vele még az is, aki összefogást sürget vagy optimizmusában tagadna az osztályok meglétét. Melyik a keresztyénséget hordozó társadalmi osztály, vagy melyik osztályt vallja magáénak a keresztyénség, kívánkozik ki szinte a kérdés a toll alól. A kérdésre csak egy válasz lehet (elvben tehát ezen a ponton nincs különbség a keresztyének közt) egyiket sem Annyira ugyanis mindig eléggé evangéliumi töltésű volt a keresztyén világ, hogy legalább elvként hangoztassa, nem ismeri az osztálykülönbséaet.

Ez a látszatra örvendetes tény eggyel több bizonyíték e rovatban már többször leírt tény mellett: nem vesszük annyira komolyan keresztyén elveinek, hogy azokat a mindennapi életben is elengedhetetlenül fontosnak tartanók érvényesíteni. Egyrészről kétségkívül érvénynyel felállítunk a tételt, hogy osztályharc nincs, nem is veendő komolyra, túlhaladott, másrészről — reális, szóval »civil« életünkben — számolunk vele és tényezőnek ismerjük el. Áll ez egyénre és közösségre egyaránt. Csupa nemes demokrata ül együtt egy-eav közösségben (a szót eredeti értelmében véve), akik az