Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-11-01 / 19. szám

Férfi szemmel a divatról

Először kissé mérgesen olvastam lapunk október 1-i számláiban a »Fekete patentharis- nya. hosszá szoknya, sima hajviselet« című felszólalást. Vártam, hopv majd csak hozzászól valaki. Eddig azonban ilyent még nem olvastam. így aztán mégis csak kikényszeredik belőlem a »hozzászólás«,. ha kissé meg is csillapodtam, indulatok tekintetében.

Mindig düh ősi tett, amikor evangéliumi körlöfcbeü, hilbliaárjákon, missziói egyesületekben, konferenciákon előkerültek ezek a kérdések. Nem tudom elfelejteni, hogy gimnazista koromban akkor jöttünk elő ilyen kérdésekkel, amikor nem akartunk felelni, amikor »húzni akartuk az időt«. Lehet, hog mások nem ilyen gonoszok, de azért mégis a lényegtől való eltérésnek, mellébeszélésnek tartom az ilyesmiket. Nekünk nem öltözködési, viselkedési, illem- szalbáíyokat kell meállapítanunk, hanem evangéliumot kell (hirdetnünk. Az evangélium hit kérdése, vagyis az a kérdés, hogy Kiben és mit higyjdk, hogy idvezüljek és nem az, hogy hogyan öltözködjem, vagy hogy hová mehetek, hová pedig nem.

Egy fiatalasszony ismerősömmel való beszélgetés azoniban meggyőzött a felől, hogy őszintén is feltmerülihet valakiben, aki megpróbál Lélek szerint élni és járni, ilyenféle kérdés. Hiszen van is a Szemtírásban néhány utalás az ilyenekre vonatkozólag. Akkortájt olvastam is az egyiket a napi újszövetségi résziben: »Hasonlóképen az asszonyok tistzesséqes öltözetben, szemérmetességgél és mértékletességgel éksítsék magukat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel vagy drága öltözékkel, hanem mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jócselekedetekkel.« (I. Tim. 2:9—10.) Péter is ilyen értelemben ír az asszonyokról: »akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonoqatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek ro- molhatatlanságával, ami igen becses Isten előtt.« (I. Péter 3:3—4.) Igaz, hogy az első felszólalásban fiatal-leányról volt szó, de lényeg szerint csak ez lehet reájuk nézve is a felelet, mint az asszonyok hasonló problémáikra.

Az öltözködés, a hajviselet, a mi illik kérdések nem hit-kérdéseik, hanem ez mind az ízlés dolga. Annak az embernek, aki vette a Szentlélek ajándékát, kétségtelenül az ízlése is változni fog. Sajnos, ízlás dolgában is, neveletlenek vagyunk. Mivel általában nehezen vagyunk nevelhetők, ígv elbben a kérdésiben is igen lassú javulást mutatunk fel. Az is kérdés, hogy aki öltözködik, kinek akar tetszeni, mert résziben annak az ízlése szabja meg öltözködését és viselkedését. A kegyelmet nyert ember e tekintetben is keresi az Isten tetszését. Akinek ebben a vonatkozásban tetszése bizonyára a többi értékkel összhangban levő szép. Hiába akar valaki »jólöltözött« lenni, aki nem találta 6

meg a megigazulást és aki nem követi mim denki irányában a békességet és a szentséget, a Krisztust.

Férj, kinek felesége és leányai vannak.

A Biblia mélységei felé

Vigyázzatok!

Vigyázzatok azért minden időbeni

Luk. 21:36.

Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.

Máté 24:36.

A vigyázásra való felhívást az Ur Jézus ékkor intézte tanítványaihoz, mikor az Ö dicsőségben való eljöveteléről s az ezt megelőző súlyos időkről beszélt. Azt is mondta akkor, hogyiezelk (bekövetkezésének idejét senki sem tudja, még az angyalok sem, egyedül csak a mennyei Atya. Milyen botorság tehát napra és' órára kiszámítani akarni ezt az időt! Sokan megcselekedtek ezt a botorságot, s mindig kudarcot vallottak. De éppen olyan botorság volna nem venni 'tekintetbe a másik intést! »Vigyázzatok azért minden időben!«

Miiyen isteni bölcsesiég nyilvánul meg em nek a két igének találkozásában! Ha az évszázadok folyamán ki lehetett volna számítani, hogy melyik esztendőnek melyik napján fog újra eljönni az Ur, hány embert, sőt hány nemzedéket ringatott volna ez abba a kényelmes tudatba: »Óh, még soká lesz, ráérünk még!« Hogy vált volna egészen időszerűtlenné a várakozás! De így, ha az Ur csak annyit mond a legteljesebb határozotsággal és bizonyossággal, hogy mindaz, amit Ö az utolsó Időkről mond, be fog következni, azt azonban, hogy mikor, senki sem tudja, akikor, ha a keresztyének nagy zöme mindig közönyös maradt is evvel a nagy kérdéssel szemben, mégis mindig völt egy kicsiny sereg, amelyik komolyan vette a vigyázást, szívében forgatta az Urnák ugyanakkor mondott szavait: »Aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.« (Máté 24:13.)

»Vigyázni« ez két dolgot jelent. Vigyázni, hogy a kísértő meg ne ejthessen, hogy megmaradjunk a hitben és engedelmességben, 2. vigyázni a jelekre, amelyek mutatják, hogy »ama nap« elközelget. S voltak-e a jelek valaha is olyan világosak, olyan határozottak, mint napjainkban?

A Jelenések Könyve 6. részében megjelenő lovaik bizonyára képlegesen értendők, mert olyan szellemi hatalmaknak kifejezői, amelyeket földi szemekkel nem láthatunk, s amelyeknek elnevezésére szavaink sincsenek. De a hatások, amelyeket előidéznek, annyira szemmel áthatok, hogy azokat nem lehet másképp, mint szószierirtt venni. Vagy nem szemmel látható és minden földi érzékünkkel megta-