Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-08-01 / 13. szám

taknuik sokszor a iegmegragadóbb prófécia (pl. 22. zsoltár), de mégsem a beteljesülés; legtöbbször kemény törvény, ami alatt össze kell törnünk (pl. 26., 90. zsoltár). Sokszor érzem egy-egy bibltiaóra után, amelyen 'különösképpen felragyogott közösségüníkiben Krisztus kegyelme: most jó volna zsoltár helyett valami egészen mást énekelnünk, a megkegyelmez: it, Jézus Krisztus által az Ö akaratjának jó kedve szerint Isten fiává fogadott ember visszhangját az Ö 'kegyelme dicsőségének magasztalásóra. De mint ahogyan a törvény által össze nem tört ember számára nem ragyoghat fel a kegyelem, a mi zsoltárfelejtett korunk sem érlelhet ilyen dicséreteket. A reformáció kora érlelt. Bizonyára o'.von költők ajkán, akik gyönyörködtek a zsoltárok felséges szépségében, elfogadták Istien törvényének, hogy nekik is ilyen tökéletes énekekkel kell Istent magaszta'lamok, összetörtek az alatt a tény alatt, hogy maguktól képtelenek rá, majd Krisztushoz kiáltván segítségért a bennük élő Jézus dalra nyitotta ajkukat. A Délvidéki Énekeskönyv, számos ilyen igazi dicséretet közöl. A mi Émefcesfeönyvünkiben bizony túltengenék a,zsoltárok szépségét bizony meg.sem közelítő ótestamentumi jellegű énekek (tessék csak ösz- szehaspnlítani pl. a 98. dicséretet a teljes 29. zsoltárral!), hogy a nyilvánvalóan a »megváltott hívek«-nek (akik közé nem számítja magát az énekszerző) megrendelésre: írt 29. dicséret-szerű énekekről ne is beszéljek.

Léllki énekeken sokan Hozsánna-, vagy Halleinjah-szerü énekeiket értenék. De ne felejtsük el, hogy Bibliánk görög szövege mindkét helyen pneumatikus ódát mond. Ugyanazzal a szóval, amivel a Szent Léiket nevezi. Tehát nem tekinthetünk lelki énekeknek olyanokat, amelyek szomatikus, testi érzéseket váltanak ki belőlünk; de még azokat sem, amelyek pusztán pszichikus hatásokat idéznek elő: érzelmeinkiet felkeltik, értelmünket megragadják, akaratunkat megmozgatják. A lelki énekek a költészet áhitatos fokén születnek és nemcsak költőjüket irányítja a Szent Lélek, hanem mindenkit, aki veleénskli őket, erre a fokra ragadnak. Ilyen lelki én=k lehetett ott, ahol keletkezett, pl. a 228. Hozsanna-ének (Ti angyalok. ..; a 35. Hallelujah-énőkként közölt szövege már fcevésbbé mutatja őzt). A mi lelki énekeinket, hiszem, a magyar ébredés hozza majd meg.

Csak pár szót még a »hogyan énekeljünk« kérdéshez. A zsoltárokat: korálíkuoan, szöveg- ütemben, vagy eredeti ritmusuk szerint? — Mondtam, nem vagyok zen eértő és Isten ne vegye bűnül, de ebben a kérdésben nem tudok már zenei szakemberekre hallgatni. Azok a maguk szaknyelvén, példáikkal fűszerezve, mindegyik be tudja bizonyítani, amit akar, ki ezt, ki az ellenkezőjét. Bizonyára mindegyiknek van igazsága — a mega szempontjábó1, csak mi, hozzá nem értők, nem tudjuk, mi is ez a szempont. Ámbár, s most a matematikus szólal meg bennem ,bizonyító példáik tömegét

nem tudom egyformán értékelni. Pl. amikor arról folyik a vita, kötelező-e a magyarban rövid szövegszótagra rövid, hosszúra hosszú zenei hangot énekelni, nem győz meg ezer olyan sem, amelyben megegyezik a szöveg s a dallam szó tagjainak hosszúsága, arról, hogy kötelező ez a megegyezés (csak arról, hogy előfordul, azt pedig senki sem vitatja); viszont arról,hogy nam kötelező, akár egyetlen példa is meggyőznie (mondjuk ez: Reggel korán kim egyek a kútra, leteszem a zsajtárom az útra, ahol a dőlt betűs szótagok negyed, az álló betűsök nvolcad hangra mennek), pedig ilyen példát is láttam már eleget.

összefoglalva, eben látom énekkérdé: ünk megoldását: Tartsunk bűnlbánaitot afelett, hogy magyar református S ionunk drága énekkincsét, a zsoltárokat elhanyagoltuk, elrontottuk, megcsonkítottuk, 'elfelejtettük. Tanuljuk meg őket a megtért tékozló fiú leikével. Becsüljük meg. szeressük az igazán Isten kegye’mét magasztaló dícsérieteiiniket. Imádkozzunk a Szent Lé- le'kk ihlette és formálta lelki énekekért.

Kalmár László.

A Biblia mélységei felé

Valóságos szabadság.

. »Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek!«

Jám. 8:36.

Ez év elején egyik igen gyakorlati figyelmeztetés volt számomra az, hogy bár hívő, de nagyon: is kötött ember vagyok. Nem ember vetette ezt szememre — neki talán el sem hittem volna, — hanem a Szent Lélek. Eleinte mentegetőztem is, de aztán alázatosan el kellett ezt az ítéletet fogadnom: igen, teljesen igaz ez, én kötött ember vagyok.

Megköt mindjárt saját magam. A1 belső emberem nem szabóid a külső emberemtől, helyesebb an az új emberem niem ura a réginek. Ha a külső emberem rossz, hangulatban van, fáj itt is,',ott- is;, a belső se őröl. Sokat fáj pl. a lábam, hamar fáradok, és nem élem azt az igaz és épen itt érvényes isteni ígéretet: »De akik az Urban bíznak, ere jók megújul.« Pedig valahányszor kipróbáltam, mindig érvényes volt rám is, az én adott esetemre is. Tudom én jól, hogy könnyen lehet itt a másik túlzásba esni, de én például még soha nem estem bele. Rám az. az Ige áll mindig: »Nem vagyunk adósok a testnek, hogy test. szerint éljünk.«

Kötött ember vagyok igen sokszor a másik emberrel szemben is. Előkelő, társadalmilag vagy tanulásban fölöttem álló embereikkel nem vagyok szabad. Nem az ember voltát érzem belőle, hanem a pozíciója, a tudása testesül meg előttem. Ezért gyakran eszembe sem jut evangéliumot hirdetni neki. Pedig ember és erre van szüksége,

5