Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-08-01 / 13. szám

Nem vagyok szabad ember közvetlen hoz- zámtartozóimmal sem. Igenis függök az ö hangulataiktól. Ha ők vidámak, ni kim is jó kedveim van, ha bosszúsak, vége az örömömnek. Tudom, hogy egy test tagjai vagyunk s ha szenved az egyik tag, vele együtt szenvednek a tagok mind, és hogy az az Ige is áll: »Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal.« De látom, hogy az én esetemet ezek nem mentik, mert a bosszankodó ember nem síró ember s bosszúságán imát sem könnyít az, ha én is segítek neki bosszankodni, még beljebb ássa magát méltat- lanlkodásába. Ha szabad ember vagyok, Isten Lelke vezérel s nem a másik hangulata, és Is ten Lelke oly készséggel mondja, tanácsolja, miikor mivel segíthetek a másik emberen.

Kötött embere vagyak még a megrögzött .szokásoknak, a tervezgetéseknek, elgondolásoknak. Míg Krisztushoz nem sok közöm volt, jó hasznát is vettem ezeknek, de azóta csak kötelékek. Mert Isten gondolatai nem .az én gondolataim, elgondolásaim s szándékaim felé sem járnak az Ö akaratának. Jót akarok én legtöbbször, de nem a legfőbb jót és nem jó1.. Szokásaim is a módszerben térnek el legtöbbször a Lélek szerinti járástól. Tervez getéseim a bakfis éretlenséged, Isten országában pedig bakfisok nincsenek és lég-fellegvárak se. Számom rí calk a ma van, a holnap Isten gondja.

Valósággal szabad leszek én, ha a Fiú megszabadít engem! Már jó nehány területen megláttam kötött, rab voltomat, kértem és -kaptam is a valóságos szaibadítást. Ahányszor kértem, annyiszor kaptam. Nem jó dolog rabnak lenni, még rózsa!áncal megkötöttnek lenni sem jó. A valóságos szabadság után vágyom én is, te is. Teleim függ, tőled függ, miikor leszünk egészen szabadok.

Béke fi Benőné

Megbékélés Háza

Hitmélyitő csendesnapok

julius 4—11.

A Szentlélek hívott össze bennünket, egy heti elcsendesedésre a Megbékélés Házába. Jelen: is volt az egész idő alatt és vezette az előadásokat és egyéni csendjeinket.

Isten figyelmezteti bennünket először egymás elszenvedésére, mert az természetes az embernél, hogy gyűlöli egymást. Úgy látszik, ebben engedelmeskedtünk, mert egy haragos szó sem hangzott el, és sötét tekintetet sem vetettünk egymásra, pedig igen szorosan voltunk egymás mellett, vékony deszkafalakkal elválasztva csupán.

Mindjárt első reggel azt a figyelmeztetést kaptuk, hogy ne szenzációikat, új élményeket várjunk, hanem a belső emberünk megerősödését. Azért gyönge a belső emberünk, mert az • unió misztikát« nem éljük, ezért tartalmatlan is az életünk. Azoknak hatalmat ad Krisztus, akik hit által Őt magukba ölelik. Azért értelmetlen a keresztyén ségünk, mert nem tudj uk 6

felismerni Isten irántunk való nagy szeretetét a fonák helyzetekben, bánatban, harcban, nehézségben. Pedig O mindig szeret. — Ne lelki hiúságból akarjunk különb keresztyének lenni, hanem az Ő dicsőségéért, hogy mindig Ő legyen bennünk nagyobb.

Mindnyájan tapasztaltuk már Kiisztus- nak megmentő, szabadító, vigasztaló hatalmát és mégis miiért olyan erőtelen az életünk, mintha Krisztusunk nem volna? Mert a hethesdai 38 esztendős betegnek és a tizedik bélpoklosnak is volt egy második találkozása Jézussal, amikor háláiból a gyógyulásért fölajánlották életüket Istennek, hogy Ő használja az Ő országa eljövetelének szolgálatában.

Azután azt kellett megvizsgálnunk, hogy milyen viszonyban vagyunk Istennel? Mert ha Isten fia vagyok, akkor nem lehet büntetlenül, akárhogy viselkednem. Hamarabb kijut a fiúnak az atyai pofon, mint a szolgának. Veszedelmes emberileg fiúvá lenni, mert másoknak sokat szabad, de a fiúnak nem. Úgy intézz,ük-e dolgainkat Istennel és emberekkel, mint fiák és örökösök? Ha igen, miért aggodalmaskodunk a holnap felől? Isten nem lehet vesztes a történelemben. Kicsoda dönthetné le az ő királyi székét? Az övé a holnap és mi az Ő fiai vagyunk.

Az Isten fia nem keresheti a maga hasznát. Nem mások fizetik-e meg az én örömömnek, az én nyugalmamnak és az én békességemnek az árát? Hogyan romlott meg így .a viszonyunk Istennel és emberekkel? Egy idegennek, a Sátánnak a befolyása alá került az ember. Abban van a bűnünk, hogy irányt változtattunk, elhajoltunk az Istentől. A cserépedényünk vagy üres, vagy mással van megtöltve, mint kellene s onnan van a nagy hiányérzetünk és sokszor lelkizavarunk. Bűn elmulasztani Isten előre elkészített jócselekedeteit. Bűnné lehet még a bűnbánatunk is, ha nem valóságos, ha igazságtalan, sőt azzá lehet a misszió, a szeretet, ha nem Isten parancsából van. Miért csinálunk olvan nagy dolgot a bűnből? Mert Isten válaszol a bűnre, haragszik a bűnösre,' megbünteti. »A bűn z soldj a a halál.« A bűn szaporodik nemcsak én bennem, hanem másokban is és végül engem magamat ront meg teljesen.

Igazi bűnbánatra a Szentlélek indít. (51. zsoltár.) Dávid nem merül bele a bűnei felett való kesergésibe. Vannak, akik egv egész életen át jajvesZéíkelinek és siránkoznak. Dávid Isten irgalmára számítva bocsánatért, tisztulásért és megigazulás'ért könyörög. Egy konkrét bűnéről van szó, de az összes bűnei előtte vannak, mert Istennek az a célja, hogy egészen megtisztítson bennünket. Azért könyörög, hogy a Szentlélek el ne hagyja őt. Semmi fogadást nem tesz. nem akar adni semmit bűnei bocsánatáért, csak hálaáldozatot.

Az Isten iránti engedelmességnek első területe a család. Istent a bűn kiűzte a családból, pedig az általa teremtett rend ez volna: Isten, Krisztus, férfi, asszony, gyermek. A társadalom azért nőiesedett el annyira, mert a férfinak nincs Krisztusa, nincs feje. Az ifjak is azért

1