Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-08-01 / 13. szám

äipatlamok, az asszonyoknak s ezért nincs férjük. A hitre jutott asszonyok is ott buknak el, hogy berzenkednek a férjük iránti engedelmesség ellen. Pedig ameddig a hívő magyar férfiak feje Krisztus nem lesz, s ameddig a hívő asszonyok nem engedelmeskednek férjüknek, addig nem lesz magyar ébredés.

Bűneinknek a summája a hitetlenség. Előibib hiszünk embereknek, mint Istennek. Nem elég hívni Jézust, ha szükségem van rá, hanem nekem kell odamennem Hozzá. Azt szeretném, ha rendelkezésem: e állana, ha bajiban vagyok, de én nem akarok az Ö rendelkezésére állni, fel- ajánlkozni Neki. Sok műkedvelő hívő van, de kevés az olyan, aki mindenestől odaadja magát Krisztusnak. Krisztus ügye nem a mi ügyünk. Nem drukkolunk érte, nem vele állunk, vagy esünk. Emberektől várjuk keresztyénségünk minősítését s ha nekik kifogásaik vannak, akkor oda az egész.

Keresztyénségünket a Szentlélek az egyházban, a szentek közösségében építi. Míg a közösséget nem vállaljuk, meggátoljuk a Szentlélek munkáját magunkban. Vigasztalást, parancsot ítéletet egyedül is nyerünk tőle a Szentlélek által, de épülést mindig csak a közösségben.

Az ítéletet senki el nem kerülheti, isten a maga választott ait a végítélet előtt ítéli meg, hogy átmenthesse őket e romlott világból ama másikba. Isten azt a kegyelmet gyakorolja £e- y lettünk, -hagy magunk ítélhetjük meg magunkat az Ő mértéke szerint. Ha naponként oda- állanánk Isten mértéke alá, akkor a Szentlé- leknek csak vigasztalnia kellene bennünket.

A Sátán személyes valóság. Munkája állandó a világban. A hívőkhöz is elérkezik. Azt akarja, hogy ne higyjünk és ne üdvözöljünk. Krisztus megváltott bennünket a Sátán hatalmából s ha mégse tudunk- tőle szabadulná, az onnan van, hogy nem tagadtuk meg őt. Van a Sátánnak egy jó fogása, hogy a kísértést bűnnek mondja, pedig a kísértés még nem bűn, tehát nem is lehet belőle megtérni. Bűnné akkor válik, ha azonosítom magam vele.

Sajnos, nem lehet mindarról beszámolni, ami itt egy hét alatt elhangzott a keresztyén élet fejlődésének útjáról. Megbeszéltük igazi értelmiét a kegyességnek, böjtnek, adakozásnak, engedelmességnek, fegyelemnek. Ezek mindazért fontosak, mert előképei az örök életnek. Nincsen privát üdvösségem és örök életem, csak annyiban, amennyiben az egyháznak élő tagja vagyok. Már itt a földön az enyém, de csak a közösségben kapom. Csodálatos szép jövő vár reánk, amire csak imádattal nézhetünk.

F. F. F.

— A MAGYAR REFORMÁTUS ÉNEK- . ÉS ZENEÜGYI CSENDESNAPOK a felkért előadók másirányú elfoglaltsága miatt elmaradtak.

Evangelizáló csendesnapok

— julius 18—25.

A július 18-tól 25-ig tartó csendesnapokon nem voltunk számbelileg sokan, de jelen volt az, Aki nélkül minden összegyükkezés hiábavaló, üres és szomorú. Hogy Maga Isten közöttünk volt, ezt nem frázisból írom és nem is hazudok, vagy képzelődöm, mert O megmutatta jelenlétéit azokkal a határozott, néven nevezhető lelki ajándékokkal, melyeket nekünk adott. Legnagyobb ajándéka vote, hogy nemcsak néztünk, 'hanem láttunk is. Megláttuk Istent Istennek, magunkat pedig olyan vétkeseknek, amilyennek csak Isten közelében látja meg magát az ember. Többen tettek arról bi- zonyságot, hogy eddig azt gondolták, hogy ok »elég hívők«, most azonban meglátták, mgv ez gőgös képzelődés volt. Némelyek ©jelükben most először, sokan pedig újból és határozottan megláttuk, hogy mi az, ami Istentől elválaszt, kiben hihetünk egyedül, hogyan maradhatunk állhatatosak, ki az, aki igaznak iát és nyilvánít bennünket minden rútságunk és hamisságunk ellenére is, ki az, aki a megengesz- tellődés útján eppenúgy velünk van, nem hagy magunkra, hanem gondoskodik mcgszanleite- tésűukről, mint ahogy munkálta megtérésünket, s újjászületésünket. Megláttuk világosan, hogy az üdvösség, melyeit Krisztusiban ajándékozott nekünk Isten nemcsak az örökéletet jelenti, hanem a teljes megoldást e földi élet minden vonalán. Az életnek három nagy területét emelte ki az előadó, amelyeken szintén teljes megoldásit, üdvösséges állapotot teremt Krisztus: a bűn, a mindennapi kenyér és a család. Megszégyenülve, komolyan és felelősséggel keltett szembenénzünk azzal a kérdéssel, hogy milyen viszonyban vagyunk1 embertársainkkal: ellenségeinkkel, felebarátainkkal és

atyánkfiaival. Isten Igéje és a Szent Lélek világosságánál néztünk szembe a Sátánnal is, aki meg akar bennünket csalni, de nekünk ismernünk kell az ő szándékait. Belenéztünk azokba a rettenetes mélységekbe, amelyek az ő munkái, s mint akuiális kérdés került elő pl a spi- ritizmus. Láttuk, hogy csak az Ige álláspontja lehet a mi állásfoglalásunk s nem lehet megalkudni, kimagyarázni, főleg Isten dolgaival összekeverni a Sátán munkáját. Volt olyan testvérünk, akit nagyon megrettentett a Sátán hatalma, amikor az ő hatalmába került, megkötözött emberekről hallott, de megértettük mindnyájan, hogy a Sátán nálunk ugyan erősebb, de Krisztusnál: nem. Krisztus azért íött, hogy aiz ördög munkáját lerontsa. Krisztus nélkül senki se kezdjen ki a Sátánnal, de Krisztussal igen.

A reggeli áhítatokon az Apostolok cselekedeteiből, az estieken a II. Kor. leveléből olvastunk, délutánonként pedig az egész Lukács evangéliumát tanulmányoztuk végig. Minél jobban múltak a napok, annál közelebb vont Isten ő magához, s a mélyre evezhetett velünk.

11.

, 7