Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.

A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.

1608. szeptember 20. Rositz. Zierotin Károly

1 Thurzó Györgyhöz. Augusztus havában az osztrák ev. rendek összegyűltek Bécsben és kérték Mátyást, hogy vallásszabadságukat állítsa vissza. Mivel a király kérésüknek nem tett eleget, írásban tiltakoztak és szeptember közepén eltávoztak Bécsből Hornba, Zierotin nézete szerint a király nem a saját akaratából utasította el a rendek kívánságait, hanem tanácsosai és a pápai követ

2 bírták erre rá. Tervét, hogy a pozsonyi országgyűlésen Thurzót meglátogatja, el kell ejtenie.

3 Eredeti, sajátkezű levél, zárlatán pecsét nyomával. — Irreg. 1. fasc. Kiadva: Chlumeckv, Peter Ritter von —: Carl v. Zierotin und seine Zeit 1564— 1615. 2. k. (Brünn, 1879.) LXXI. 1. pereknek ő volt a legfőbb áldozata, jószág és fejvesztésre ítélték, kénytelen volt az országból menekülni. Politikai szereplése azonban tovább folytatódik, míg 1606-ban Rudolf megkegyelmez neki. A Rudolf és Mátyás között kitört testvérharcban ez utóbbi mellé áll és az 1608.-Í országgyűlésen keresztül viszi a rendeknél, hogy nov. 19.-én Mátyást magyar királlyá koronázzák. Ugyanez az országgyűlés Erdődy Tamással, Forgách Zsigmonddal és Thurzó Györggyel szemben nádorrá választja. Halála után Mátyás özvegyének teljes elégtételt szolgáltat, amennyiben 1611. márc. 21.-én bizonyságlevelet ad ki Istvánffy azon vallomásáról, hogy ez az Illésházy elleni ítéletlevelet kényszerítve, az ország torvényei ellenére állította ki. Illésházy politikai pályafutására 1. Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi pöre. Bpest, 1883. — Angyal Dávid: Magyarország története II. Mátyástól III. Ferdinándig. Bpest, 1898. < (Milléneumi történet ü. k.) 9. s köv. 11. — Hóman—Szekfü: Magyar történet. 4. k. 368. s köv. 11. 1 Szül. 1564-ben, megh. 1636. okt. 9.-én. Politikai szereplése 1594-ben kezdődik és csúcspontját 1608-ban éri el, amikor morva tartományi főnökké nevezi ki a király. Ettől kezdve a morva rendeknek úgy politikai mint vallásügyi harcait irányítja, rábírja őket, hogy Rudolf lemondása után Mátyásnak meghódoljanak. Nagy része van abban, hogy Rudolf Magyar- és Csehországról is lemondott Mátyás javára. Mélyen vallásos lélek és a vallásszabadság kivívását csak békés utakon akarja kikényszeríteni. Mivel azonban így célját nem tudta elérni, 1615-ben lemond a tartományi főnökségről és a fehérhegyi csata után pedig Németországba vándorol, hogy itt nyugalomban élje le élte hátralevő éveit. Élte alkonyán meghalni visszaköltözik hazájába. Életrajzát megírta Peter Ritter v. Chlumeckv: Carl von Zierothin und seine Zeit 1564—1615. Brünn, 1862. 2 Placidus de Marra. V. ö. az 51. 1. 4. jegyzetét. 3 A reformáció történetére a Habsburgok országaiban idézzük Loesche, Georg munkáját: Geschichte des Protestantismus im vormaligen und im. neuen Österreich. 3. verm. Auflage. Wien, 1930. Itt az irodalom is megtalálható.