Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.

A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.

dubio superaturus. Ceterum illustrem Vestram Generositatem divinae protectioni ac benedictioni commendo. Dedi io. Április anno Christi 1604. Wittebergae. Illustris Vestrae Generositatis studiosissimus Salomon Gesnerus

3 d. et templi arcis itidem praepositus. 20. 1604. április 14. Galgóc. Maczkó Ferenc galgóci udvarbíró Thurzó Szaniszlóhoz. Értesíti urát Thurzó Kristófnak Galgócban a protestánsok elnyomására irányuló tetteiről. Eredeti, sajátkezű levél, zárlatán papirfelzetes. címeres viaszpecséttel. — Irreg. 1. fasc. Nagyczagos es énekem mindenkoron kegielmes vram, az en allazatos szolgalatomath aianlom Nagodnak. Istentül io egesegeth megh adatnj kiuanom Nagodnak mint vramnak.

1 Kegielmes vram, az Nagod paranczolatiath uetem. Ast elhigie Nagod biszioniosain, hogj az papokath Christof

2 uram be nem hoza, hanem akar valiami magában uallo folifualtczagoth czellekednj. Tegnapj napon megh pranczolta uolt az bíráknak, hogj be peczetelliek az paphazath; azok hoza mentenek es az valast tétek Nagos uram nekj, eök ast szemj kepén nem czellekedhetik, merth eökis azon hiten uadnak es eo Naga szemit nem koltoth uolna az paphazara, hanem az varas czinaltata. Christof vram eönaga az valastot atta nekik, hogj nem akaria eoketh teobe haborgatnj, hanem maragion minden az eo vallásokban. Az jesuitatok (!) nagos 3 Sz. 1559, megh. 1605. 1593-tól kezdve a wittenbergi egyetemen a teológia professzora és egyúttal a vártemplom udvari lelkésze. Főleg a vitairodalom terén működött és a szigorú lutheri orthodoxia harcosa volt. 1 Személyére 1. a 20. 1. 2. jegyzetét. 2 Thurzó Kristóf, Szaniszló testvére. 1603—1614. szepesi főispán. Felesége, Erdődy Zsuzsanna kívánságára 1603-ban áttér a kath. vallásra és birtokai területén megtiltja a prot. vallásgyakorlatot, a templomokat elveszi és a prédikátorokat elűzi. (V. ö. a 22., 25. és 29. számokat.) Xilander István szepesváraljai prédikátoré az érdem, hogy Thurzó Kristóf 1613 februárjában ismét visszatér ősei vallására. Mintegy jóváteendő mindazt, amit a prot. egyház ellen elkövetett, kezébe veszi a Szepesség egyházi szervezését és az elnöklete alatt összeült szepesváraljai zsinaton tető alá is hozza azt. Pár hónapra rá ezután (1614. ápr. 17.-én) az egyház nagy kárára befejezte földi pályafutását. Egyháztöréneti jelentőségét méltatta Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. 1. k. Bpest, 1922. 212. s köv. 11. és A szepesváraljai zsinat. Nyíregyháza, 1914.