Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.

A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.

nem akar a megye ítéletének erőszakkal ellene szegülni, kéri Thurzót, tegyen igazságot. Eredeti levél, zárlatán papirfelzetes, címeres viaszpecséttel. — Irreg. 7. fasc. Illustrissime Comes, Palatine, Domine et Affinis observandissime, servitiorum meorum addictissimam commendationem. Az Kegd leuelet, meliet Galgoczrol 26. Mártii irth, 2 Április adtak megh Mas leueletis uetem Kegnek ugian chak szinten ma az tepliczei zentegihaz felöl. Bánom hogi euuel köl terhelnem Kegdet, de latia az igassagh mind az nemeös varmegietöl s mind az iuspatronatusagot praetendalo vraimtol hamissunk vagion, mert ahul azt itili az neömeös varmegie, hogy nekem keueseb közöm volna az iuspatronatusaghoz az mas praetensoroknal, az ö kegnel nem constal, merth ha engemet megh halgatot volna, ugi teczet uolna az ky s mégis mutatam volna ö kegielmeknek, ha az szüksegh kiuanta volna, hogi nagiob ot az en naturalis tutorsagom, hogi szem mint az ö zomszedsagok, de ha ez nem uolnais, hiszem örökösök az Veszeleni vram fiays, kiket nem kötőt megh az attiok fassioia s mindenök töbis mar tizenketes esztendősnél s azoknak hiszem ot az en fiamnakis, ki azis örökös es az az hul az templum van, azoknak az praetensoroknak chak egi talpallatni földök sem leuen, nem latom miképpen uehetek el ezektől az igaz haeresektöl az iuspatronatusagot es azoknak az idegeneknek itiltek. Isten latia mint az tűzben, hogi nem örömest tennem uyomot, ugi nem köl nekemis ez az giülölseges vezekedes, de nekünkis lölkünkben iar s az örökös helnek vrai és patronusi, kik chak ket három eztendö muluannis sui iuris lezen, catholicusok leuen es az egez ot lakos kössegis azon egi vallásban leuen, ket három embernek praetensioiaert mérth köllöt az neömeös varmegienek es viceispani vramnakis oli orzagunkban szoha nem hallót exequutionak formaiat köuetni, az kiket szem citál szem conuincalt, soha megh nem tudom gondolni, hanem ha chak az, hogi neki szabad. En annakokert mégis Keghez mint summus iustitiariushoz az aruak kepeben foliamodom s kérem Kegdet, hamissat nekik ne engedgien tenni, mert nem tudunk mit chelekedni, protestálnunk köl mégis Kegd elöt, hogi utat köl kereznem, az mit efféle hatalmaskodók ellen magunk honniaban es iurisdictioiaban megh oltalmazuk magunkot, kiről ha Isten adna, hogi szemben lehetnek, Kegdet kez volnék böuebenis informálnom Kegdet. Mégis kérem azért Kegdet, paranchollia megh Kegd, supersedeallianak efféle violentiaktol es a kinek mi praetensioia vagion az ius patronatusaghoz, kerese suis módis, habent Moisen et profetas, hiszem vagion törueniek, kit köuetuen nem uethetik el utiokot. En az Kegd böchöletierth chak azt nem miuelem, az ki szinten lehetetlen tőlem, bizonnialis iromis Kegk, hogi eddigis az Kegd tekinteti nem forgót volna elötem mas utonnis, obuialni tudtam volna en afféle hatalommal való executioknak, mert megh bochasson ö kegnek, de ha vice ispaniokot akar ki instantiairais ot-