Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.
A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.
resolutioyat. Tegnapi napon eozentek wala palatinus vramnak eö naganak az morway dologh felöl, emlekeztetuyn eö nagat minapi eözenetiröl, tudni illik, mikor az orszagh kewanta, hogy Morwara hadat ne bochasson, azt eözente, hogy az morwayak megh eosmerték az eö kiralyokot, azyert ez az had magok kewansagara megien be, holot ez eö felsyge hewsegere akar az Morwa állani, arra ugy resolualta magát, hogy ugian mostis az morwayaknak nagyob része az eö felsyge hewsygere akar állani, hanem ezt az lewelet ugy mond chak az defensorok yrtak, kik ymar latwan ezt az dolgot, felnek, hogy mind feyeket, mynd penigh yoszagokot el uesztyk, azért fogyak illen erössen az dolgot es minketis rebelliora akarnak ynditani. Most formaltatia eö naga, michoda walaztot akar adni az morway lewelre, kit holnap az orszagh elöt fogyak olwasni, ha megh edgyezönk rayta miniayan, Nagodnak pariayatt megh köldgyük. Mynemö hyr futamodot tegnap az Morwaban leuö magyar hadnak compescaíasa felöl, Nagodnak Chyuti Istwan vram megh yrta. Ezeknek utána az Vr Isten éltesse Nadot sok eztendeygh yo egessyghben. Datum Posony die 30. mensis Julii anno 1619. Illustris ac magnificae Dominationis Vestrae servitor deditissimus Franciscus Plathy m. p. 2 231. 1619. július 31. Pozsony. Chuthy Gáspár és Rimay János Thurzó Imréhez. Három nap múlva eldől, hogy eloszlik-e az országgyűlés vagy még tovább folytatja tanácskozásait. Pozsonyban különben minden gyanús s levélben nem is mernek a való helyzetnek megfelelően mindent megírni, mert a levélvivőkre is leselkednek. Kérik Thurzót is, jól nézze meg, kire bízza leveleit, mert „nem mind szeöry mentébe simogattiak it nemelliek az Nagod tekintetit." Várjon a Semptébe való átjövetellel is három napig, amíg az országgyűlés valamit végez. 1 Eredeti levél, Rimay János írásával, zárlatán piros viaszpecsét nvomaival. — Irreg. 8. fasc. — Kiadva: Tört. Tár. 1881. évf. 93. 1. 2 V. ö. a 245. 1. 1. jegyzetét. 1 A levélírók személyére v. ö. a 258. 1. 1. és 2. jegyzetét.
