Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.

A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.

Quanto serviat decori, illustrissime Mecoenas, Domine mihi benignissime, simul etiam honori, felicitatis civilis gradum assequi conantibus summum, virtus gratitudinis laudatissima, gratiam suo benefactori reddens, testis esse potest communis magistra experientia, quae beneficium acceptum aeternae memoriae infigendum esse monet, etiamsi pretium aequivalens Deo, patronis et praesentibus reddi non possit. — Et huc totus recte philosophantium chorus suorum verborum splendore collimat, hanc ut gratitudinem mortalibus persuadeat, esse virtutem maximam. Quibus, accurato mentis discursu, perpensis, Ill-mae C-ni V-ae, nutritio et domino meo humiliter colendo, quales et quantas agam grates, modum invenio difficillimum. — Ut enim silentio tegam heroicum munificentiae specimen in Ill-ma C-ne V-a cum erga alios Musarum cultores, tum vel maxime domestici Lycaei promotionem uberrimam, ecclesiarum defensionem firmám, unicum, Principe et Heroe, celebrabo factum in me ipso exhibitum. Dum nullo merito eas mihi licuit visere orbis partes beneficio promotionis copiosissimae, ab Ill-ma C-ne V-a suppeditatae, ea cognoscere lumina ecclesiae per commendationem Ill-mae C-nis V-ae, quae alias assecutus fuissem nunquam. — Hanc munificentiam magnificam erga Scholas et ecclesias depraedicant non solum limina Hungáriáé, sed et regionum exterarum incolae, quibus virtutes paternas licet conspicere in magno heroe filio, a magnis magnifice commendato. Depraedico et ego, eo quo possum, gratissimo animo, et cum desint vires munificentiae istius spensandae, exclamandum mihi esse cum Diogene, aequivalens similiter reddere nequeunti, puto: Dii large remunerent Ill-mae C-ni V-ae omniaque animi vota compleant.

1 Easdem gratias cum humilitate animi merito Ill-mae C-ni V-ae debeo agere ob ulteriorem promotionem ad altiores honoris gradus, nominatim vero régimen domestici gymnasii, informationem studiosae iuventutis in veris pietatis et virtutum fundamentis. A quo gubernaculo me licet avocet virium imbecillitás et nondum, recuperata sanitas, voluntati tamen Ill-mae C-nis V-ae promptus paratissimusque parere volo, eam operám daturus non solum, ut beneficium 1 Thurzó Györgynek az egyházak és iskolák ápolása és felvirágoztatása terén szerzett érdemeiről a legékesebben beszélnek e kötetben közölt levelek. Míg egyrészről sok külföldön tanuló ösztöndíjasának levelei bizonyítják, hogy semmi áldozatot nem kímélt, hogy az egyházakat és iskolákat nagy műveltségű prédikátorokkal, ül. tanítókkal lássa el, másrészt összeköttetésben állt kora legkiválóbb prot. tudósaival, ami viszont arról tanúskodik, hogy a fejlettebb nyugati tudományosságot és intézményeket állandóan figyelemmel kísérte. V. ö. a mondottak igazolására a 19., 38., 42., 93—95., 103., stb. számokat, továbbá zólyomi Barthossovicz Sámuel ösztöndíjasának Wittenbergből 1615. május 21.-én, (Irreg. 15. fasc.) és júl. 28.-án (Irreg. 1. fasc.) hozzáírott leveleit; Meisner Baltazár wittenbergi egyetemi tanár 1614. nov. 1.-én (Irreg. 2. fasc.) és 1615. jan. 22.-én (Irreg. 15. fasc.) leveleit, amelyekben Thurzót „.. . literatorum patrónus munificentissimus"-nak nevezi; Baldvin Frigyes, szintén wittenbergi egyetemi tanár 1615. márc. 23.-án Thurzóhoz intézett levelét (Irreg. 2. fasc).