Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.

A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.

et subiectione servire ac officio meo satisfacere studebo. Id unicum iterum atque iterum suppliciter rogans, ut sive me fungi hoc officio ac meae huic ex parte religionis petitioni assentiri S. M. et S. V. voluerint, sive non: Me nihilominus sua gratia clementissime prosequi ac pro tali fideli subdito ac servitore, qui res fortunas et bona sua universa, vitamque adeo ipsam penes S-am M-tem et S-tem V-am exponere et profundere est paratus, benignissime agnoscere dignentur. Cum autem domini sacerdotes in archiepiscopatu existentes suos episcopos et superintendentes, bona vero archiepiscopalia administratorem ac suos provisores habeant, me planum quid cum illis negotii vel certe nihil habere, certum est, meum enim est, militaria tractare ac non in aliorum negotia, officia vel religionem ingerere. In bona ecclesiastica et in negotium religionis catholicae Romanae quod me immittere nolim, quin personis ecclesiasticis debito cum honore et reverentia quod tutelam etiam exhibere sum paratus, id iam antea literis meis, quae instar reversalium esse possent, facturum me humillime obtuli. Super quibus omnibus clementissimam a S-te V-a expecto resolutionem. Mea humillima servitia perpetua eidem offerens. Datum 14. Augusti. 13. 1602. augusztus 21. Biccse. Thurzó György Mátyás főherceghez. Mátyás főhercegnek aug. 17.-én hozzáintézett levelére azt feleli, hogy a duná inneni főkapitányság elfogadására már több alkalommal megjelölt feltételeiből nem engedhet. Fizetetlen zsoldosokkal a végeket nem tudja megmenteni és az ebből keletkezhető veszélyekért nem vállalhatja a felelősséget. A vallási kérdésben pedig lelkiismerete ellenére nem változtathatja meg álláspontját. Reméli, hogy a király elfogadja feltételeit és rövidesen be fogja iktattatni a főkapitányságba.

1 Egykorú másolat. — Fasc. 1. No. 16. 1 V. ö. a 6—12. számokat. Mikor Thurzó e levelet írta, főkapitányi kinevezése már megtörtént és instrukciója elkészült, amelyben bizony ez utolsó levelében is hangoztatott két legfontosabb feltételét nem teljesítették. Bár a tisztség ráruházása ennek ellenére is megtörtént, azt egy év leteltével már viszsza akarja adni. Nyomós okokkal indokolja meg e szándékát, de ezek között is legjelentősebb a vallási indok. A király szigorú hangú mandátumban hagyta meg neki, hogy a végvárakból a prédikátorokat mind űzze ki, amit azonban ő részben hite ellenére, részben az ev. vallású zsoldosok lelkiismereti szabadságának megsértése nélkül nem tehet meg. Hogy tehát a király haragját magára ne vonja, „satius.... est officio valedicere, quam aliqua contra conscientiarn