Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.

A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.

fogia emészteni, talallion olly módot, hogy efféle neköl el legyenek es Ngod parancholna méltósága szerint, hogy ha touab nemis, az orszagh gywleseigh supersedeallianak efféle intestinum bellum hozó machinamentumoktul. Ott osztan Ngod megh lattia mint kellessek proponalnj, mert ez, minthogy nem kichin dologh, ugy bizoniara, ha magának erőt ueszen, nem kichin faratsaggal chendessedik. De mind ezeken az Ngod beolch iteleti. En szolgálok Ngnak mint io akaró vramnak patronusomnak. Tarchia megh Isten kedue szerint ualo io egessegben Ngodat. Datum ex castello Muraiszombathiensi i. die Augusti anno 1615. Ill-mae D-nis V-ae servitor et affinis addictissimus Thomas Zéchy m. p.

4 Kívül rájegyezve: Exhibitae die 9. Augusti. 174. Keltezetlen. (161 j. július 29. után.) A varasdi ev. polgárok Thurzó Györgyhöz. A zágrábi püspök a fölött való haragjában, hogy a varasdi plébános által az ő akaratából kiátkozott 14 varasdi ev. polgár Thurzótól mert védelmet kérni, meghagyta a varasdi bírónak, hogy őket a városból űzze ki. A bíró a város elhagyására 15 napi haladékot adott nekik. Thurzó sürgős segítségét kérik. Eredeti levél. — Irreg. 2. fase. Illustrissime Comes ac Domine, Domine nobis gratiosissime. Perpetuorum servitiorum nostrorum in gratiam C-nis V-ae humillimam commendationem. Az el mult Zenth Lörincz napian Bitchen minemö dolog felöl találtuk uala meg Nagdot alázatos köniörgö leuelünk által, tudgiuk, nyluan uagion Nagodnal; meli my ackorbeli keöniörgö leuelwnknek be adására adot okot, az varasdy plebanusnak, Radowitius Jánosnak, sokatlan, sot halhatatlan czelekedeti, holot minket tizennegien, kik ez elöttis Nagodat meg találtuk uala, mint kik itt Várasd varosában az euangelium tudomannak ellene nem mondottunk es ez az ö uallasat köuetni nem akartuk, ez elmúlt júliusnak hetedik napian excomunicalt; Nagodat hogi meg találtuk uala, ackor Nagod leuelet 4 Szül. 1555-ben, megh. 1618. febr. 9.-én. 1605-ben Bocskay mellett harcol, 1610-ben lesz főasztalnok, 1613-tól haláláig dunántúli főkapitány. Evangélikus hitét a Batthyányiak hatására később a református hittel cseréli fel. Udvarát Muraszombatban tartja. A prot. egyházakról és prédikátorokról mindig bőkezűen gondoskodott. V. ö. Payr i. m. 255—256. 11. és Acsády Ignác: A Széchyek Murányban. Századok 1885. 21., 116., 212. és 319. 11.