Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.
A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.
Magyarországnak és a magyar prot. egyháznak mindig a legnagyobb készséggel tett és tesz szolgálatokat és ha ösztöndíjasait ismét hozzáküldi, azokat szeretettel fogadja és neveli. Eredeti, sajátkezű levél, zárlatán papirfelzetes, címeres viaszpecséttel. — Irreg. 2. fasc. 138. 1614. január 5. Szered. Göncz Miklós Thurzó Szaniszlóhoz. Kéri Thurzót, hogy Sághy István majtényi 1 prédikátoron és feleségén Sellyén 2 esett sérelmet torolja meg. István prédikátor u. i., amint ezt maga Göncz levelében leírja, látogatóban Sellyén volt és ott megtámadták. A sellyei tiszttartó 3 elfogatta ugyan a támadókat, de megbüntetni nem akarta, sőt pénzért hajlandó lett volna őket szabadon bocsátani. — Göncz levele után folytatólagosan sajátkezűleg írja le István prédikátor a rajta esett sérelmet. Eredeti, sajátkezű levél, zárlatán papirfelzetes, címeres viaszpecséttel. — Irreg. 4. fasc. 139. 1614. január 6. Breznóbánya. Melikius Sámuel breznóbányai prédikátor és Turóc-, Nógrád-, Zólyom- és Hontmegyék superintendense Thurzó Györgyhöz. Tribel Gáspár elleni ügyét újra figyelmébe ajánlja. Jelenti, hogy Széchy György gömörmegyei birtokain élő és az ev. hithez csatlakozni akaró prédikátoroktól jan. 10.-én az esküt kivette és elkötelezte őket az ev. egyház prédikátoraivá. Kéri Thurzót, hogy az esetleges háborgatások ellen adjon nekik menlevelet s hagyja meg Széchynek is, hogy őket védje. Foglalja bele azonban a menlevélbe a kishonti prédikátorokat is, akiket Pepichius István kokávai prédikátor nagyon sanyargat. Eredeti, sajátkezű levél, zárlatán piros viaszpecsét nyomaival. — Irreg. 2. fasc. Illustrissime Comes et Palatine, Domine et Patrone clementissime, omni honoris cultu suspiciente: Salutem veram animae et corporis cum voto felicis anni precatus, omnia officia pietatis et observantiae humillime commendo. 1 Majtény, Pozsonymegye. 2 Vágsellye, Nyitramegye. 3 Ekker Lukács. V. ö. a 179. számot.
