Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.

A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.

hatalmát tartani. A vallásügyi kívánságokra az a véleménye, hogy a kath. és ev. vallások szabad gyakorlata megengedendő lenne, egyéb eretnekséget el kellene nyomni. Ami pedig az erdélyi vajdák és fejedelmek által tett adományoknak a király által való megerősítését illeti, ha ezeket az adományokat érdemes személyek kapták, ezeket a királynak meg kellene erősíteni a birtoklásban, de jóvá kellene hagyni mindenekelőtt Báthory Zsigmond

2 adományait. A többi adományok éryénytelenítendők.

3 Fogalmazvány. Felzetén Thurzó következő feljegyzése olvasható: Haec opinio mea conscripta ac illustrissimo, reverendissimo dominó archiepiscopo Strigoniensi, per Hungáriám locumtenenti Tyrnaviae assignata est die 30. Januarii anno 1601. Georgius Thurzó m. p.

4 Fasc. 11. No. 15. 2 1588—1599. 3 Az idevonatkozó eseményekről tájékoztat Acsády Ignác: Magyarország három részre szakadásának története. Milleneumi történet 5. k. Bpest, 1897. 55k.. s köv. 11. 4 Thurzó Ferenc és Zrinyi Kata fia. Szül. 1567. szept. 2.-án, megh. 1616. dec. 24.-én. Kora ifjúságában megismeri a harci életet Pálffy Miklós hadvezér oldalán és ennek halála után átveszi örökét, az újvári és a dunáninneni főkapitányságot. E tisztségében azonban az udvar azt kívánta tőle, hogy még a saját udvarában sem tartson vallásán levő prédikátort és a kath. vallás védelmére reverzálissal kötelezze magát. E feltételek miatt Thurzó csak ideiglenesen vállalta a főkapitányságot és 1604-ben már Kollonics Szigfrid neveztetik ki helyébe. Ez a súrlódás azonban nem változtatta meg érzelmeit az uralkodóház iránt, megmarad ennek hűségében élete végéig. 1606-ban a bécsi béke létrehozása után, amelyben neki nagy szerep jutott, megkapja az árvái örökös főispánságot Árva várával és a hozzátartozó uradalommal. A Rudolf és Mátyás között kitört viszályban Illésházyval ő irányítja a magyar rendek állásfoglalását, ő hozza létre 1608-ban Mátyás vezetése alatt a magyar, osztrák és morva rendek unióját, résztvesz Mátyásnak bátyja, Rudolf, ellen Prágába vezetett expedíciójában, majd az 1608-as pozsonyi országgyűlésen Illésházyval együtt előkészíti a rendeknél Mátyás magyar királlyá koronázását. Ezek után választja az 1609-es országgyűlés nagy többsége Illésházy halála után Erdődy Tamással, Forgách Zsigmonddal és Széchy Tamással szemben nádorrá. Nádorsága alatt egyenes jelleme, feltétlen szókimondása és hitéhez való erős ragaszkodása többször összeütközésbe hozták az udvarral, de az igazságot mégis mindig diadalra vitte. Kora harcainak, amelyeknek középpontjában a vallásügyi kérdés állott, valóságos vezéralakja volt és megtestesítője mindazoknak az eszményeknek, amelyek után a reformált vallások hívői áhítoztak, amelyekért imádkoztak, de küzdöttek és harcoltak is, ha erre volt szükség. De nem elégedett meg azzal, hogy hazája részére biztosította a lelkiismereti szabadságot, hanem arra törekedett, hogy ennek áldásaiban a szomszédos országokban levő hittestvéreket is részeltesse, így lett ő az osztrák Tschernembl Erasmus, a cseh Budowecz Wencel és Rosenberg Péter és a morva Zierotin Károly prot. államférfiakkal együtt a protestánsok szövetségének szellemi vezére abban a nagy harcban, amelyet a XVII. század elején meginduló ú. n. ellenreformáció vont maga után. Hogy a magyar prot. egyháznak mit jelentett Thurzó György személyisége, arra a legékesebb bizonyság e kötet. Az itt közölt adatok, kiegészítve a már ismertekkel, most már úgyszólván teljesen megvilágítják azt a hatalmas tevékenységet, amellyel Thurzó a hit megerősítését és terjesztését, az egyház szervezését és az