Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIV. Budapest 1930.

Paulinyi Oszkár: Iratok Kassa sz. kir. város 1603—1604-ben megkísérelt rekatolizálásának történetéhez

lenére, mert ebbe semmiképen bele nem nyugodhatnak."

8 De az erő megnyugtató érzete mellett, ott él a hitben a fanatizmus elszántsága is, mely nem riad vissza a dolgok ultima ratiojától s az erőszakra erőszakkal felel. Ez az elkeseredett elszántság tolul már az 1604. évi országgyűlés protestáns rendjeinek ajkára a tiltakozás komoran fenyegető szavaiban: ha — ami félő — a vallásügyben — szól a tiltakozás — bárki részéről kísérlet történnék a vallás-kérdés fennálló állapotainak megváltoztatására, ők ennek ellenében jogaikkal élni fognak s az ebből netán származó veszedelmekért a felelősséget maguktól előre elhárítják.

9 Ez a fanatizmus fűti Kassa fegyverkező polgárságát, amely a szomszédos megyék hittestvér-nemességét hívja segítségül;

10 ez fullaszt ja botrányba a katolicizmus kizárólagos uralmába hajtani vélt Kassa első úrnapi körmenetét;

11 s ez emel fegyvert ugyanez év szeptemberében Lőcsén az országnak a Szepesség templomainak elfoglalására érkező királyi helytartója, Pethe Márton kalocsai érsek ellen,

12 hogy aztán mihamar egy országos felkelés lendületében robbanjon ki. Az egymással homlokegyenest ellenkező törekvéseknek a mellett semmi mérséklője, tompító fékezője nincs. A mozgalomnak sem cselekvő, sem szenvedő részeseinél a jogszerűség nem irányító, vezető zsinórmérték. Az ellenreformáció mozgatói hitbeli meggyőződésükben abszolút erkölcsi jogosultságot találnak az ellenfél teljes megtörésére s egyedüli ösztönzőjük saját erejük, hatalmuk érzete, amely mellett csak igen halk szava van — amikor épen van — az államérdek politikai mérlegelésének, s amely mellett a tételes vagy szokásjognak megfelelő jogszerűség hangoztatása inkább csak az ellenfél ellenállásának gyengítését célozza. Viszont a másik oldalon a protestánsok is a rekatolizáló törekvéseknek egyes cselekményeit nem a szerint mérlegelik s fogják fel sérelemnek: megmaradnak-e azok vagy sem az idők folyamán megrögződött gyakorlat keretei között, hanem az ellenfélnek minden, még a legcsekélyebb, akár csak belső erősbítését szolgáló megmozdulásait is izgatólag, hitük sérelme gyanánt veszik tudomásul és mindenkori erejükhöz, hatalmukhoz képest igyekszenek azokat visszaszorítani. A vallásügyi probléma ilyen szellemi tartalmából magyarázva az eseményeket, megérthetjük, hogy a rekatolizáció mozgalmának Bocskay támadását megelőző, látszólag helyi jelentőségű, szűkebb körre szorítkozó cselekményei is miként hozhatták forrásba a magyarországi protestantizmus egész egyetemét. Hogy forrásba hozták, annak az 1604. évi országgyűlésnek Károlyi Árpád tanulmányából ismert drámai feszültséggel telített légköre cáfolhatatlan igazolása. S hogy minő súllyal bírt a már ugyanazon esztendő őszén kitört felkelés gyúanyagában, annak beszédes bizonyítékát nyújtják a prágai udvarnak mindjárt a felkelés legelején, annak harmadik hetében, tett rendelkezései. A prágai kormánykörök t. i., miután Belgioiosnak a gyorsan pergő események azon melegében kelt adorjáni, váradi s szepesváraljai jelentéseiből kénytelenek voltak megállapítani, hogy ,,a hajdúk és magyarok lázadása a reformáló törekvéseknek és a valláskérdésnek a rovására kívánkozik", a legégetőbb teendőnek azt tartják, hogy Belgioioso ezt a „hiedelmet a nemesség és a városok fejéből kiverje" s őket a számbajövő városokhoz és megyékhez egyidejűleg kibocsátott királyi kiáltványok szellemében s Iratok: 27. szám. I Károlyi Á.: Magyar Országgyűlési Emlékek, X. kötet, Budapest, 1890. 523—26. 11. 10 Iratok: 29. szám. II Iratok' 27. szám. 12 Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen, Budapest, 1922. 189. s köv. 11.