Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIV. Budapest 1930.

Paulinyi Oszkár: Iratok Kassa sz. kir. város 1603—1604-ben megkísérelt rekatolizálásának történetéhez

scnt, ut dictam ccclcsiam parochialem, quandoquidcm capella capituli Agriensis et in abstruso loco sita est ct (uti fertur) maiori parte exusta,

3 ac idem templum Cassoviense per catholicos ad cultum divinum iuxta ritum sanctae et orthodoxae ecclesiae Romanae ibidem exercendum olim extructum fuerit, capitulo (!) absque omni ulteriori cunctatione et renitentia ipsí capitulo Agriensi assignent atque ibi sacra more catholico celebrari et peragi patiantur, imo ipsimet quoque cives eidem cultui divino frequentes intersint. Quod si autem huic Suae Maiestatis mandato sese obsequentes non exhibuerint, extunc septem vei octo ex primariis eiusdem senatus personis Viennam accersendos putant domini consiliarii (causa tarnen citationis eorum nulla expressa), ac ibidem sub aresto eousque detinendos, donec assignatio templi parochíalis capitulo Agriensi fienda effectum sortiatur.

4 Idem cum Soproniensibus quoque antea factum fuisse constat.

5 Atque hac ratione Cassoviensibus quoque ecclesiam hanc absque maiori aliquo strepitu adimendam domini consiliarii censent. Ex consilio Hungarico, 26. Mártii 1603. Lippay p. m.

(! Kívül: I. Felzet: Opinio dominorum consiliariorum Hungaricorum. II. Az elintézés során kelt hátirati feljegyzés: Ad caesarem cum voto pl.

7 3 L. 72. 1. 12. jegyzet. 4 A tanácsosok e javaslatukat megismételték a következő esztendőben is (1. 26. sz. alatt 73—74. 11.). Szuhay azonos javaslatát 1. a 6. sz. a. s Belgioiosoét ismételten 27, 36. sz. a. 8 Sopront, az erőszakos ellenreformáció első áldozatát három ízben is — 1584. április—májusában, majd szeptember—októberében és harmadszor 1595. március—május havában — az itt javasolt módon, tisztviselőinek Bécsbe idézésével s fogvatartásával kényszerítették az evangélikusok szabad vallásgyakorlatát megszüntető, illetőleg korlátozó királyi rendeletek végrehajtására. (Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története, I. köt. Sopron 1917. 154. s köv. 11.) 6 Lippay János 1604. elejéig királyi titkár; 1604. elején a közbül hűtlenségbe esett Joó János utódjaként királyi személynökké nevezik ki; a protestáns rendek részéről kedveltségnek éppen nem örvendett. (Károlyi Árpád, Néhány történelmi tanulmány 196. 1. és Magyar országgyül. emlékek X. köt. 346. 1. 1. jegyzet, és XI. köt. 372. 1.) 7 Mátyás főherceg e jelentését nem ismerjük.