Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIII. Budapest 1929.

III.Okleveles adatok a gyöngyösi református egyház történetéhez

banus Lírám mint szorgalmatos jó gondviselő buzgó lelki pásztorunk nem consentiálván, az ellen az egész Pápista keresztények fejében contradicalt, nem külömben szegény édes helyünknek feő birája Flavi György Uram is maga tisztének és hivatallyának eleget kívánván tenni, az ell szomorodott, és ell keseredett város Catholicus lakosi képében tett olly szót, hogy jövendőben senkitűi sem okoztassék, nem ellenkezhetik ugyan, de felettéb bánya, sajnállya is azon Sz. templomnak ell vételét, és annak resignatiójának nem consentialt. Melly ebbéli tett szavaira Okolicsányi Gáspár és Kántor János commissarius uraimék mint a Catholicusok, Luther és Kálvinista vallásán lévők feli zendülvén említett bírákra evocálni akarták a nemes ország Táblájára, mind ez által az abban maradott, akkoron, és edgyütt azon Sz, templom ki mutatásával ob temporis serotinitatem szállásokra vissza tértének az Urak igy az nap más dolog véghez nem mehetett, hanem regveire, az Altaristica jók resignatioját halasztották, az mint is die nimirum 17

a mensis ejusdem 8-bris nyolcz óra tájban regvei nem gondolván in edoctionem Altarie producalt levélbeli documentuminkal, az kik ellen in contrarium Forgács Sigmond Ur eŐ nagysága elejbül ugyan Forgács Sigmond nevezeten való földes Urnák collationalisos levelén, kivel melly az Altariához tartozandó Házat nem is tangállya, continentiaiban nem is producalhatták, mind az által az altariához tartozandó jóknak is ugy mint Zarnoczy András Uram házat és az nagy Patak mellett a mint a Sz. Orbán templomába járnak, szöglet kő házat jobb kéz felül, a mellyben mostanában lakik eő kegyelme, ell akarván említett Commissarius Uraimék a sok importuna instantiájokra foglalni, és kezekben resignalni, de mint hogy Tisztelendő Ordódy Sebestén kanonok, és esperest Ur tiszteletes P. Márton káplány uram melle két maga erejében bizó Pápistát állítván azoknak assistentiaival ki vont fegyverrel törvényessen repellaltattak, jól lehet haragval, és fennegetéssel is, késirgették annak reassignatióját, azt véghez nem vihették, hanem indultak a sólymos uczai kő malomnak ell foglalására, és az altariához tartozandó jóknak resignatiójára, de mivel már ottan is Tisztelendő Plebanus Uram eő kegyelme készen várván annak resignatioját is repulsione mediante megh nem engedte, itt nagy veszedelem is következhetett volna, ha nem recedáltak volna, mert immár csak Plébános Uram parancsolattyát várták sokan a Catholicusok közül, így azért ezeket megtartván