Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.
91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából
igionac, vagy minemw chendességben éljenec meghse gondolja, hanem hogy tartomániál, jószágát, békeségben es igassagban tartcha : az sz. tudomant homálj es konkoly nelkwl hirdettesse, az közönséges társasagot jo törvénievel es igaz atiafiui szeretetivei szentwl es jámborul birja es igazgassa. Ezeket ez mi Josaphathoz illendő Fejedelmwnc nem chak tudta, es mint egy el rejtet kinchet ládájában tartotta, de chelekedetivelis meg bizonitotta. Mert mihelien bizonios es szava hihető emberektől, az mi orszagunc elebbeni baratinac, az utan penig hirtelenseggel löt ellenségínec ellenwnc végezet titkos es alnoc tanachat meg értelte es jővésetis meg tudta volna, noha az ő vitézinec nem kitsiny kárával eset: de mégis az menniei capitannac zaszloia alatt bátran az Tiszán tul mindgiart ellenségivel szemben menvén, erejét meg töre, es sullios igaját niakunkrol le vona. Mely igaz légien penig az, hogy az szerenche mostan iob, mostan bal kéz felöl légien, az ő viselt dolgaiból nilvan ki tetszik. Mert noha az mi orszagunknac darasi, az Magiar országi méheket Edelénnel kemenien megmarván chipdesvén, egész Miskoltzig futva wztek vala ; melj diadalom az mieinknec lattatic vala öröcke allandonac lennie: mindazonáltal minekutánna Isten titkos itileti szerint az ő eszeket meg chabita : es szemec eleiben, mint az Lott Patriarcha haborgatoinak, homályt vete, az mieinktől niert giőzedelemmel nem tudanac jol élni; mely tudatlansagnac alkolmatossága által, az mi Haiduinc szakadozot es el szélhedet erejeket meg foldozván es helére állatván, ismét masut az raitoc töt gialazatos kárt az ellenségnec hasonló mertékkel visza mértéc: mert ő rejajoc mint egi véletlen dördwlés vitéz módra rohanván, őket bátorsággal öltéc vagtac, es egész Magiarorszagbol, ugimint hazánknak vér szopó farkasait ki wzéc; kic fodros gallierokott annac az gialazatos szégien vallasnac beliégejw mostis niakokon viselik. Olvassuk az (lapszélen : Coelius Rhodig. lib. 7. c. 28.) Macedóniai Philep kiralnac az világ biro Sandornac Attianac emlékezetre melto ditseretes chelekedetét, ki midőn egi katonaját valami dolganac meg szerzésére bochatotta volna; azonban penig az szélveszi haboru miatt hajója elromolván, az tengerből egi szegény embertől, chonokban ki fogatéc; sőt az tenger partian valo kis hailokaban be vivén, minden emberséges gazdálkodással vala neki, es harmintz nap el mulvan uti költséget adván az katonanac, az királyhoz haza bochata. Az vitéz penig
