Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.

91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából

palia futasoknak célját elérvén országunkban visza tértec, mingiart hazankbéli scholaknak es ecclesiaknak gongia viselésere, kegies Atiai indulatból származót jo akarattal osztogatot: az kic jol tudom, hogy az kic mégh hazánkban élnec; avagy mégh mostis Németországban tanulnac, hálaadó voltokat (miért hogy erőtelen allapattioc miat kwlömben nem lehet) dicheretes emlékezettel megh mutattiác. Azokis el hittem ő Nganac maradékihoz haladatlansagnac vétkében nem talaltatnac: kiket el hagiot igiekben tanachaval táplált: kiket szegény niomorult allapattiokban költseggel, gabonával segitet: kiket az ellenség sarcza alol pénzével ki váltván, szabadsagoson élni engedet. Thovabba az kegielmes nevet noha ő Nga fel nem vötte, es magát azzal nevezni nem engedte: mindazáltal mind beszédében, mind chelelekedetiben kegielmes volt: tudván azt, hogy itt ez földön Istennec képét es tisztit viselné, kinec tulaidona volna az kedvezés es köniörwletesség : melj jószágban inkab akarta Isten 'niomdokát, hogy nem mint ember szokását, követni. Annakutanna aztis jol tudta, hogy nem fene allatoknak, hanem egj igiw embereknek parancholna: kiknec jo akaratú engedelmességeket, semmivel inkab magahoz nem édesíthetné, mint kegielmes es niajas beszédével, az mint ezt Salamon (Lapszélen : Prov. 20-28.) bizonittia mondván: Thronum Regis corroboratur dementia. Az kiraljnac kegielmesseg öregbiti birodalmát. Es miképpen hogj az Ania méhnec avagj ugian ninchen fulakja: avagi ha vagionis, mást véle megh nem chip: ezenképpen ő Ngais az mint, mikor es kikhez illet, kegielmes engedelmes volt: giakorta szájában viselvén Szent Pálnac (Lapszélen : Rom. 12-ult.) imez mondásat: Az embertelenséget, emberségeddel giőzd megh. Tellies életeben penigh mértékletes es józan elméjw volt: mert az tobzódástól nem kwlömben félt, retteget, mint az eczaka járó kormanios mesterec az tengerben való kőszalaktol. Hallottam nem igen régen ő Nganac soc esztendőtől fogvan kedves vitéz szolgaiat azzal dichekedni, hogy soha nem lattá volna ő Ngat italtol meg részegwltnec lenni. De am bátor az emberek semmit ne szóllionac, az ő Nga kegiessegeről soha el nem feletkeznec ő Ngarol az Isten igéjénec halgatasara régen chinalt templomoc, kiket romlót es puszta allapattiokbol szépen fel epitet: kic közzwl ez Szerenchi fondamentomatol fogvan, illien