Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.

Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve [1-27. sz.] Folytatás

a Visitatio scholae rectoris in Erdőhénye Emerici Szalánczi 10. Fehr. die Jovis praesentibus Urbano K., M. Komjáti, Fran. Halászi, Paulo Ibrányi, Matthaeo Rozvádi. Anno 1632. bényei Vajda János az bordézmán didactromot nem akarván adni az mesternek, causálván, hogy az fiát azon az esztendőn nem tanította volna ugy, mint tavaly, hanem csak henyéltette, és noha megverték otthon az gyermeket, de mégis nem akart scholában menni. Minekokáért az mester letartatta Vajda Jánost az dézmán. Vajda János Máté uram instructiójából hozzám jött, panaszolkodván az mester felől, mégis azt mondotta, hogy ha én parancsolom, megadja az mesternek az köblös bort, én pedig nem akarván senkinek kárt tenni, igírtem arra magamat, hogy az törvényre általmegyek. Vajda János az törvény előtt hozzám küldött, azt izente, hogy által ne fáradjak az törvényre, mert az mester letötte äz tartásnak jutalmát, köböl bort is nem vött, és felszabadította az embert az arrestumbol. Annakutána gondolkodott Máté uram az dolog felől, föltalálta magában, hogy Vajda János elfelejtvén az ő Kegyelme instructióját nekem referálni, és tanácsának scopusát exponálni, tetszett, hogy hogy az mester vádolása az Ecclesiának constálna, annakokáért 20. Januarii, mely nap estve meg is holt, az ágyon ültében levele által intimálta, hogy az tanácsnak tetszenék, hogy az scholát megvisitálnám, melyet besugallottanak az mesternek és alattomban szekereseket fogadván, Liszkára kezdette borait hordatnia. Az tanács senior képében fogta Máté uramat, és az mi az borokban még az bényei scholában maradott, sequestráltatták az én Bényére való menetelemig. Az levelet ebéd után adták meg, én mindjárt paripámon Bényére mentem, de semmiről nem végezhettem, mert Máté uramot az gutta megütötte volt, akkor immár az ház közepén holt elevenen feküdt, szemeit behunyta és nem is szólhatott. Onnat re infecta házamhoz estve későn megjővén, azután 6. Febr. az bényei biró, Gyalai Miklós tanácsával együtt levele által visitálni általhivott. 10. Febr. általmentem hatodmagammal csak, mert többen nem compareálhattanak volt; semmit nem pronunciálhattunk, de azért ennyire mentünk elől a visitatióban. Az bényei tanács felette igen szégyenlette azt, hogy holott az mesternek esztendejének terminusa 13. Febr. volt, sem prédikátorának, sem az bírónak hírré nem tötte,