Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.
Oklevelek a reformáció első századából
dedimus, donavimus et contulimus et appropriavimus, prout damus, donamus, conferimus et appropramus, ipsis premisso iure incumbentibus, perpetuo possidentibus, nobis nostrispue successoribus provenire debentibus, qua census et alterius cuiusvis perennacione tarn ordinarie, quam extraordinarie contribucionis dacione et solucione, serviciorumque cuiusvis generis exhibicione, qua alias a reliquis unanimiter subditis nostris errore (?) domorum et agrorum suorum de iure nobis conferri et prestari solent, sepefatum Stephanum Kopachi, et per eum dominam consortem et liberos eiusdem utriusque sexus universos penitus eximentes, et liberosce in perpetuumque manere et observare et observari facere volentes, atque permittentes harum nostrarum vigore et testimonio literarum sigillo armali chirographoque nostro communitarum mediante. Sárospatak 13. Maji anno 1561. A XIX. sz. elejéről származó egyszerű másolat, helyenkint egy más kéztől eredő javításokkal és pótlásokkal. Nemzeti Múzeum. Szerdahelyi cs. It, 67. 1561. augusztus 7. Bártfa. Faber Tamás iskolamester ünnepélyes humanista levélben meg-> hivja Selmecz város tanácsát néhai Stockei Lénárt leányával, Annával szeptember 16-án tartandó esküvőjére. Ervei közt megemlíti, hogy Stockei, aki mintegy húsz évet töltött az ifjúság nevelésében, Magyarország e szélső részeit a külföld előtt ismertté tette és tisztességét gyarapította. Serviciorummeorum commendacionem promptissimam offero circumspectis dominis vestris. S[alutem] P[lurimam] D[ico.] Multe fortasse recenseri possent cause cur non silencio, sed quadam cum solennitate conviviorum et presencia hominum honestissimorum auspicia matrimonii ineantur et confirmentur. Verum he due videtur esse precipue: Prima quidem, ut ipse apparátus et convivarum conventus sint testes legitime contracte copule, secunda vero ut sit discrimen discipline publice perutile inter honesta ac voluntaria coniugia. Et ea, que eciam invitis personis, propter minus honestam consuetudinem sepe decreto legum ciuilium contrahuntur. Neque enim est possibile, ut res humane diu in tranquillo consistant, ut Tragicus quidam inquit, si eodem in loco promiscue boni et mali habeantur.
