Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

I. Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez.

boldog emlékezeti megmaradhasson, lehetetlen dolgát is látván Nagyságod az végben vitelire, csendesítse meg felháborodottságát elméjének, Istent hiván segédségül s tovább való üldözést ne kövessen, az kik pedig Nagyságodat ez lehetetlen dologra felindították s naponként indítják, magától bocsássa el, hadd vehessenek pihenést az szegény felháborodott ecclesiák, melyet ha Nagyságod cselekeszik, elhiszem bizonyosan, az Felséges Isten az jövendő életben megjutalmaztatója leszen. Tudom s elhittem Kegyelmes asszonyom, nehéz az gyarlóságot meggyőzni s feltett czélját végben nem vihetni, de Nagyságod ne az maga dicsőségét, mint az község csendességét nézze. Az kik pedig, Kegyelmes asszonyom, ugyanazont akarják tanítani, s az ő vakmerőségekben elő akarnak menni, az Krisztus mondását tartsák meg, ha igaz tanítványoknak akarnak hivattatni, verjék le az port sarujukról, menjenek oda, az hol veszik azon rendet, mi — nem erővel vitte végben mindenkor eddig is Isten az ő dicsőségét? azok is ne vessenek nem kellő s szokatlan terhet nyakokban, az kiknek nem kell, ne is idvezítsenek erővel; itt ugy látom, hirtelen kezdették, soha véghez sem viszik ezen az uton. Én pedig Nagyságodnak nevelt szolgája alázatosan könyörgök bőv s hosszas írásomnak olvasásával való terhelőségemről megbocsátani méltóztassék, mivel az Nagyságodhoz gyermekségemtől fogva való kötelességem vőn ez írásra; az dolog több irást is kívánna, ha mindazoknak írásával Nagyságodat terhelni akarnám, de ezt is megsokalván, félek az Nagyságod neheztelésétől, ezeket pedig lelkemesmereti nem engedé elhallgatnom. Immár mi Kegyelmes asszonyom az több ellenkező vallásuaknak csúfjaivá, nem jó példaadóivá lőttünk, s ennél is inkább azt várhatjuk, ha az nyughatatlan elméknek Nagyságod szarvokat nevelni, nem rontani igyekezik, félő, hogy nagyobb búsulás és vallásunkbeli háborgás ne következzék, az mint meg is vagyon az tanulatlan szegénység között, nem értvén az dolgot, nem is tudják már mihez magokat alkalmaztatni, csak egynehány pápista pap kellene, jobb része, az mint hallatik, oda ki mind arra állana, melynek is számadója ki lenne? Nagyságod jó lelkeesmeretire bízom, elég siránkozásra való nagy alkalmatosság lőn csak ez követség is. Ezek után Isten Nagyságodat Szentleikének általa igazgassa és vezérelje az ő népinek dicsőségére s az Ecclesiának előmenetelire! Tartsa meg Isten Nagyságodat sokáig jó egészségben! Datum Albae Juliae die 12 Mensis Mártii Anno Domini 1656. Nagyságodnak gyermekségétől fogva nevelt alázatos szolgája Barcsay Ákos m. k. Közli: Zoványi Jenő.