Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.
I. Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez.
Nem esmérnek egyéb casust, haud ut plurimum persecutionis. Azt mondja ő kegyelme, az atyja püspök volt, de nem keres-z telt volna extra coetum, kiváltképen éjszaka, ha az gyermek megholt volna is. Egyáltaljában az az privatus baptismus extra casus amaz rút pápistás értelemből maradott reánk, hogy az baptismus absolute necessarius ad salutem. Noha az mi engemet illet, én ezzel az reformaíióval nem siettem volna, és magamtul nem is cselekedtem volna ilyen nagy dologban, holott oly gyengék az szülék miköztünk, hogy nagy részint azt vélik, hogy ha akármi okból múlnék el gyermekeknek keresztségek, főképen ha tilalomból, elvesznének. Avagy csak ez gyenge atyáknak, anyáknak vigasztalásokon is, mindaddig, mig megtaníttattanak volna, hozzájok bocsátkoztam volna. Azután communi consensu igyekeztem volna introducálni az jó usust, annyival inkább, hogy kánoni között is expresse ott vagyon az Kegyelmeteknek, canone 12. Ne mondja senki, hogy nincsen az szentírásban, mert Keresztelő Jánoshoz egész Judaea kiment s ott az közönséges helyen coram coetu keresztelkedtek. Igy amaz három ezerek Act. 2. és az samariaiak Act. 8. Az camerariust, hogy külön keresztelte Filep, nem csuda, mert nem volt ott attájon ecclesia, osztán ecclesia volt az, mely ott jelen volt. Az festumról is az mit ir Kegyelmetek, ugy tetszik, damnálja azzal az genevai, galliai és egészben az scotiai ecclesiákat, az melyekből minden emberi szerzést az istenitiszteletben kihánytanak, és semmi egyéb üdnepet az vasárnapon kivűl nem tartanak. Noha quod ad me, in his circumstantiis positis, nem kárhoztatom, csakhogy ki kellene az auditorinknak fejekből verni, hogy ne tartanák nagyobbnak az vasárnapnál, mely Krisztus és az apostolok szerzése, és ne vélnék, hogy esztendőt által csak abban az egy üdőben kellene karácson, húsvét, pünköst üdnepeit tartani, holott tisztünk, hogy egész életünkben mindenkor háládatosan üljük azokat az nagy jótéteményit az mi édes Istenünknek, melyekről azokban az üdnepekben szoktunk egyszer-egyszer megemlékezni. 7. Zsinati végzés a presbyterium ügyében. Anno 1651. 23. Maji societas fratrum. in comitatu Zempleniensi existentium in partiali synodo Benyem convocata, juxta deliberatum synodi Ujheliensis anno proxime praecedenti celebratae de presbyterio in ecclesiis hungaricis instituendo, vei saltem reformando consensit in his punctis:
