Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

I. Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez.

non est casus necessitatis. Item: Mester uramtul hallottam, azt mondja T. u.: Ez csak az aprólékja, nagyobbak következnek még. Ugyan tőle mester uramtul hallottam: T. u. ilyen kérdést tött: Mi lehet az oka, hogy az emberek ily igen opponálták az igazságnak magokat? Felelt valamit egy prophetiából. Hogy közel az Antikrisztusnak veszedelme; mennél közelebb veszedelméhez, annál inkább dühösködik az ő tagjaiban. En azt feleltem mester uramnak: Az következik, hogy mi vagyunk hát az Antikrisztus tagai, kik nem javaljuk az ő Kegyelmek cselekedeteket, és miáltalunk dühösködik. Ne adjon Isten nekünk oly tanítókat, az ki (sic!) minket Antikrisztus tagainak tartanak. T. u.-tul hallottam, prédikálván az elválasztásról; Akkor tudja meg ember, ha üdvözül, mikor az lélek az testből kimegyen. Kijővén, mondottam emberséges emberek előtt: Én nem vagyok azon az valláson, mert gyermek-koromban ugy tanultam: Fides est domus Dei et vita fiducia. Item: Ugyan T. u. azt mondja, az Tokajiak mind hamis hitűek, istentelenek, ő jól ismeri őket. Nem hogy egy keresztyén volna köztök, de csak tiz hypokrita sincsen. Adná az én Jézusom, csak hypokrita keresztyén volna köztetek. Item az prédikáczióban kit torzonborz nemes embernek, kit böndőnek mond. Item az Ur vacsoráját mikor ki akarja osztani, ez az vigasztalása: Az ki communicálni nem akar, kimenjen innét, itt ne akadályoskodjék, ha szégyent nem akar vallani. Menjen az sátán után Judással. Az Coronában sok confusio rijogatja az embereket, állj meg, jövel, az szegény emberek csak tébolyognak, mert az régi közönséges gyónás formáját elhagyta, az mi elméjire jő, azt mondja. Az régi szép énekeket, psalmusokat, hymnusokat énekeltetni nem engedi. Czeteri István nemes ember Tokajban fatetur. Petrus Liszkai minister Ladaniensis ecclesiae. Hallottam Szinán laktomban Istvántul Győri István uramtul visitatiókor: Az mi eleink az porban takarták az igazságot, — ha mi kitálaltuk, kinek mi ellene benne. Az keresztelés felől hallottam T. u.-tul: Ha eddig cselekedte Kegyelmed, nem jól cselekedte. Ezután nem jól cselekedte. Meg is parancsolta, különben ne legyen, hanem in coetu publico csak; addig az mester ne énekeljen. Item gönczi gyűlésünkben is ugyan Győri uramtul másodszor is. Ha az régiek porba takarták az igazságot, mi nem cselekedjük, s miért nem végezték. Ugyanott másodszor is azont vallotta, urgeáltatván Győri uram, hogy az régiek porba takarták.