Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

I. Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez.

5. Attestationes. Thállyai tanács. Esperest Tholnai János uram közinkben jővén, az prédikátorokat az hallgatókra, az hallgatókat az. prédikátorokra formaliter megesketvén, parancsolá az többi között az mi prédikátoraiknak, hogy templom kivűl és az begyülekezett seregnek jelenléte nélkül ne keresztelnének, ha beteg levén az gyermek, kereszteletlen meghalna is. Mely dolgot minek előtte Keresztúri István uram el akart volna ecclesiánkban kezdeni, és ezzel együtt az házanként való caput-olvasást, az menyecskéknek és leányzóknak abc-re való tanítását nekünk suadeálni, azelőtt egy szombaton déllyesti könyörgés után hívott házához 3 tanácsbeli embereket, és szándékát megjelentette egy jegyzésből, kérdvén őket, ha javallanák, de azok, mint váras képét nem viselők, magoktul nem javallottak, hanem párt kívánván, mit akarnának ő Kegyelmek, hadd adnák az társaság elejben. Melyre ő Kegyelmek az párt kiadták, de nem várván közönséges tetszésinket, mindjárt vasárnap Keresztúri István uram felállván azt monda r Mind az polgár, s mind az nemes uraim közül, az kikkel illett, közölvén elkezdendő dolgunkat, javallottak. Mely dolog nem is volt hírével csak egy nemes embernek is derekason. Mi nem is acceptáltuk, noha Esperest uram azzal erősítette, hogy az ő lelke kárhozzék, ha az kereszteletlenség miatt meghal is az gyermek elkárhoznék, élvén ő Kegyelme amaz Szent Pál mondásával: Si radix ... — és az Betsabétul való Dávid fia példájával. Melyet meghallván P. Praefectus uram, bizonyos itt lakos atyánkfia által megizente mind István uraiméknak, hogy ne cselekedjék, s mind nekünk, ne consentiáljunk, s nem acceptáltuk. De azonban az mi akaratunk ellen ugyan eljártak dolgokban, és mikor követinket közönséges gyűlésünkből hozzájok küldtük volna, azt felelte Kovásznai Péter uram, ihol az ördög játszik, azért tekeritek ki kezünkből, ha kitekeritek, ám akármit cselekedjetek. Azzal is édesítene ő Kegyelmek ezen dolognak bevételére bennünket, hogy ha meghal is az gyermek kereszteletlen, mégis tisztességesen temethetjük. Mert ezelőtt is 50 esztendővel igy volt az ecclesiában. És mikor immár egykor templombeli szolgálatról kijőnénk, agnoscálják némelyek, hogy hozának szemközben egy keresztelendő gyermeket, és az cinteremben elől találván prédikátor uramékat, nagy sok reménykedéssel hittak vissza. Azt mondván ő Kegyelme, hogy ha ezután olyankor hozzák az gyermeket, meg nem kereszteli.