Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

I. Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez.

Mit érdemel azért ez ilyen calumniator és schola-égető mester ? Azt, hogy ez ilyen megdöglött embert mind az scholából, mind az ecclesiából kivigye, és talán patienter elszenvedhetjük. Ha penig ő Nagysága az scholából kiviszi és az ecclesiában collocálja, sem agnoscálni, sem assumálni nem akarom Ez okokon: I. Quia cauteriatam habet conscientiam. II. Quia Groningae cum quadam foemina non ita vixit prout debuit, frustra sese D. Altingi testimonio tutatur. III. Quia sanguinem habet in manu, nec dum reconciliata Ecclesia est.. IV. Quia corrupit scholam, etiam ecclesiam correpturus est. V. Quia rector existens cum templi collegis male convenit, collega et ipse existens pejus conveniet. 4. A zempléni dioecesis presbyteriumának a fejedelemhez írt levele. Illustrissime ac Celsissime Domine Princeps, Domine Domine nobis gratiosissime, clementissime! Salutem, gratiani et pacem a Deo Patre per et propter Filium Jesum Christum Dominum nostrum precati, pia quaeque officia nostra Celsitudini vestrae sancte pollicemur. Kegyelmes Fejedelem Urunk, az Nagyságod pataki praefectus urunknak 5. Novembris irptt leveléből értettük 14. Novembris az ő kegyelme intimatiója által Tolnai János atyánkfiának az elébbeni állapotjában, pataki scholamesterségében mégis továbbá való megmaradása felől Nagyságodnak ő kegyelméhez hajlandó kegyelmes jóakaratját, de ily okkal, ha az Ecclesia (nem egy vagy két személyt,.hanem az egész Zemplénvármegyében levő Ecclesiát értvén Nagyságod) nem ellenkezik megmaradásában. Nagy és igen terhes ok előttünk, melytől indíttatván kelletett szükségképen az Nagyságtok nevezetes varasában Sárospatakra ad 18. Novembris gyülekeznünk; noha nem mindnyájan egész Ecclesiául, az időnek szoros volta miatt, de mindazáltal az mi dioecesisünknek derekasabb része és az mint szólunk szokásunk szerént, az mi Ecclesiánkban levő egész deputatum presbyterium, hogy Nagyságodnak az mi tetszésünket bona fide, bona et Deo debita conscientia declarálnánk. Tolnai János atyánkfiában Istennek szép ajándékit közülünk senki nem tagadja, sőt böcsűljük ő Kegyelmét, de még