Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.
II. Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve.
mi kevés commeatust vihettem, csak azoknak adtam. Ugyanazon fogoly vitézeknek esedezésekre gróf uraméknál ő Nagyságuknál intercedáltam érettek, hogy irgalmason cselekedjenek vélek, mint az magyar koronának igaz híveivel, melyet annyira is impetráltam, hogy elől hozatván őket, kezeket fogta és hozzájok jóakaratját mutatta. Bizonyára Kegyelmes uram, ha azokon az vitéz magyarokon való szánakozásom nem indított volna, nem hogy ő Nagyságával szemben lőttem volna, de még oda is nem mentem volna, nem levén annak előtte sem esmeretségem, sem semmi dolgom ő Nagyságukkal. Intercessiómban minden környűl levőknek láttára és hallására quod res fűit azt mondottam: mert az mint congratuláltam, hogy ő Nagyságukat életben láttam, nemkülönben deploráltam az magyar nemzetnek vére hullását. Ez volt congratulatióm, hogy annyi számlálhatatlan sok lövés miatt is az emberek Ítéletinél kevesebb számú vitézek hullottanak el. Ha mit én ebben Nagyságod ellen impingáltam, error est ignorantiae, hogy az innét Tiszán által ment vitéz magyarokon is ez uton nem kellett volna könyörülnöm és tehetségem szerént véletlen nyomorúságokban vigasztalásommal subveniálnom, mivel nem az Tiszán túl valókért voltam sollicitus, hanem az Nagyságod vitéziért, melylyel hogy Nagyságodat kedvetlenségre indítsam, soha meg sem tudtam gondolni, nem hogy reményleni tudtam volna. Mely mentségemnek ha Nagyságod hitelt nem ád, higyje el Nagyságod azoknak az Nagyságod vitézinek engem justificáló beszédeket, az kikért mostan egyebeknek relatiójából szenvedem Nagyságodnak ellenem való neheztelését, kiket reménylem, hogy az Ur Isten megszabadítván, Nagyságoddal szemben jutnak, és az mit mostan szivemnek nagy fájdalmával irok, élő szóval megbizonyítják igaznak lenni; 1 mivel az egyik közűlök, Mihálfi uram oly ember, ki az mi Kegyelmes császárunk és király urunk mellett, az mint nekem mondotta, Mantua alatt is vitézkedett. Könyörgök azért Nagyságodnak mint Kegyelmes uramnak, hogy az én igaz mentségemet Nagyságod vegye kegyes füleiben, és az én gonosz akaróimnak sinistra informatiójokból való neheztelését rólam fordítsa el és mindenek előtt s ellene is kegyelmesen nekem patrocináljon. Én Nagyságodnak szerencsés hosszú életéért és patrociniumáért az Ur Istent imádom. Az Ur Isten Nagyságodat éltesse és minden jó szerencsékkel virágoztassa meg. 1 Széljegyzet: Komáromi Mihálfi István, Keresztúri János Fehérvárról az vasból elbocsáttatván, voltak Liszkán 10. et XI. Maji vasárnap az templomban.
