Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

II. Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve.

48. 29. Julii. Vágási Kopcsa Pál azt beszélgeti, hogy Martinus Pápainak Vitányban való hozására szekeret nem adtak, nem adósok érette az vitányiaknak, mivel mikor az Pápait futtatni elhozták Helmeczről, ők két lovat küldöttek volt érette, és azon jött volt Vitányban, és ismét azon ment ismét vissza Helmeczre, osztán Gtönczről is az scholamestert az magok négy marháján hozták volt Vitányban; és igy midőn négy marhán mentenek osztán az vitányiak Pápaiért, ők hat marhát adtának, kettejét Pápai alá, négyét az mester alá. Ahol penig az vitányiak azt mondják, hogy Martinus Újhelyi Vitányban való hozására is az vágásiak lovat nem adtak, erre azt felelik, mert nem ő akaratjukból küldöttek volt el az vitányi patronusok Stephanus Jesztrebit, ők penig azt mondották az patronusoknak, hogy ha az ő akaratjok ellen elbocsátják az vitányi pásztort, ők más prédikátor hozásában nem fáradnak, mert ők azelőtti pásztorral is contentusok voltak volna. 49. Stephano Dobrai collegae templi Keresztnriensis. Salutem dicit. Cives Szögiensis de tuae Reverentiae Scholaeque vestratis Rectoris negligentia graviter apud me hodie questi sunt. De te, quod concionem diebus Mártis habere jam pridem desieris propter duorum saltem hominum solutionis hactenus dilationem et tamdiu non habiturum dixeris, donec tibi ad minutulum usque assem satisfactum fuerit. De Rectore, quod diebus dominicis secundum receptam consuetudinem rarissime soleat unum et alterum ex suis scholae auditoribus ad ecclesiam szögiensem ad canendum transmittere, cum alias si quempiam funus habere contingat, magis maturet ut sibi ante omnia satisfiat, quam exsangue cadaver sepulturae suae tradatur. Quare si vera sunt, quae de vobis dicuntur, causam non praestiti officii a vobis sine ulteriori mora cupio cognoscere. Valete. 4. Aug. 50. De scholae Bariensis rectore. Robi Miklós nagybári, csarnahai Borsodi János falu levelével Bari László neve alatt instáltak, hogy az harmadik esztendő után negyedik esztendőre is szabad legyen nős mesternek nálok megmaradni. Az pásztornak levele nem volt nálok, de jónál egyéb nevet az