Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. IX. Budapest 1910.
II. Adatok a dunántúli reform, egyházkerület történetéhez.
mendare volebat, per suos legatos, tarn pertinaciter, ut praeter cum iurarent se nulluni ministrum acceptare velle, a presbyterio repeterent: tandem presbyterium, hac ipsorum pertinacia victum: nequid zelo ex praepostero homines illi inconsiderati attentarent illiciti: ea praecipue habita consideratione, quod si dominus ipsorum lerrestris Erdődius, successu temporis, pastorem e medio ipsorum eiicere voluerit, et contra ipsum persecutionem moverit auditores, animosius penes pastorem, eum, quem tantis praecibus, et indefessa instantia a presbyterio extorserunt, facultatibus suis essent consurrecturi legitime tuentur et defendentur, quam penes eum, qui ipsis invitis et refragantibus intruderetur: ipsum Dominum Szilagium, conditionibus istis Protocollo huic vulgariter insertis ipsis Vepensibus, dandum et indulgendum esse conclusit. Conditiones. 1. Hogy a tanitót illendő tisztességben tartsák. 2. A tanítón esett méltatlan szóért, gyalázatért, ha valakitül rajta esnek, azon törvény szerint, evidenter való büntetést tegyenek. 3 Ha valahonnan, vagy urtul, vagy valamely idegen nenizettül, hitünk és életünk ellen törekedőktül, személye, vagy tudománya, vagy marhája ellen való háború reá következnék, költségükkel s fáradtságukkal, tehetségük szerint mellette legyenek. 4. Hogyha ezekben hátra menendnek, és ha az ő gondviseletlenségük miatt a ministertől valaha, valami elszenvedhetetlen panasz mi élőnkbe jövend, és ha közülük, az ő restségek miatt a ministernek valami illetlen kibontakozása leszen, tehát akkor a mi egyházi gyülekezetünk Isten előtt mentséges, ők pedig menthetetlenek, és előttünk s mindenek előtt méltán vádolandók s feddendők legyenek. Paria literarum obligatiönalium sive reversalium ecclesisae Vepensis de Keverendő Domino Szylagio. Szolgálatunkat ajánljuk, mint minékünk mindenkoron jóakaró bizodalmas urainknak. Istentől kegyelmeteknek minden lelki és testi sok jókat kívánunk nagy boldogul megadatni. Megértettük tiszttartó urunkkal együtt a kegyelmetek kívánságát, a mi lelkitanítónk felől. Azt írhatjuk egész városul kegyelmeteknek, hogy valamint a ti kegyelmetek kívánsága mindenekben, ennek előtte is az tevők voltunk, és ennek utánna is. míg az Isten a lölköt bennünk tartja, mindaddig a tevők legyünk, hogy a lelki tanítónkat tisztességben tartjuk. Ha uraink ő nagyságuk ellen, mind ez ideig megoltalmaztuk,
